Ma reggel visszakaptam az autót javítva. Azért most, hogy pár cserélve lett újra, igazán látszik, hogy mennyit fakult némelyik műanyag alkatrész az idők során.

Szuper, belém tolattak 🙁 Simán elismerte , hogy ő a hibás, nem gond, de most megint egy csomó idő és macera a biztosító és a javítás 🙁

Szerencsére annyira sikerült összeraknom, hogy Sopronból hazamenjünk.

Ma lenne egy kedves barátom születésnapja. Örülök, hogy ismerhetem, meghatározó alakja volt életemnek. Ma rá iszom. Egészségedre 🍻.

Ma közölték, hogy vérhígítót kell kapnom két hétig minden nap. Lehetőleg a hasamba 🙁 Meghalok már a gondolattól is.

Az autó átírás gyönyörei

Tavaly vettünk egy szép, új autót, ezzel együtt eladtuk a régit ugyanannak a kereskedésnek. Az eladást be is jelentettük az okmányirodában, ezzel részünkről teljesítettük a törvényben előírtakat.

Idén március-áprilistól elkezdtünk leveleket kapni különböző helyekről, parkolási társaság, rendőrség, autópálya felügyelet, hogy a régi autónkkal különféle szabálysértések lettek elkövetve és ugyan már fizessünk. A kereskedés tovább értékesítette és a kedves vásárló nem íratta át, az, hogy mi bejelentettük, úgy tűnik, semmit nem ért.

Minden levélre szépen reagálva elküldtük, vagy személyesen bevittük az adásvételi másolatát, ez pénz és idő. El is fogadták, kivéve az autópálya felügyeletet, nekik csak az okmányiroda által lepecsételt megfelelő 😮 . Addig azt sem tudtuk, hogy az okmányiroda lepecsételi a nálunk maradt példányt, a soproni ügyintéző nem tette, mint kiderült rosszul is rögzítette az általuk leadott adásvételit. Azt már meg se említsük, hogy hogyan is kapok pecsételt példányt, ha postán, vagy elektronikusan küldöm be az adásvételit.

Persze az egészben nem csak ez volt a hiba. Hibázott az autókereskedés, mert, bár nekik kedvezményes az átírás, nem íratták át az autót. Aki tőlük megvette szintén nem íratta át és mivel a soproni okmányirodában az ügyintéző nemcsak pecsétet nem adott a nálunk maradt példányra, hanem rosszul is rögzítette az adásvételit, a rendszerben továbbra is a mi nevünkön van.

Szeptemberben már voltam a központi okmányirodában, ahol a kedves hölgy közölte, hogy ők nem pecsételnek, ez hülyeség (amikor a rendőrségre bevittük a másolatot a rendőrnő is hasonlóan fejezte ki magát). Novemberben már ügyvédi felszólítást kaptunk az autópálya felügyelet jóvoltából (ők ugye nem fogadják el azt az adásvételit, ami jó a biztosítónak, rendőrségnek, parkolási társaságnak, nekik a pecsétes változat kell (még a biztosítás megszűnéséről az igazolás sem elég nekik)). Személyesen látogattunk el az ügyvédi irodába, ahol közölték, hogy de, az okmányiroda pecsétel.

Pénteken ismét elzarándokoltam a központi okmányirodába, 11-re értem oda, amikor is közölték, hogy már nincs sorszám, mert csak 13-ig vannak. Hivatalosan pénteken 18-ig tart az ügyintézés, nocomment.

Szombaton ismét próbálkoztam, szerencsére vannak hétvégén is, de a gépjármű ügyintézéshez egy ablak van. Egy órát ültem ott, ez alatt ugyanaz az egy ember volt az ablaknál, semmit nem haladt a sor, ezért eljöttem.

Ma, vasárnap ismét ellátogattam az okmányirodába, egyszerűen imádok odajárni 🙂 , ismét vártam egy órát, mert úgysincs jobb dolgom. Végre beszélhettem az ügyintézővel, aki közölte, hogy a központi okmányiroda nem azért van, hogy a helyiek helyett tevékenykedjen, ha pecsétet akarok az adásvételire irány Sopron. Szép város, csak messze van, meg ugye hétköznap kell menni, amikor ügyintézés is van. Nem számít, hogy az ő kollégájuk hibázott, szívjon csak az ügyfél.

Szóval fél éve szívunk, mert, bár mi mindent megtettünk, amit előír a törvény, de az okmányiroda munkatársa rosszul rögzítette a gépbe az adásvételit és nem adott pecsétet a nálunk maradt példányra. Mert az autókereskedés nem íratta át a saját nevére. Mert a vásárló szintén nem íratta át a saját nevére. A tanulság, ha nem akarsz szívni, jobban kell tudnod mi a feladata a hatóságoknak, ügyintézőknek, mint nekik maguknak. Még a központi okmányiroda munkatársa, akinél szeptemberben voltam, sem tudta, hogy az adásvételi átvételekor az ügyfélnél maradó példányt le kell pecsételni és úgy visszaadni.

Imádom a bürokráciát.

42

Ma van a napja az emberiség megvilágosodásának. Ma mindent összefüggéseiben, egy magasabb szintről láthatunk. Ma van 10.10.10, azaz a bináris számrendszerben 42, a Végső Válasz az Élet a Világmindenség, meg Minden nagy kérdésére.

Ha a mai napunkat tudatosan éltük meg (ami minden napnak jót tesz 😉 ), akkor ma megkaphattuk a válaszokat azokra a kérdésekre, melyek régóta foglalkoztatnak bennünket. Ma minden kérdés meghallgattatott és megválaszoltatott az Univerzum által. A válaszokat persze a legvalószínűtlenebb helyeken és módokon kaptuk meg, de megfelelő mennyiségű Pángalaktikus Gégepukkasztó elfogyasztása után, már könnyedén tudjuk értelmezni azokat.

A mai nap már csak akkor lett volna tökéletesebb, ha éppen csütörtökre esik 🙂 .

Viszlát és kösz a halakat.

A twittertaplóságról

Igazából twitteren már kialakult nem is egy beszélgetés annak kapcsán, hogy tényleg vissza kell-e mindenkit követni aki minket követ. Előzetesen mondom az én véleményemet: nem.

A twitterben számomra pont az a szép, hogy ha valaki kíváncsi az én csiripjeimre, akkor nekem nem kötelező olvasni az övéit, csak akkor, ha azok valóban érdekelnek. A kötelező visszakövetés éppen olyan, mintha én olvasnám valakinek a blogját és kötelezném arra, hogy olvassa az enyémet, mikor én csupa olyasmiről írok, ami Őt egyáltalán nem érdekli.

Felmerült az is, hogy mindenkit kövessünk vissza, de aki érdekel azt tegyük egy listába (nem túl régóta elérhető funkciója ez a twitternek) és csak azt a listát olvassuk. Ez így viszont megjátszás. Pont ugyanaz, mintha azért nem jelölnék vissza valakit/senkit ill. azért törölném a követetteket, mert mások szemében számít, hogy kiket is követek, mennyi követettem és mennyi követőm van.

A facebook, bár funkcionalitásában többet tud, mint a twitter, azért nem vonzó számomra, mert minden ismerősöm minden aktivitását egyből az arcomba tolja, holott, lehet, hogy erre abszolút nem vagyok kíváncsi (szerencsére most már lehet felhasználót tiltani, ezt használom is, bár jobban örülnék, ha azt tudnám letiltani, hogy lássam ki kit jelölt be ismerősnek).

Én továbbra is azt vallom, hogy azt kell követni aki számunkra érdekes dolgokat csipog, ha ez megváltozik akár miatta, akár miattunk, akkor törölni kell.
Persze, ha valaki nem így használja azzal sincs semmi gond, hiszen ez egy platform, sokféle felhasználási lehetőséggel és szerencsére mindenki (remélem) elég kreatív ahhoz, hogy saját maga számára megfelelően használja.

Megtörtént a csere

Ma lecserélésre került szeretett kis Opel Corsám egy Suzuki SX4-re. Sajnos sok gond volt már vele és úgy döntöttem, hogy inkább a törlesztőrészleteket fizetem, mint a szervizt. Remélem sok kellemes élménnyel gazdagodunk együtt.