Kategória: Blog

Ma van a napja az emberiség megvilágosodásának. Ma mindent összefüggéseiben, egy magasabb szintről láthatunk. Ma van 10.10.10, azaz a bináris számrendszerben 42, a Végső Válasz az Élet a Világmindenség, meg Minden nagy kérdésére.

Ha a mai napunkat tudatosan éltük meg (ami minden napnak jót tesz 😉 ), akkor ma megkaphattuk a válaszokat azokra a kérdésekre, melyek régóta foglalkoztatnak bennünket. Ma minden kérdés meghallgattatott és megválaszoltatott az Univerzum által. A válaszokat persze a legvalószínűtlenebb helyeken és módokon kaptuk meg, de megfelelő mennyiségű Pángalaktikus Gégepukkasztó elfogyasztása után, már könnyedén tudjuk értelmezni azokat.

A mai nap már csak akkor lett volna tökéletesebb, ha éppen csütörtökre esik 🙂 .

Viszlát és kösz a halakat.

Igazából twitteren már kialakult nem is egy beszélgetés annak kapcsán, hogy tényleg vissza kell-e mindenkit követni aki minket követ. Előzetesen mondom az én véleményemet: nem.

A twitterben számomra pont az a szép, hogy ha valaki kíváncsi az én csiripjeimre, akkor nekem nem kötelező olvasni az övéit, csak akkor, ha azok valóban érdekelnek. A kötelező visszakövetés éppen olyan, mintha én olvasnám valakinek a blogját és kötelezném arra, hogy olvassa az enyémet, mikor én csupa olyasmiről írok, ami Őt egyáltalán nem érdekli.

Felmerült az is, hogy mindenkit kövessünk vissza, de aki érdekel azt tegyük egy listába (nem túl régóta elérhető funkciója ez a twitternek) és csak azt a listát olvassuk. Ez így viszont megjátszás. Pont ugyanaz, mintha azért nem jelölnék vissza valakit/senkit ill. azért törölném a követetteket, mert mások szemében számít, hogy kiket is követek, mennyi követettem és mennyi követőm van.

A facebook, bár funkcionalitásában többet tud, mint a twitter, azért nem vonzó számomra, mert minden ismerősöm minden aktivitását egyből az arcomba tolja, holott, lehet, hogy erre abszolút nem vagyok kíváncsi (szerencsére most már lehet felhasználót tiltani, ezt használom is, bár jobban örülnék, ha azt tudnám letiltani, hogy lássam ki kit jelölt be ismerősnek).

Én továbbra is azt vallom, hogy azt kell követni aki számunkra érdekes dolgokat csipog, ha ez megváltozik akár miatta, akár miattunk, akkor törölni kell.
Persze, ha valaki nem így használja azzal sincs semmi gond, hiszen ez egy platform, sokféle felhasználási lehetőséggel és szerencsére mindenki (remélem) elég kreatív ahhoz, hogy saját maga számára megfelelően használja.

Ma lecserélésre került szeretett kis Opel Corsám egy Suzuki SX4-re. Sajnos sok gond volt már vele és úgy döntöttem, hogy inkább a törlesztőrészleteket fizetem, mint a szervizt. Remélem sok kellemes élménnyel gazdagodunk együtt.

Tegnap elmentünk egy kicsit sétálgatni a környékre és akkor már megnéztük, hogy a közelben hol is vannak rejtett dobozok. Nagyon jók voltunk a tervezett kettőből kettőt meg is találtunk (az egyiknek a jelszavát még meg kell fejteni, mert a pót láda is csak kérdéseket tartalmazott).

Sajnos az általam használt térkép az egyik ládát nem tartalmazta (nem a legfrissebb változat van letöltve), de a koordináták megadása után már nem volt gond. Persze nem a javasolt irányból közelítettük meg a ládát, de így legalább többet sétáltunk az erdőben, ami kifejezetten jól esett, igaz volt egy elég meredek emelkedő.

Bár többen mondják, hogy az Omnia nem alkalmas geocachingre nekem bevált. Igaz nem mindig sikerül méterre pontosan megmondani a helyzetünket, de nagyjából jó irányba mutatja a dobozokat és a lényeg a keresgélésen van.

Tegnap kimentünk Schaffihoz és Palkóhoz, segíteni házuk felújításában. Egy kissé elhanyagolt vályogházat vettek még tavaly és hát elég lassan haladnak a rendberakásával így munka mellett. Hatalmas élmény volt ismét vályoggal dolgozni, még gyerekoromban dédinél tapasztottunk vályoggal, igaz nem ilyen nagy volumenben, csak kisebb javításokat végeztünk.

Lefelé menet még beugrottunk Reniért és Istvánért Monorra. Reméltem, hogy idejében elkészülnek, mert hajlamosak a késésre és az időhúzásra. Kommunikáltam is feléjük, hogy időben szeretnék megérkezni Diósjenőre, hiszen segíteni megyünk, és nem délben kéne kezdenünk. Persze mi késtünk 🙂 , mert bő 20 perccel később indultunk, mint terveztem (és Monor messzebb van, mint gondoltam).

A tapasztás végül is jól sikerült, elégedettek voltak munkánkkal (legalábbis nem húzták le, bár lehet, hogy majd leverik az egészet és megcsináljál maguk 😀 ). Majdnem egy teljes szobát sikerült befejezni, de este tíz után inkább abbahagytuk. Nagyon bele lehet feledkezni a munkába és jól tudjuk egymást spannolni (stenkelni, de sok szép magyar szót tudok).

Ugyanezt kellene belevinnünk az alakuló CSS szervezetbe és valóban megfogni és végezni a munkát nem csak beszélni róla, mint már 3 éve tesszük. Azóta nem igazán történt semmi előre lépés szervezeti, közösségi szinten. Persze egyénileg van fejlődés és megértés, de a közösségi rész még nem igazán működik. Folyton beszélünk arról, hogyan tudnánk segíteni embereknek, de még a “közösségen” belül is vannak akiknek segíteni kellene és még sem történik ez meg. Nem kell mindig messzire nézni és nagy dolgokat keresni, tervezni, hogy segítsünk, sokszor inkább magunk körül a közvetlen környezetünkben kellene körül nézni. Ez sokszor nehezebb, mert ezeket az embereket ismerjük, van velük kapcsolatunk, néhányszor már megsértődtünk rájuk, ismerjük hibáikat és hülyeségeiket, ezért egy ismeretlen idegennel szemben sokkal inkább tudunk segítőként megnyilvánulni.

Ma ismét megbeszélés, hogy mi is fog történni szervezet ügyben, majd kiderül van-e egyáltalán értelme foglalkozni ezzel, vagy már tényleg hagyni kéne a fenébe. Mindig az indián közmondás jut eszembe:

“Ha észreveszed, hogy döglött a lovad, szállj le róla!”

Én még próbálom elhitetni magammal, hogy nem döglött.

Most értünk vissza a vásárlásból és remek kis marketing fogást láttam a majdnem teljesen üres piacon arról, hogyan is ijesszük el még azt a kevés vásárlót is.

-Kérnék egy zacskót.
-Minek?
-Barackot vennék.
-Majd ad a kolléga.
-Nem lehet válogatni?
-Nem!

Az igazán ütős a hangsúlyozása volt az eladónak. Persze nem vettek barackot tőle, sőt akik még hallották szintén gyorsan kerestek másik eladót. Hiába, válság van, meg kell becsülni a vevőket.

Ezért térjünk vissza a hagyományosabb online jelenléthez: blogoljunk. Éppen morcosságomnak akartam hangot adni, hogy nem választhatom a t-mobilnál az icon200 díjcsomagot, mikor is a kliensem nem tudott csatlakozni a twitterhez.

Szörnyű, most teljes frusztrál, hogy nem tudom ezt világgá, de legalábbis a követőimig eljuttatni.

A facebook is nehezen bírja ma, pedig meg akartam nézni, hogy lehet-e értelmesen használni, eddig csak a Mafia Wars-ig jutottam el, ami pár percekre képes volt lekötni.

Szóval twitter nélkül kicsit silányabb az életem, megszoktam, hogy hirtelen felindulásból bármiről tudok egy-egy mondatot belökni a felhőbe és hiányzik és frusztrál 🙁 .

Sajnálatos, hogy a webszolgáltatónak már negyedik napja gondot okoz a tárhely megjavítása. Eddig abban a hitben éltem, hogy a szervereknél van egy, legalább napi másolat, hogy amikor meghibásodik a disk akkor legyen miből helyre állítani. Sajnos ez már a második tárhelyszolgáltató, ahol ez nincs meg.

Az ilyen esetek kivédésére egyetlen megoldás, ha az adatbázis naponta lementésre kerül, szerencsére az oldalaim automatikus e-mailben küldik az adatbázist, hogy csak a domaint kelljen átirányítani egy esetleges leálláskor (ilyen még nem fordult elő, csak egyszer törték meg az oldalakat még évekkel ezelőtt, azóta vezettem be ezt a rendszert). Több év munkája mehet tönkre hetek alatt, hiszen egy fórumnál (vagy akár egy üzleti oldalánál is) a látogatók elveszítik a bizalmukat (nem beszélve a google-ról, ahonnan a forgalmak jelentős része származik).

Üzleti oldalánál ugye nem csak a bevételkiesés, hanem az esetleges futó hirdetések is veszteségként számolandók, hiszen felesleges vonzzák az oldalra a látogatókat. Persze a tárhelyszolgáltató nem vonható felelősségre az elszenvedett anyagi és egyéb kárért.

Olyan jó lenne, ha végre elterjedne egy üzleti etika nálunk.

A tegnapra tervezett Eisenstadti neonomádkodásom elmaradt. Egyrészt nem készültem és nem néztem meg hol van wifi elérés, a helyszínen meg nem találtam, másrészt, a múltkori ügyintézésünkkel ellentétben (amikor fél nap elment és semmit nem sikerült elintézni) gyorsan, pörgősen intéztük az ügyeket.

Ebben biztos szerepet játszott sógorom is, aki, apósommal ellentétben, értette, hogy hol mit kell intézni. Persze teljes sikert nem tudtunk elkönyvelni, de amit tudtunk megtettünk a sikerért. A többit már intézze Gaby személyesen.

Lassan már arra gondoltam, hogy ausztriai ügyintéző szolgáltatást fogok nyitni 😀 .