Ilyen volt 2012, ilyen lesz 2013

2012 sok mindenben nem olyan volt, mint egy éve terveztem. Kevéssé tudtam megújulni, inkább 2011 év végi “pihenése” húzódott tovább, szinte az egész évre. Erőteljesebb beindulásom nagyjából augusztustól volt. Viszont azóta nagyon jó alapok jöttek létre amire 2013-ban fogok tudni építkezni és alakultak ki terveim is, amiket nagyon megszeretnék valósítani. A második félév az önfejlesztésről, a tanulásról szólt számomra és ezt a vonalat is szeretném továbbvinni idén is.

2012-ben elkezdtem az Alternatív Mozgás és Masszázs terapeuta képzést, a két alap modulból sikeresen le is vizsgáztam. Ezt idén mindenképpen befejezem. Ehhez kapcsolódóan még az első félévben szeretnék részt venni masszázstanfolyamokon és beszerezni egy masszázságyat, már csak magamnak is 🙂 .

Nagyon jó volt Andrey által tartott tábor, ha idén is jön, biztosan elmegyek újra. Addig is a saját gyakorlások mellett a közös gyakorlások aktívabb látogatása is célom 😉

Az önfejlesztés jegyében folytatom az erősítéseket is a Fegyencedzés alapjain némi kettlebellel kiegészítve.

Nagy kihívás volt, hogy végre elkezdtem futni, a rendszerességgel még vannak gondjaim, de célokat már állítottam fel, több versenyen is szeretnék idén részt venni. Az erősítés mellett muszáj nyújtani is, így némi itthoni jóga is került az edzéstervemben.

A weboldal készítésnek és online marketingnek nagyobb szerepet szánok idén, ezekben is aktívan fejlesztem magam. Emellett elkezdtem programozást is tanulni, egyelőre tetszik. Ezekben nagy segítségemre lesz az új gépem, már nem leszek annyira helyhez kötve.

Az év végén újra aktívabban kezdtem angolt tanulni, emellett idén a németet (még mindig nem szeretem) is elkezdem.

Nagyon inspiráló volt számomra a franciaországi kirándulás. Van még pár tervem, ami egyelőre a periférián létezik, ezek még alakulnak és biztos lesznek év közben is kihívások, melyeknek meg kell felelnem. Elnézve idén sem fogok unatkozni, de nem is baj 🙂 .

Edzés, erősítés, futás :(

Mostanában nehezen megy az edzés. A Fegyencedzést is régen nyomtam már (lakásfelújítás, munka, helyhiány blablabla), az Integral Tai Chi-t tavaly ősszel abbahagytam, Tai Ji Quan edzésen sem voltam a nyári tábor óta és Qi Gong gyakorlatsort sem végzek már egy ideje.

Mondjuk most azért heti kétszer-háromszor futok és reggelente fekvőtámaszozom, legalább ennyit, de ez édeskevés, nekem legalábbis. Mintha kiégtem volna minden téren. Ami nem is lenne gond, mert ha túl megszállottan edz valaki, mint én, akkor ez előfordul, csak általában egy, max. két hét alatt elmúlik, nálam meg már elég tartós, sajnos és nem tudok vele mit kezdeni. Hiába alkottam új edzéstervet, hátha az összeszed, még el sem kezdtem az alapján dolgozni.

Nem mintha az edzés lenne az egyetlen, amit hanyagolok, a munkában sem vagyok lelkes, halogatom a dolgokat, megint. Van pár apróság, amit meg kellene tennem és, szerintem, máris jobban menne az üzletem, de egyszerűen képtelen vagyok rá.

Ugyanígy az előszobában van egy kb. 1m széles rész, ami még nincs lefestve, ha lefesteném, már csak a szoba lenne hátra, minden egyéb kész lenne, de egyszerűen nem tudok neki állni 🙁 .

Nem jó ez így, változtatni kell a dolgokon, de nagyon gyorsan.

Már nem annyira Yo nekem

Úgy tűnik a február vége nálam az internet szolgáltatók váltásának ideje. 2007. februárjában váltottam YO neked díjcsomagra. Azóta már nem annyira tetszik. Mostanában elég sokszor elmegy az internet, nem tűnik stabilnak a kapcsolat. Az ár pedig eléggé elszállt. YO Friss díjcsomagban vagyok és 6350 Ft az előfizetés, a weboldalon a YO buli is olcsóbb. A sebessége 1,6Mbit/s, nem egy nagy sávszélesség.

Alapvetően a díjat szerettem volna csökkenteni és eléggé meglepődtem, hogy még, az általam drágának tartott, T-home is nagyobb sebességet ad olcsóbban. Ez nem kicsit lehúzás. Én komolyan nem értem a szolgáltatókat (a kötelező biztosítás váltásnál is ugyanez volt), a régi ügyfeleknek drágábban adják, mint az újaknak. Ezzel generálják, hogy az ember évente keressen új szolgáltatót, pedig szerintem a régieket könnyebb megtartani. Az emberek alapvetően lusták, nem szívesen foglalkoznak a váltással, de azzal, hogy majd kétszeresen áron kapják a szolgáltatást, szinte rákényszerítik őket (ugyanezt írtam 2007-ben is, a világ nem változott, sajnos).

Nem kedvelem a UPC-t, de most oda fogok átmenni. Telefon és internet (25 Mbit/s) 3850 Ft lesz (van társasházi kedvezmény, de alapból sem lenne 6000 Ft és sokkal gyorsabb). Már elindítottam az átállást, holnap megyek a Datanethez lemondani az előfizetést és elrendezni a számlákat és pénteken jönnek (remélem valóban) a UPC-től bekötni a netet.

Ilyen volt 2011

Ismét év vége, ismét egy kis visszatekintés mi is történt, mi valósult meg és mi maradt el a tervekből. Ide csak pár, számomra fontos dolgot írok le, minden egyebet csupán magamban idézek fel és értékelek, régi szokás ez nálam 🙂 .

2011-ben kevesebbet írtam a blogba, és ugyanígy kevesebbet írtam twitterre és facebookra is. Egyre inkább a twitter számomra az a hely, ahol jelen vagyok az online térben, ahová szinte azonnal kiírom, ha valami történik. Jövőre ismét hangsúlyosabbá kívánom tenni a blogot.

Bence

Az idei év legnagyobb öröme, hogy december 1-én (én 3-ra tippeltem, de nem lehet mindenben igazam 🙂 ) megszületett “unokaöcsém”.

Voltam Berlinben, számomra hatalmas élmény volt. A német nyelvet továbbra sem bírom, de Berlin sokkal élhetőbbnek, emberléptékűbbnek tűnt számomra, mint Budapest.

Áprilisban elkezdtem, de igazából szeptembertől rendszeresítettem a fegyencedzést. Élvezem és jól esik a mozgás is.

Számomra is meglepő módon, de áprilisban váltottam iPhone-ra. Az anyagi céljaim között ez előkelő helyen szerepelt. Már csak egy iPad kell és most már egy Mac-re is elkezdtem ácsingózni 🙂 .

Az elmúlt évben a CompaSS miatt hanyagoltam kicsit a Tai Ji Chuant, de szeptembertől ismét rendszeres járok edzésekre és előadásokra is. Nagyon sajnálom, hogy a Mandala miatt kimaradt a nyári tábor.

Mandala szertartás

A CompaSS-al júliusban megszerveztük a Mandala szertartást itthon. Közel 300-an jöttek el, számomra hatalmas élmény volt (és azoknak is, akikkel sikerült beszélnem róla). A szervezés önmagában is hatalmas kihívás volt, soha egyikünk sem csinált még ilyet előtte és a szertartás menetéről sem volt meg minden információnk. Voltak hibák, de később a kinti szertartások felvételeit elnézve a miénk jobban szervezett volt, pedig náluk rendszeresen van ilyen 🙂 (és a színes pólókat sem merték bevállalni kint 🙂 ). Kár, hogy a Mandala után néhányan ilyen mélyen megbántottak. Augusztusig én voltam a CompaSS Hungary “vezetője”, de ezek után lemondtam, úgy éreztem (és még mindig), ezért nincs értelme csinálni. Sajnos pont olyanok bántottak meg, akik előtte folyamatosan a szeretettről, az együttérzésről, a közösségről beszéltek, aztán simán nem szóltak, hogy tanítás van, gyere (és a többi, és a többi). Volt aki többször kijelentett, hogy a barátom és mennyire örül, hogy része lehet az életemnek (amíg én voltam a “vezető” naponta hívott, azóta egyszer sem). Ez nagyon mélyen érintett, megviselt és most, még hónapokkal utána is érzékenyen érint. Persze feladatokkal és számonkéréssel továbbra is megtalálnak, de most már talán tisztázódott, hogy semmit sem szeretnék csinálni a továbbiakban (csak egyes embereknek segíteni, ha kérnek, de semmi folyamatos vállalás). Voltak és vannak, akikkel az elmúlt időszakban nagyon jó lett a kapcsolatunk. Sokat segítettek és bármikor számíthattunk egymásra, még ha nem is értettünk egyet. Volt akit tanítottam, volt aki másik csoportból érkezett és volt aki teljesen máshonnan, más módon csapódott mellém, hogy egy ideig együtt járjunk az Utunkon. Itt is köszönöm nektek, hogy vagytok és különösen neked, Móni! És persze asszonykámnak, aki agresszivitásom és dühkitöréseim ellenére is támogat és megmondja, ha hülye vagyok :* . Sokszor voltak nagy segítségemre ismeretlen ismerőseim twitterről. Különleges látásmódjuk és külső nézőpontjuk miatt többször is segítettek megtalálni a helyes utat.

Nagy elhatározásom volt, hogy 2011-ben előadjak egy marketing konferencián. Sajnos egyikre sem hívtak meg 🙂 , így én szerveztem egy kiscsoportos tréninget. Jó volt kipróbálni, hogy milyen ezt a fajta a tudást is megosztani másokkal. Lényegesen másabb, mint edzést tartani és nem kevésbé fárasztó.

2011 végére anyagilag mondhatni a padlóra kerültem, agy aktívan munkát keresek, de igazából nincs elképzelésem, hogy mit is csinálnék szívesen. Ki is égtem kicsit, mert 5 évig szinte minden nap és néha éjjelente is a CompaSS-al foglalkoztam és most hirtelen vált üressé az életem. Élveztem is ezt a “munkát”, valami hasonlót kellene találni, de nagyon gyorsan.

Tartalmas év volt, sok minden történt és azért tisztázódott is bennem pár dolog. Eddig nem tudtam eldönteni, hogy hol a helyem, de most már haza értem, vissza azok közé, akik közé tartozom, akik nem akarnak megváltoztatni, nem mondják meg, hogy mit is gondoljak, mondjak, csak szeretnek és elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Elmondják, ha szerintük valamit hülyén csinálok, de elfogadják, hogy most éppen azt teszem és továbbra is szeretnek. Lassan a jövő évi tervek is körvonalazódnak a fejemben, érdekes lesz a megvalósításuk, nem egyszerű év lesz a következő sem 😉 .

Az autó átírás gyönyörei

Tavaly vettünk egy szép, új autót, ezzel együtt eladtuk a régit ugyanannak a kereskedésnek. Az eladást be is jelentettük az okmányirodában, ezzel részünkről teljesítettük a törvényben előírtakat.

Idén március-áprilistól elkezdtünk leveleket kapni különböző helyekről, parkolási társaság, rendőrség, autópálya felügyelet, hogy a régi autónkkal különféle szabálysértések lettek elkövetve és ugyan már fizessünk. A kereskedés tovább értékesítette és a kedves vásárló nem íratta át, az, hogy mi bejelentettük, úgy tűnik, semmit nem ért.

Minden levélre szépen reagálva elküldtük, vagy személyesen bevittük az adásvételi másolatát, ez pénz és idő. El is fogadták, kivéve az autópálya felügyeletet, nekik csak az okmányiroda által lepecsételt megfelelő 😮 . Addig azt sem tudtuk, hogy az okmányiroda lepecsételi a nálunk maradt példányt, a soproni ügyintéző nem tette, mint kiderült rosszul is rögzítette az általuk leadott adásvételit. Azt már meg se említsük, hogy hogyan is kapok pecsételt példányt, ha postán, vagy elektronikusan küldöm be az adásvételit.

Persze az egészben nem csak ez volt a hiba. Hibázott az autókereskedés, mert, bár nekik kedvezményes az átírás, nem íratták át az autót. Aki tőlük megvette szintén nem íratta át és mivel a soproni okmányirodában az ügyintéző nemcsak pecsétet nem adott a nálunk maradt példányra, hanem rosszul is rögzítette az adásvételit, a rendszerben továbbra is a mi nevünkön van.

Szeptemberben már voltam a központi okmányirodában, ahol a kedves hölgy közölte, hogy ők nem pecsételnek, ez hülyeség (amikor a rendőrségre bevittük a másolatot a rendőrnő is hasonlóan fejezte ki magát). Novemberben már ügyvédi felszólítást kaptunk az autópálya felügyelet jóvoltából (ők ugye nem fogadják el azt az adásvételit, ami jó a biztosítónak, rendőrségnek, parkolási társaságnak, nekik a pecsétes változat kell (még a biztosítás megszűnéséről az igazolás sem elég nekik)). Személyesen látogattunk el az ügyvédi irodába, ahol közölték, hogy de, az okmányiroda pecsétel.

Pénteken ismét elzarándokoltam a központi okmányirodába, 11-re értem oda, amikor is közölték, hogy már nincs sorszám, mert csak 13-ig vannak. Hivatalosan pénteken 18-ig tart az ügyintézés, nocomment.

Szombaton ismét próbálkoztam, szerencsére vannak hétvégén is, de a gépjármű ügyintézéshez egy ablak van. Egy órát ültem ott, ez alatt ugyanaz az egy ember volt az ablaknál, semmit nem haladt a sor, ezért eljöttem.

Ma, vasárnap ismét ellátogattam az okmányirodába, egyszerűen imádok odajárni 🙂 , ismét vártam egy órát, mert úgysincs jobb dolgom. Végre beszélhettem az ügyintézővel, aki közölte, hogy a központi okmányiroda nem azért van, hogy a helyiek helyett tevékenykedjen, ha pecsétet akarok az adásvételire irány Sopron. Szép város, csak messze van, meg ugye hétköznap kell menni, amikor ügyintézés is van. Nem számít, hogy az ő kollégájuk hibázott, szívjon csak az ügyfél.

Szóval fél éve szívunk, mert, bár mi mindent megtettünk, amit előír a törvény, de az okmányiroda munkatársa rosszul rögzítette a gépbe az adásvételit és nem adott pecsétet a nálunk maradt példányra. Mert az autókereskedés nem íratta át a saját nevére. Mert a vásárló szintén nem íratta át a saját nevére. A tanulság, ha nem akarsz szívni, jobban kell tudnod mi a feladata a hatóságoknak, ügyintézőknek, mint nekik maguknak. Még a központi okmányiroda munkatársa, akinél szeptemberben voltam, sem tudta, hogy az adásvételi átvételekor az ügyfélnél maradó példányt le kell pecsételni és úgy visszaadni.

Imádom a bürokráciát.

42

Ma van a napja az emberiség megvilágosodásának. Ma mindent összefüggéseiben, egy magasabb szintről láthatunk. Ma van 10.10.10, azaz a bináris számrendszerben 42, a Végső Válasz az Élet a Világmindenség, meg Minden nagy kérdésére.

Ha a mai napunkat tudatosan éltük meg (ami minden napnak jót tesz 😉 ), akkor ma megkaphattuk a válaszokat azokra a kérdésekre, melyek régóta foglalkoztatnak bennünket. Ma minden kérdés meghallgattatott és megválaszoltatott az Univerzum által. A válaszokat persze a legvalószínűtlenebb helyeken és módokon kaptuk meg, de megfelelő mennyiségű Pángalaktikus Gégepukkasztó elfogyasztása után, már könnyedén tudjuk értelmezni azokat.

A mai nap már csak akkor lett volna tökéletesebb, ha éppen csütörtökre esik 🙂 .

Viszlát és kösz a halakat.

A twittertaplóságról

Igazából twitteren már kialakult nem is egy beszélgetés annak kapcsán, hogy tényleg vissza kell-e mindenkit követni aki minket követ. Előzetesen mondom az én véleményemet: nem.

A twitterben számomra pont az a szép, hogy ha valaki kíváncsi az én csiripjeimre, akkor nekem nem kötelező olvasni az övéit, csak akkor, ha azok valóban érdekelnek. A kötelező visszakövetés éppen olyan, mintha én olvasnám valakinek a blogját és kötelezném arra, hogy olvassa az enyémet, mikor én csupa olyasmiről írok, ami Őt egyáltalán nem érdekli.

Felmerült az is, hogy mindenkit kövessünk vissza, de aki érdekel azt tegyük egy listába (nem túl régóta elérhető funkciója ez a twitternek) és csak azt a listát olvassuk. Ez így viszont megjátszás. Pont ugyanaz, mintha azért nem jelölnék vissza valakit/senkit ill. azért törölném a követetteket, mert mások szemében számít, hogy kiket is követek, mennyi követettem és mennyi követőm van.

A facebook, bár funkcionalitásában többet tud, mint a twitter, azért nem vonzó számomra, mert minden ismerősöm minden aktivitását egyből az arcomba tolja, holott, lehet, hogy erre abszolút nem vagyok kíváncsi (szerencsére most már lehet felhasználót tiltani, ezt használom is, bár jobban örülnék, ha azt tudnám letiltani, hogy lássam ki kit jelölt be ismerősnek).

Én továbbra is azt vallom, hogy azt kell követni aki számunkra érdekes dolgokat csipog, ha ez megváltozik akár miatta, akár miattunk, akkor törölni kell.
Persze, ha valaki nem így használja azzal sincs semmi gond, hiszen ez egy platform, sokféle felhasználási lehetőséggel és szerencsére mindenki (remélem) elég kreatív ahhoz, hogy saját maga számára megfelelően használja.

Megtörtént a csere

Ma lecserélésre került szeretett kis Opel Corsám egy Suzuki SX4-re. Sajnos sok gond volt már vele és úgy döntöttem, hogy inkább a törlesztőrészleteket fizetem, mint a szervizt. Remélem sok kellemes élménnyel gazdagodunk együtt.

Kis geocaching

Tegnap elmentünk egy kicsit sétálgatni a környékre és akkor már megnéztük, hogy a közelben hol is vannak rejtett dobozok. Nagyon jók voltunk a tervezett kettőből kettőt meg is találtunk (az egyiknek a jelszavát még meg kell fejteni, mert a pót láda is csak kérdéseket tartalmazott).

Sajnos az általam használt térkép az egyik ládát nem tartalmazta (nem a legfrissebb változat van letöltve), de a koordináták megadása után már nem volt gond. Persze nem a javasolt irányból közelítettük meg a ládát, de így legalább többet sétáltunk az erdőben, ami kifejezetten jól esett, igaz volt egy elég meredek emelkedő.

Bár többen mondják, hogy az Omnia nem alkalmas geocachingre nekem bevált. Igaz nem mindig sikerül méterre pontosan megmondani a helyzetünket, de nagyjából jó irányba mutatja a dobozokat és a lényeg a keresgélésen van.