Ma kaptam levelet postán a Telekom-tól (nem teljesen értetem, ha be vagyok lépve az oldalukon és ott teszek fel kérdést, akkor miért kell még plusz adatokat megadnom, ezt nem tettem, így postán küldték a választ, nem e-mailben 😮 ). Jóváírnák a Note 9 elővásárlási kedvezményét. Sajnos nem az én számom (amit meg is adtam a kérdéskor) kerestek a lehetőséggel, így már vettem egy P20P ro-t. Remélem hosszú távon sem bánom meg.

Samsung Note 9 helyett, ma átvettem a Huawei P20 Pro-t. Remélem tartósabb lesz (gondolkoztam a samsungon, de egy hete nincs készleten egyik fajta sem és buktam az elővásárlási kedvezményt is).

Ma visszavittem a Note 9-t és elálltam a vásárlástól 🙁 . A Samsung szerint főpanel csere, de a két hetes készülékem ne legyen már javított.

LEGO-ból mindent lehet

Közel egy millió LEGO Technic elem felhasználásával létrehozták a Bugatti Chiron modelljének egy 1:1 méretarányú másolatát. Ha ez nem lenne elég menő, még saját LEGO motorokkal is rendelkezik (5,3 LE max. kb. 20 km/h), így vezetni is lehet. Kipróbálnám 🙂 .

Sikeresen átvettem az új telómat (Samsung Galaxy Note 9), pedig csak hétfőre ígérték. Játszhatok vele egész hétvégén 😀

Új gép

Eljött a pillanat, hogy be kellett ruháznom egy új gépbe. Az én Sony Vaiomat már kinőttem (és a kijelzőnek is akadnak gondjai). Az elmúlt évben használt Lenovo Thinkpad L560-at pedig vissza kellett adnom.

Az új gép egy Acer AspireA515-51G-56HD lett. i5 8250U, Ram: 4GB (alaplapra forrasztva), 128GB SSD, 1TB HDD, FullHD IPS matt. Gyönyörű darab. Bár ez még csak FullHD, de már akkora előre lépés az eddigiekhez képest, hogy teljesen megértem a macbook retina display szerelmeseit. Alapvetően teljesen jó gép, így most inkább a negatívumokat emelném ki, óhatatlanul összehasonlítva a Thinkpaddel.

Soha nem voltam billentyűzet fetisiszta, de ezen a gépelés nem túl nagy élmény, Nagyon rövid úton járnak a billentyűk, ráadásul ergonómiailag is hagy némi kívánni valót maga után. Az, hogy “í” és a bal shift teljesen összeér még magyarázható. De az “ű”-t nem értem.

A Thinkpadben nagyon szerettem a dedikált gombokat (pl.: számológép) és, hogy megadható volt, hogy a funkciógombok, vagy az F1-F12 legyen aktív. Ezen az Fn gombot nyomva kell tartani egy hangerő állításhoz, ráadásul egy kézzel nem is kivitelezhető (Fn a bal ctrl mellett, a hangerő a kurzor le-fel).

A Del, Home, PgUp, PgDn, End, Power sorrendje megszokást igényel és hiányoznak a capslock és numlock visszajelző ledek.

A wifi szerintem gyengébb, mint a régebbi típusoké, a konyhában már alig érzékel és többször el is dobja a jelet. Ez lehet, hogy az 5GHz eredménye.

A ventilátora zavaróan hangos, ráadásul ha egyszer bekapcsol, akkor nagyon hosszú ideig úgy is marad.

Bár kiválóan bővíthető, a hdd és a ram külön szerelőnyílással van ellátva (ez mondjuk pont a Thinkpadről hiányzott a gigabites lannal együtt, holott ezek már a régebbi, nem üzleti kategóriás Vaion is megvoltak), az m2-es ssd-hez az egész burkolatot le kell szedni. Szerencsére ebben darabban már van egy 128 GB-s, így egyelőre nincs dolgom vele. A memóriát kell majd bővíteni a későbbiekben.

Használat közben két további dolog okozott meglepetést. Az egyik, hogy nem bootol akármelyik usbről. A másik, hogy a tapipad gesztusait a biosban engedélyezni kell (és itt szintén hiányzik a Thinkpadnél megszokott középső gomb).

A csatlakozók elhelyezkedése nem a legjobb, a hdmi csatlakoztatása után egy testesebb pendrive már nehezen fér be az egyetlen usb 3.0-ba. (Thinkpaden nagyon tetszett a hátul lévő usb, ideális a vezeték nélküli egér/billentyűzetnek)

És a végén személyes siralmam, annyival nagyobb elődeinél, hogy a laptoptáskába pont nem fér bele 🙁 .

Ma kezdték meg a forgalmazását a Telekomnál, de már vettem is egyet, gyönyörű kék színben. Az új telefonom egy Honor 8 🙂

Xiaomi Redmi Note 2

Pár szóban az első élmények a Xiaomi Redmi Note 2-vel. Vonzott a nagyobb méret (bár a méret nem számít 🙂 ) és, hogy két kártyás (igaz, hogy csak dual standby), így legalább nem felejtem itthon a céges telefont.

Az első benyomásaim jók a készülékről. Az összeszerelés jó, nem recseg, nem nyikorog. A MIUI rendszer nem riaszt el, sokáig használtam iPhonet és a Huawei EMUI rendszerrel rendelkezett, ami nagyon hasonló.

Viszont a beállítások elhelyezkedése számomra elég logikátlan. pl. azt, hogy a számom kijelezze nem a SIM beállításoknál, hanem a tárcsázó beállításaiban lehet megadni (a feltételes átirányításokat pedig még nem találtam meg 🙁 ).

Papíron nagyon jó a specifikációja, igazából a befutottabb gyártók ezt a felszereltséget 100e körüli áron kínálják, míg céges számlával, hazai garanciával (sajnos csak 1 év) ez 50e volt.

Ami nem tetszik, hogy az első tesztjeim alapján gyengébb képeket készít, mint amit vártam. Valószínű, hogy szoftveresen lehet még javítani a képek minőségét.

Nagyon vágytam a lassított felvételre, de ebben elég gyenge (igaz, hogy azt sem tudom, hol és mikor használnám 🙂 ).

Ami lényegesebb, hogy az akkumulátor nálam nem teljesít túl fényesen. Remélem, hogy idővel és a frissítéssekkel ez javulni fog, mert most elég gyér. Tegnap 3,5 óra kijelző idő jött össze, ebben volt 45 perc Asphalt 8, de meglepő módon az Android OS többet fogyasztott, éjszaka pedig, alvó módban merült 20%-ot 🙁 .

Sony ment Huawei maradt

Hosszas vajúdás után végül a Huawei g620s maradt nálam és a Sony Xperia M2-t adtam tovább.

Ebben több szempont is közrejátszott, de a legfontosabb, hogy a Huaweit véletlenül leejtettem és megsérült egy picit a sarka, így már nem akartam tovább adni. Persze nem hiszem, hogy rossz választás volt. Az M2-re úgy néz ki, hogy nem jön a Lollipop és mivel szolgáltató függő, a bootloader sem igen nyitható. Így custom ROM, vagy root sem várható rá.

A Huawei is szolgáltató függő, de a bootloader nyitható, már meg is van a kód és várható a frissítés is. A testvér verziója (Honor 4 play) már megkapta az EMUI 3.0-t és ez alapján már készült custom ROM is a g620s-hez. Az EMUI pedig nagyon tetszik, Lehet, hogy azért, mert hasonlít az iOS-re. Rengeteg értelmes beállítást tartalmaz alapból, nem kell külső programokkal bűvészkedni.