Visszatérés a táborból

Vasárnap hazaértem a táborból, nagyon jó volt. Minden szempontból hiányzott már, de leginkább a mindennapokból való kikapcsolódás miatt. Jó volt, hogy 5 napig nem kellett gondolkodni igazán semmiről, csak gyakorolni.

Persze a nagy problémáimat magammal vittem, de lent minden egyszerűbb. Itthon annyira megoldhatatlannak tűnik a kérdés, hogy mit és mikor gyakoroljak, ott pedig adja magát, csak figyelnem kell magamra. Ez nem mindig jelenti azt, hogy a tartott edzésen veszek részt, de ez nem is annyira gond.

Néha ugyan fárasztóak a többiek, e jó volt végre újra látni sok embert és megbizonyosodni, hogy nem csak nekem vannak ilyen gyakorlási mélypontjaim. Apró ötletek, tanácsok egymásnak, amikkel túl juthatunk ezeken, mindig jól jönnek, most kaptam párat és adtam is, eddigi tapasztalataimból.

Élvezetes volt, kár, hogy vége, de idén még legalább kétszer megyek, ha a két hetes elvonulás nem is fog összejönni, csak jövőre.

Rugalmasság és megbízhatatlanság

Ezt a kérdést tettük fel mikor Vietnamból Thich Min Pu mester itt volt egy hónapig. Mármint, hogy hol a határ az elvárható rugalmasság és a megbízhatatlanság között. Természetesen válasz nem született , mert a tolmácsunk besértődött, magára vette a kérdést (amit nem csodálok, mert voltaképpen róla is szólt).

Aztán kaptunk még egy leckét, mikor Reni és István hazatértek Amerikából, el mondták, hogy ezt a kérdést hogyan kezelte Heng Chang mester, mikor több, mint egy órát késtek.

Nem is ez a lényege a bejegyzésnek, hanem, hogy mindkét esetben voltak olyan kívül álló felek, akik nagyon szépen felmentették az aktuálisan megbízhatatlannak tűnő embert és mintegy piedesztálra emelték, természetes ezért őket is ajnározta az egyén. Így a probléma megoldása nélkül szépen felmentették egymást minden eddigi és jövőbeni botlásuk következménye alól.

Telt múlt az idő, majd eljött a rendszeres borulási szertartásunk időpontja, ahol is a vietnami barátaink kicsit csúszásban voltak, a hold új év utolsó napján hosszabb volt az ő szertartásuk és így nem tudtunk időben kezdeni. Persze a fentebb említett felmentő emberek fel voltak háborodva, hogy nekik miért kell várni (ahelyett, hogy beálltak volna a szertartásba, nem mindegy, hogy vietnamiul vagy kínaiul nem értem mit is énekelek?).

Nagyon könnyű úgy kimondani, hogy rugalmasabbnak kellene lenned, hogy nem vagyunk érintve az ügyben. Nem minket várakoztatnak, vagy ejtenek arcra (persze ennek megemlítésekor is szépen sértődnek be a magas szellemi dolgokat megvalósító egyedek 😀 ). Persze legyünk rugalmasak, hiszen tényleg nem sikerülhet mindig minden tökéletesen, de mindig meg kell jegyezni, hogy a jövőben jobban figyeljen oda az illető. Ha pedig rendszeres, akkor pláne meg kell jegyezni, de ebből általában sértődés lesz. Több embertől kell hallania ugyanazt a dolgot és még akkor sem biztos, hogy elhiszi, azt meg pláne semmi nem garantálja, hogy tenni is fog valamit ellene, de a lehetőség legalább adott, mert, ha nem hívjuk fel a figyelmét a hibáira, még tudni sem fog róluk. Tükrök vagyunk, így segítve egymást.

Simontornyán

Azért tegnap sem unatkoztunk, leutaztunk Simontornyára felszentelni egy oltárat. Alapvetően nyugis hely, de azért hallani a buszt és a vonatot.

Az étkezés is érdekes volt, finomak voltak amit adtak, bár a szakács megjegyezte, hogy most csináltak először vega kaját :), bár azért kitettek magukért.

Érdekes augusztus 20.

Bár már eltelt pár nap, csak most van időm írni, meg a képeket kitenni. Az ünnepet a Thich Minh Phu Mesterrel töltöttük (milyen meglepő). Elvittük egy laza túrára, Tatabánya Turul szobor, Tata Öreg-tó, Majkpuszta.

A Turul szoborhoz igazából csak fölugrottunk, majd robogtunk is tovább, mert természetesen nem a megbeszélt időben indultunk. Tatán kicsit sétáltunk az Öreg-tó partján, utána bementünk az Eszterházy kastélyba. Na ezt ki lehetett volna hagyni. Nevetséges, hogy a fehérre festett falakat mutogatják zöld linóleummal. Egyedül a két fürdőszoba ami valamit is mutat, egyből érezhető, hogy itt hűtötték le az elmegyógyintézet betegeit. Legalább egy szobát helyre állíthattak volna, hogy így nézett ki, a többit képzeljük hozzá.

Rövid autózás után átértünk Majkpusztára, ahol Mucival már voltunk a bionapok keretében. Most már bérelni is lehet házak, elvonuláshoz ideális. Ismét végig hallgattuk a hely történetét, kiegészítve picit a Szent György vonalakkal.

Hazafelé természetesen megálltunk megnézni a tűzijátékot. Évek óta nem láttam, nem is vesztetettem sokat. Igazából pénz kidobásnak tartom az egészet, szerintem teljesen értelmetlen.

Véget ért a háromnapos Ullambana szertartás

Gyönyörű szertartás sorozatban volt részünk az elmúlt napokban. Kint állítólag még hosszabb, csak nálunk rövidítettük három napra. Persze a szertartások pontos kezdése nem valósult meg, de tanuljunk rugalmasságot :).

A szertartás lényege, hogy szüleinkért imádkozunk 7 generációra visszamenőleg (és természetesen azokért is, akik az előző életeinkben szüleink voltak). Főleg az anyák számítanak, mert ők szenvedtek világra hozatalunkkal. Ezzel a szertartással köszönjük meg nekik ezt az áldozatot.

Ezenkívül imádkoztunk halottakért, hogy jobb újjászületésben legyen részük.

Thich Minh Phu Mester

Megint annyi minden történik körülöttem és velem, hogy nincs igazán kedvem és időm ide írogatni, pedig főleg ilyenkor lenne mit :).

Voltam Tai Ji táborban, nagyon jó volt és egy régi fajta bulit is nyomtunk a végén, valódi Acid Party volt ismét. Sokaknak hiányzott már és külön jó volt, hogy a tábor résztvevőinek 90%-a ott is volt. Külön köszönet a szervezőknek Pistinek és Robinak és, hogy utána is gondoskodtak a hangulatról (meg Levinek, hogy a hangfalakat kihordtuk 🙂 ).

Szerdán részt vettünk egy buddhista temetési szertartáson, mint a szertartást végzők. Fura érzés volt, ugyanakkor teljesen természetesnek tűnt, hogy ezt csináljuk. Érdekes dolog, gondolom régen sokat csináltunk ilyet.

Long meghívására szerdán érkezett Vietnamból egy buddhista mester, Thich Minh Phu. Sok időt töltöttünk már vele, pénteken felavattuk azt a szobrot amit küldött. Sajnos az itthoni csapatból kevesen voltak jelen, viszont sok vietnami jött el.

Ma elmentek kirándulni Dobogókőre, mi Esztergomnál csatlakoztunk hozzájuk. Este pedig a szokásos szútra olvasás volt. Azt hiszem mire elmegy remekül tudunk majd vietnamiul szútrát olvasni :).

Mai gyakorlás

Meglepően elég sokan voltunk ma gyakorláson (nyolcan), pedig volt aki nem jött, mert nem kapott emlékeztetőt (letiltottam, mondván, hogy aki jár az ott van és tudja a következő időpontott, más meg nem fog jönni az emlékeztetők miatt).

Jól is esett végre a mozgás (utána meg a relaxáció, jól bele is aludtam 🙂 ). Volt két újonc is és kicsit rossz így, hogy nem tanítjuk nekik külön, csak csinálják velünk, de sajnos itthon még nincs hivatalos oktató. Majd ha jön a Mester végre, akkor vizsgázunk és lesz.

Mai gyakorlás érdekesen

Természetesen ma is volt gyakorlás, attól függetlenül, hogy a tegnapi napot végig edzettük. Igazából az érdekes a vége volt. Relaxáció alatt kénytelenek voltunk kiszólni az embereknek, hogy ne az ajtó előtt veszekedjenek, mert elég zavaró (főleg, hogy a Buddhista főiskola szeleméhez nem igazán illik). Ezek után mikor elmentek elegánsan ránk zárták az ajtót, feltételezve, hogy már nem vagyunk ott.

Még szerencse, hogy sikerült elérni Katát, szegény már lefeküdt aludni, mert holnap hajnali 4-re megy be dolgozni. Itt is köszönöm neki, hogy eljött kiszabadítani minket.

Tegnapi gyakorlás

Tegnap egy egész napos gyakorlást nyomtunk, reggel 10-kor kezdtünk és a teljes napot ma hajnali 1-kor fejeztük be. Elismerésem mindenkinek aki végig csinálta és ma reggel képes volt dolgozni menni, pedig még BKV sztrájk is van.

A gyakorlástól kicsit fáj mindenem, most először csináltunk 20-as sorozatot a megszokott 10-es helyett. Megterhelő, de nagyon élvezetes is egyben. A nap végén pedig egy jó kis borulási szertetartás igazán üdítően hatott.

Különösen jó volt, hogy volt aki most jött először és végig csinálta velünk a 20-as sorozatot is, meg a teljes gyakorlást (kivéve az esti borulást).