Hivatkozások

A Blog Action Day keretében elég sokat lehetett olvasni a szegénységről, remélem tényleg el is gondolkodtak néhányan hogyan tudnának segíteni a rászorultaknak.

Bár nem mai, de ma olvastam el ez a HVG cikket.

„A helyzetet azonban némiképp bonyolítja egy 2008-as törvényváltozás, miszerint az adományok után az azt felajánlónak adót kell fizetnie.

„Volt olyan cég, amely több kamionnyi maradékát adta volna nekünk, de amikor kiderült, hogy minden egyéb hasznosítás olcsóbb, mint jótékonykodni, elestünk ettől a lehetőségtől” – mesélték az Ételt az Életért Alapítványnál.”

Azt hiszem ez a részlet több kommentárra nem is szorul.

A Föld Órájára, egy erőteljes nemzeti és világméretű üzenet arról, hogy van lehetőség tenni a globális felmelegedés ügyében. 2008. március 29-én este 8 órakor a Föld Órája világméretűvé válik, hiszen világszerte városok és emberek milliói csatlakoznak a programhoz. Ha szeretnél te is tenni valamit, kérlek, 2008.március 29-én este 8 órakor te is kapcsold le egy órára az áramot.

Felvételek tavalyról:  http://www.youtube.com/user/Earthhour2008

Hivatalos weboldal: http://www.earthhour.org/

Kedves Barátok!

Évtizedes kínai hatalmi elnyomás után a tibeti nép elkeseredése kitört az utcákra tiltakozásként, és lázadásként. Most, a majd Kínában megrendezésre kerülő, közelgő olimpiai játékokkal a reflektorfényben, a tibetiek a változásokhoz segítségért kiáltanak a világhoz. A kínai kormány azt nyilatkozta, hogy azok a tiltakozók, akik még nem adták fel, „meg lesznek büntetve”. Vezetőik éppen most fontolgatják a kritikus választást a fokozódó brutalitás és a párbeszéd között, ami meghatározhatja Tibet és Kína jövőjét. Befolyásolhatjuk ezt a történelmi döntést: Kína igenis törődik a nemzetközi megítélésével. A kínai elnöknek H. J.-nek azt kell hallania, hogy a kínai gyártmányú márkák és a közelgő olimpia csak úgy lehet sikeres, ha a helyes döntést hozza. De ehhez a globális emberi hatalom lavinája szükséges, hogy odafigyeljen rá-és nekünk erre van szükségünk a következő 48 órában. A Dalai Láma mérsékletet és párbeszédet kért: a világ polgárainak támogatására van szüksége. Kattints a linkre, hogy aláírd a petíciót-a célunk, hogy 1 millió hang egyesüljön Tibtért: http://www.avaaz.org/en/tibet_end_the_violence/97.php/?cl_tf_sign=1

Kína gazdasága teljesen azoktól a kínai áruktól függ, amiket exportálnak, és mi vásárolunk meg, valamint a kormányzat ezen a nyáron szívesen látná az olimpiai játékokat, mint egy új, világvezető hatalom Kína ünneplését. Kína egy változatos ország, brutális múlttal, és megvan rá az oka, hogy törődjön a stabilitásával – néhányan Tibet lázadói közül ártatlan embereket öltek. De Hu elnöknek fel kell ismernie, hogy a legnagyobb veszély a kínai stabilitásra azok a keményvonalasok, akik a fokozottabb elnyomás szószólói, és nem a tibetiek, akik párbeszédet és reformokat sürgetnek.

Petíciónkat közvetlenül londoni, new yorki, és pekingi kínai köztisztviselőkhöz fogjuk eljuttatni. De ehhez nagyszámú aláírásnak kell lennie. A tibetiek csendben szenvedtek évtizedeken át. Végül itt a pillanat, hogy megszólaljanak, és nekünk segítenünk kell, hogy meghallgattassanak.

Sajnos, mint a legtöbb állatfajt, már a tigriseket is utol érte az ember „áldásos” tevékenysége. Indiában a XX. század elején még 40 ezerre becsülték a vadon élő tigrisek számát, ma 1400-ra. Döbbenetes. Főleg, ha hozzávesszük, hogy nem a tigrisek az egyedüliek akiket a kihalás fenyeget. Még mindig nem született döntés a jegesmedvék védelméről, ezért észak-amerikában még mindig vadásszák őket. Szörnyű. Index cikke

Hogy jó hír is legyen: egy delfin megmentett egy ámbráscetet és kicsinyét. Ami nem sikerült a helyszínre érkező állatvédőnek, sikerült a delfinnek. A tudósok most vakarhatják a fejüket, hogyan is tudta a delfin megértetni az cetekkel, hogy kövessék és az jó lesz nekik. Origo cikke 

Én, mint autóval is közlekedő ember, fel vagyok háborodva a magyar közlekedési „morálon”. Az még csak hagyján, hogy az autósok egymásnak nem adják meg az elsőbbséget, de, hogy rendszeresen nem állnak meg a zebránál, sőt, ha valaki átmegy előttük fel vannak háborodva (néha még az autóból is kiszállnak ordítozni, hogy hogy is képzeli ezt).

És akkor még a parkolást nem is említem. Hihetetlen, hogy rendszeresen felállnak a járdára, mert nem képesek 500 métert gyalogolni a Felvonulási térig, ahol nyugodtan, szabályosan tudnának parkolni.

Most egy ilyen jó képességű vezető ütött el egy 11 éves gyereket és annak apját, mikor a mellette lévő sávban megállt egy teherautó és átengedte őket. Kíváncsi lennék az ilyen vezetők hogyan reagálnának, ha az ő gyereküket ütnék el, amikor szabályosan megy át az úttesten.

„Ejnye fiam, tudod, hogy nem szabad átmenni a zebrán!”

Persze még lehet ezt fokozni is: a metrón olyan plakátok vannak (kár, hogy mobillal nem sikerült rendesen lefotózni, hogy féljél átmenni az zebrán. Ne az autósokat neveljük, hogy tartsák be a szabályokat, minek is. Nem kell betartani, majd „megbeszéljük” a dolgot. Mindent el lehet intézni így :(.

Zebrán gázolták el apát és fiát

Teljesen „véletlenül” rátaláltam a Zöldhullám blogra, melyet a több, a környezetért tevékenykedő csoport üzemeltet. Olvasását nagyon tudom ajánlani mindenkinek, akit kicsit is érdekel környezete.

Ismét találtam érdekes cikkeket az indexen: Olajat műanyagból mikrohullámmal

Ez egy nagyon jó kezdeményezés abból a szempontból, hogy megszabadulunk a műanyag és gumi hulladékunktól, viszont végső soron ugyanazt a környezetpusztító energiatermelést támogatja amit eddig is folytattunk és amit sürgősen abba kellene hagynunk.

A másik kezdeményezés: Főzzön ürülékkel!

Ebben sokkal több rációt látok, sőt tovább menve hallottam ilyen gázzal működő autókról is.

Nem szeretek sem bel- sem külpolitikai dolgokról írni, most mégis. Egy újabb ázsiai állam vesztette el szabadságát (igazából nem tudta kivívni). Sajnos ide nem mentek a „nagy amerikai felszabadító csapatok”, mert itt nincs olyan nyersanyag amiért megérné nekik a fáradságot. De a vezetők náluk vezetett számláit zárolták. Legalábbis egy időre, mert biztos vagyok benne, hogy nem véglegesen.

Eddig hivatalosan 9 halottról szóltak a jelentések, köztük egy japán tudósítóról. Most egy volt hírszerzőtiszt beszámolt még pár ezer áldozatról. Az emberek már nem mennek az utcára, a katonák letartóztatják akinél fényképezőt találnak. Pedig most gyorsabban kapott nagyobb nyilvánosságot az ügy, mint 1988-ban. Az internet nagy segítségre volt ebben, egészen addig, míg a kormány le nem kapcsoltatta. Sajnos ez sem volt elég, hogy a demokrácia helyre álljon Burmában (most Mianmar). A nemzetközi hatalmak tétlenkedtek (mondjuk politikusoktól más nem is várható), most pedig már késő bármit is tenni. A burmai népre még nagyobb elnyomás vár mint eddig. Ki tudja, lesz-e erejük még egyszer megpróbálni kivívni a szabadságot, vagy csak akkor lesznek „szabadok”, ha valakik elfoglalják Burmát.

Lelkemnek különösen rosszul esik, hogy rengeteg szerzetes esett áldozatul a katonai elnyomásnak. Egyetlen diktatúra sem tűri, hogy az emberek, akárcsak lélekben is, szabadnak érezzék magukat.

Index cikk és a blog