Hogyan változnak az internetes szokások?

Napok óta ezen elmélkedem, főleg azért, mert míg régebben egy-egy poszthoz írogattam kommentet, az utóbbi hetekben csak a greaderben teszek a megosztáshoz megjegyzést, nehogy már ismét bepötyögjem az adataim valahová (lusta lettem).

Kezdetben vala … , na arra nem emlékeszem, mert akkor még nem neteztem. Első emlékeim az internetes közösségi életről a fórumok, ahol a topic indítója felveti a témát, majd folyamatosan érkeznek a hozzászólások. Állítólag kihaló félben van, szerintem még elég sokan használják. Nagy előnye, hogy bárki indíthat topicot.

Aztán később a rendszeres topic indítók elkezdtek blogolni, így az általuk indított topicok egy helyen, blogjukban összpontosultak, a hozzászólások ide érkeztek, a nagy fórumokat felváltotta a sok kis blog. Persze erről tudatni is kellett a világot, hiszen csak az tud hozzászólni, aki tud a létezéséről. Láttál valahol valami érdekeset, írtál róla egy posztot egy linkkel és várhattad, hogy a többiek nálad is értékelik az eredeti írást és a tiedet is.

Az élet gyorsult és már lassúnak számított egy-egy poszt, hosszabb lélegzetvételű bejegyzés megírása, megjelent a microblog, a twitter, 140 karakter azt kész. Egyszerűbb lett egy-egy érdekesebb hírről így tudatni az ismeretlen ismerősöket, mint e-mailben. Pár mondta egy link és kész. (A másik felhasználása, amikor éppen ki akarod üvölteni a világba, hogy mit is csinálsz, de senki nincs aki meghallja.)

Az élet még tovább gyorsult, már az oldalakat sem keressük fel egy-egy (milyen sűrűn használ szófordulat ma) új bejegyzésért, RSS-el olvasunk mindent és ha valami érdekes ezen keresztül fűzzük hozzá saját gondolatainkat is. Aki pedig látni akarja kövessen minket a rohanásba a fórumtól az RSS olvasóig és még azon is túl.

Megkönnyíthetem ezt az utat, ha a tevékenységeimet összegyűjtöm egy helyen, pl.: friendfeed, ahol minden amit a neten magam után hagyok látszik (kivéve egy fórum hozzászólást, vagy hagyományos kommentet egy íráshoz). Nem tudom, hogy jó e ez a gyorsulás ill. változás. Igazából azért gondolkoztat el, mert most zajlik az MWC és sok mobilos hírt olvasok olyan oldalakról (mobilarena és volt PDAmania) ahol a bejegyzéshez nem hagyományos módon lehet hozzászólni, hanem automatikus nyílik mellé egy fórum topic is (közvetlenül a bejegyzés alatt nem is látszanak a hozzászólások, így komolyabbnak tűnik az oldal, de felhasználói szempontból nehézkesebb számomra). Szóval már ezeken a helyeken sem lépek be és éles meglátásaimat nem ott tárom a köz elé, hanem egyszerűen megosztom a bejegyzést a greaderben és mellé írok pár gondolatot. Így azt a közöséget gyakorlatilag ki is zártam a kommunikációból, hiszen én csak azoknak a reakcióit olvasom akiket követek a greader keresztül is, ha valaki esetleg reagál valamit az én meglátásomra azt nem is érzékelem, hiszen nálam semmilyen formában nem jelenik ez meg és ugyanígy az én gondolatom is csak pár embernél látható. Kényelmesebb ez a módszer, viszont hátránya, hogy nem alakulnak ki új kapcsolatok, csak a régi ismerőseimet követem, mert a többiek létezéséről nem is tudok. (Vannak szellemi irányzatok, akik szerint valóban nem is létezik más rajtam kívűl, minden csak az én tudatom teremtménye, ezért ezt is csak magamnak írom.) Ezzel a kényelemmel feláldozzuk a leendő kapcsolatainkat és bár lehet, hogy most még jól működik, de lassan újra nyitni kell a közösségek felé, mert az ismerőseink így csak fogynak és lassan nem lesz akinek a megjegyzéseit látnánk.

GTD forever

Az elmúlt két hétben rengeteget olvastam a GTD-ről (kimaradtam a tavalyi nagy hypeból). Decemberben már olvastam egy könyvet a személyes hatékonyságról, de még mindig igen nagy problémám, hogy folyamatos csúszásban vagyok az elvégzendő feladataimmal.

Tetszik a GTD alapfilozófiája, teljes triviális például, mégsem olvastam még sehol, hogy rendezzük a feladatokat cselekmény szerint (minden autóval elvégezhető, minden telefonos feladat stb.), bár alapból próbálgattam ezt megvalósítani, mégsem lett tökéletes.

Az is tetszik, hogy a projekteket bontsuk elemi cselekvésekre és azokat írjuk a todo listára, eddig csak a projektek kerültek fel, vagy néhány rendszeres feladat.

A megvalósítási ötletek viszont kicsit nehézkesnek tűnnek. Nálam például nem működik, hogy a gmail alapjaira építsem fel a rendszert, mert többségében nem e-mailben kapom a feladatokat (inkább magamnak gyártom). Sokszor nem is vagyok gép előtt (bár van, hogy napokat ott töltök). A telefonom mindig nálam van, alapból ide vezetem a teendőimet, bár gyakran nem írok fel mindent. Viszont a beépített task manager nem tud projekteket kezelni, és a mai feladatok mellet szépen listázza a régebbi el nem végzett feladatokat, ami sokszor hasznos, de sokszor inkább zavaró, mert a maiak lecsúsznak a képernyőről, tudom, végezzem el a régieket, vagy töröljem ki. Ezen kívül jó lenne a gépen is látni a feladataim, mert amikor itt ülök sokkal kényelmesebb, mint a telefont nyomkodni. Sajnos a szinkronizáció kicsit nehézkes (winmo és linux), így ez inkább dupla feladat lenne, ami nem megkönnyíti a minden napjaimat, hanem inkább megnehezíti. A papíralapú sem megoldás számomra, mert a füzet nagy, nem fér bele az övtáskámba, ezért gyakran maradna itthon.

Keresem még a számomra tökéletes megoldást, de legalább az igényem már megvan arra, hogy jobban rendszerezzem a feladataim.

Egy ember – egy emberért

Ma találtam ezt a szórólapot a postaládában, felhívás egy összejövetelre szolidaritásból Hunvald Györgyért. Igaz, hogy nagyon sok mindent tett a kerületért (bicikliparkolók, wifi a köztereken), persze ellenzéke is van (minek bicikliparkoló, ha nem lehet bringával odajutni. Mondjuk azért megkérdezném, hogy az egysávos egyirányú utcákban, ahol a járdán is alig lehet elférni, hogyan szeretnének bicikliutat? Kitiltanák az autókat, hogy ne parkoljanak? Az itt lakóknak így is igen nehéz parkolót találni, főleg amikor valami rendezvény miatt lezárják a Felvonulási teret.) De azért, ha valaki bűncselekményt követ el, akkor ne vállaljunk már szolidaritást vele. Vagy menjünk szolidaritási tüntetésre azért is aki elütötte a kislányt és a nagymamáját a zebrán (sajnos, csak 4 évet kapott érte), vagy bármelyik rablóért, gyilkosért lehetne ilyen szolidaritási tüntetést szervezni. Aki bűnt követett el feleljen érte.

Szmog riadó Budapesten

Fura érzés volt olvasni erről. Leginkább, mert jelenleg hideg, tiszta idő van, ami kifejezetten csökkenti a szmogot, egyébként idén meg jóval kevesebb autót látni az utakon, mint decemberben. Vajon a decemberi folyamatos dugóban milyenek voltak az értékek, akkor nem kellett szmog riadót elrendelni? Vagy az annyira befolyásolta volna a közhangulatot, hogy nem merték megtenni? A félreértések elkerülése véget, örülök a szabályozásnak, bár nem hiszem, hogy sokan be fogják tartani, lévén nem szankcionálható a szabálysértés. Viszont jobban örülnék, ha tényleg akkor lenne szabályozás, amikor szükséges, függetlenül attól, hogy kényelmetlen-e politikai szempontból.

Tegnapi geocaching

Bár mindenki azt mondja, és egyébként igazuk is van, hogy az Omnia nem alkalmas doboz keresésre (geocaching) azért tegnap ismét sikerült legyűrnünk egyet. Nem volt nehéz a dobozt magát megtalálni, viszont a jelszó több részből áll, amiből az egyik értelmezhetetlen maradt. Attól függetlenül sikerült kitalálni a webes logokból 😉 .

Megbízható műszaki cikk :)

Hétvégén elsétáltunk az Arénába, nézni új telefont Marynek. Persze megfelelő telefont nem találtunk, de bementünk az ElektroWordbe és tudtunk venni egy teljesen megbízható műszaki eszközt, mely remélem hosszú évekig fog minket szolgálni.


(érdekes volt, hogy a pénztáros megkérdezte mire is való ez 😀 )

Felpezsdült a hazai blog közösség

Legalábbis a blog.hu-n írogató része egy tegnapi bejelentés miatt. Elkészültek ugyanis a blog.hu-n választható hirdetési formákkal. Szerencsére a hirdetési formák között lehet választani, igaz, ha azt választjuk, hogy ne legyen hirdetés, vagy saját magunk teszünk ki teljes mértékben (csak Etarget jöhet így szóba), akkor nem lesz meg a lehetőség az index.hu címlapjára való kikerülésre.

A másik lehetőség, hogy a hirdetési felületünket megosztva használjuk a blog.hu-val, ilyenkor az oldal letöltésekkor vagy a blog.hu hirdetése vagy a miénk jelenik meg.

A harmadik opció nem választható, ezt vagy felajánlják nekünk vagy nem.

A bejelentést természetesen nem mindenki fogadta kitörő örömmel, sőt vannak akik egyből a blog.hu végét jósolták a blogter.hu-val szemben (megjegyezném, tegnap volt szerencsétlenségem egy blogter.hu-s blogot abajgatni, ég és föld a különbség a blog.hu javára). Igaz hivatalosan a blogter.hu-n nem lehet hirdetést elhelyezni, de ez nem szokta zavarni a felhasználókat. Én is vezetek blogot a blog.hu rendszerében, mert könnyen kezelhető és viszonylag erős háttérrel rendelkezik, ami jó a látogatottságnak.

Hirdetések nem voltak eddig rajta és nem is tervezem, hogy legyenek, a címlapra eddig sem kerültem így ez számomra nem hoz változást. Van aki azon panaszkodik, hogy most a címlapra való kikerülés esélyét is elvették az emberektől (már persze, ha nem jelenít meg hirdetéseket a blogján). Szerintem eddig is igen nehéz volt kikerülni, a szerkesztők, mint bárki más tenné, elég szubjektíven válogatták a blogokat a főoldalra. Vannak rendszeres főoldali blogok, akik valószínűleg megkapják a meghívást.

Egy blognak (vagy bármely más oldalnak) egyébként egyedül kellene boldogulnia a látogatószerzésben. Az index részéről ez egy gesztus volt, ami nagyon jó, hogy volt, viszont nem érdemes sírni amiatt, hogy már nincs. Illetve lehet, de akkor az index is szeretne valami hasznot abból amiért látogatókat küld az oldalunkra. Ez teljesen érthető.

Én örülök a rendszernek, mert így talán azok is juthatnak kis bevételhez, akik eddig a szabályozás miatt nem tehettek ki hirdetést a blogukra, sőt, ha rendszeresen jól írnak és önerőből tudnak látogatottságot elérni, még rendszeres havi díjat is kaphatnak az indextől.

A szegénységről ismét

A Blog Action Day keretében elég sokat lehetett olvasni a szegénységről, remélem tényleg el is gondolkodtak néhányan hogyan tudnának segíteni a rászorultaknak.

Bár nem mai, de ma olvastam el ez a HVG cikket.

“A helyzetet azonban némiképp bonyolítja egy 2008-as törvényváltozás, miszerint az adományok után az azt felajánlónak adót kell fizetnie.

“Volt olyan cég, amely több kamionnyi maradékát adta volna nekünk, de amikor kiderült, hogy minden egyéb hasznosítás olcsóbb, mint jótékonykodni, elestünk ettől a lehetőségtől” – mesélték az Ételt az Életért Alapítványnál.”

Azt hiszem ez a részlet több kommentárra nem is szorul.

A szegénységről

Rögtön fel is merülhet a kérdés fizikai vagy lelki szegénységről beszélünk. Bár a bibliában ki van emelve a lelki szegénység hasznossága én picit más értelemben használom. Ott az egyszerűség a lényege míg itt inkább az igénytelenség lenne. Mert szegény-e az a koldus kinek magasan szárnyal szelleme és csak a mindennapi pár falatra van szüksége ahhoz, hogy éljen és boldog legyen, vagy gazdag-e az kinek milliói vannak, de közben csak hajszolja a többletet, de soha nem áll meg élvezni azt a mi van.

Ilyen gondolatok is megfordulnak az ember fejében, ha a szegénységről kezd el írni, de valljuk be őszintén, mindennapjainkban nem ezek jutnak eszünkbe, ha a szegénységről beszélünk. Sokkal inkább eszükbe jut az a nyugdíjas aki állateledel boltban vásárol csirkeszárnyat, ami ugyan macskáknak van, de legalább olcsóbb, mint a hentesnél. Eszünkbe jut az, aki kifizeti a lakbért és a rezsit és szépen felosztja a maradék pénzét, hogy naponta mennyit költhet, hátha így kitart a következő fizetésig, de ha új ruhát kell vennie akkor már nem.

De vajon tényleg eszünkbe jutnak a szegények a mindennapokban is?