Kategória: Blog

Másfél óra várakozás után sikerült bejutnunk az ügyintézőhöz a biztosítónál. Ő közölte, hogy tök jó, hogy mentünk, de még kellene egy papír a rendőrségtől, hogy ők kint voltak (megjegyezném, a másik autó tulajdonosa direkt rákérdezett, hogy mivel menjünk be a biztosítóhoz, mert nincs semmi papírunk, mire az intézkedő rendőr azt felelte, hogy bemegyünk, bejelentjük, majd a biztosító kikéri a papírt, vagy a rendőr, vagy az ügyintéző vesz palira minket , nem biztos, hogy direkt). Azonkívül, mivel az autón hitel van, kell még egy papír a banktól, hogy mi vehetjük fel a kártérítés összegét és nem a bank. Már csak azt nem értem, hogy minek kellenek ezek a papírok ahhoz, hogy a szemlét megtudják tartani és felvegyék a károkat a kocsiról (egyébként ezért tűnt logikusnak amit a rendőr mondott, mert csak az én autóm sérüléseit szerettem volna megmutatni)?

Egész nap fel voltam dobódva, örömködtem, hogy milyen jól mennek a dolgaim. Még Szigethalomra is lementem edzést tartani, egész jó volt. Este mentem Muciért a főiskolára, majd jöttünk haza és mikor parkoló helyet kerestünk belénk szálltak hátulról. Na bumm. Szó szerint. A sofőr lány sem volt teljesen képben, úgy tűnt egyszerű ügy, megírjuk a papírokat.

Ekkor érkezett meg az autó tulaja meg egy haverja és nagy hangon elkezdték magyarázni, hogy már az is hiba volt, hogy az irányjelzőt kitettem. A végén rendőrség szemrevételezte a dolgot. Fél tízkor történt a csatt (örültem, hogy korán hazaérünk), tizenegyig álltunk az utcán az esőben.

Ma jobban megnéztem a kocsit, kívülről csak a bal hátsó lámpa látszik töröttnek, meg a lökhárító és a bal hátsó elem egy kicsit nyomódott. Be nézve a lökhárító mögé, úgy tűnik sérült a fenék lemez is, a kormány el fordult 90 fokot, mozog a vezetőülés és mikor mentünk a biztosítóhoz az egész kocsi hintázott. A stabil úttartás a múlté. (persze későn értünk oda).

Holnap újra megyünk, remélem meg lesz a szemle is, hogy lehessen javítani minél előbb. Aztán remélem gyorsan megszületik a határozat is, hogy a javítási költségeket kifizesse a biztosító.

Meg tudnám szokni, ha mindennap ilyen lenne, mint a mai délelőtt. Egészen élhetővé vált Budapest. A forgalom leginkább egy álmos vasárnap délutánra emlékezettet. Külön jó volt, hogy sokan elővették a biciklijüket és azzal közlekedtek, talán ezentúl más napokon is szívesebben használják, amikor nincs sztrájk. Ma igazán sajnáltam, hogy megszabadítottak a bringámtól, de nemsokára veszek egy újat :).

Igaz a bringákhoz már negatív élmény is csatlakozik, mert attól, hogy valaki bringával közlekedik, még nem változik a mentalitása. Nem igazán értettem, hogy ilyen alig forgalom mellett ugyan miért az amúgy is szűk járdán kell kerekezni és miért nem lehet lemenni az úttestre, ahol neki is nekem is kényelmesebb. Attól, hogy valaki felül egy biciklire még nem lesz kulturált tagja társadalmunknak. Ugyanúgy hiányzik belőle a közlekedési kultúra akár autóban ül, akár biciklivel kerekezik, akár gyalog sétál. Ugyanúgy saját magát képzeli a világ közepének és magasról és nagy ívben tesz arra, hogy mások is (nem is kevesen) laknak, élnek ebben a városban. Neki mindent szabad, de mindenki más húzza meg magát, mert itt Ő a király. Szomorú, hogy ennyire nem érdekli az embereket a másik ember sorsa, amikor egymás mellett élnek, de ha a világ másik feléről van szó, akkor rögtön felháborodásának ad hangot, mert az trendi. De ugyanúgy szid bárkit, ha azt hallja a médiában, hogy most az a menő. Sajnos úgy néz ki kiveszik az önálló gondolkodás az emberekből és lassan biorobotokká válnak, pár irányító keze alatt.

Mindenesetre ma szép nap volt, nyugodt csöndes. Jó lenne több ilyen nap is. Szerencsére az időjárásban is tévedtek és gyönyörű napsütés volt szinte egész nap. Ilyenkor kicsit mindenkiben nő a szeretet és az együttérzés és ez az egész világnak jó, különösen kis hazánknak. Nagyon ránk fér, hogy mindenkiben növekedjen a másik iránt érzett szeretett és együttérzés.

…van az asztalomon és körülöttem.

Ma végre vettünk egy polcot az IKEAban (meg új zöldségpucolót is, kettőt is 🙂 ) és rendet raktam az asztalom környékén. Kicsit szelektáltam is a papírokat, elég sok minden felgyülemlett az utóbbi pár hónapban. Most rend van, reméljük sokáig megmarad.

Kinek lehet megköszöni ezeket a nagyon jó szervezéseket: Hétvégére lezárták a Felvonulási teret, a teljeset. Ezzel pillanatnyilag kevesebb lett a parkolóhelyek száma a környéken. Mindeközben holnap lomtalanítás lesz, tehát már ma (van aki már tegnap) elkezdték kirakni a lomokat, ezzel együtt megjelentek a kisteherautók, utánfutók az utcában, amivel tovább csökkent a parkolóhelyek száma. A szemét is elfoglal néhány helyet.

Vajon ki volt az a nagyon okos ember a ki képes volt a lomtalanítást egy központi esemény idejére időzíteni. Látszik, hogy mindenkinek csak a saját dolga a fontos.

Legutóbb a Damjanich u. felújításakor volt lomtalanítás, na azt is jól összehozták.

Na jó, a visszatérés igazából tegnap történt Kismarosról, ahol másfél napot töltöttünk egy idegbeteg vemhes macskára felügyelve, de mindegy :).

Mielőtt lementem, még voltam egy röpke tanfolyamon a marketing szövegírásról ami nagyon tetszett. Mind az előadó, mind a résztvevők szimpatikusak voltak és sokat tanultam mindenkitől. Remélem még sűrűn lesz részem ilyenben. Nehéz is volt kikapcsolni a utána, holnap meg nehéz lesz visszakapcsolni :).

A hétvégi kiruccanás viszonylag jól sikerült, bár az időjárás nem kedvezett nekünk teljesen. Azért csak sikerült bográcsban bablevest készíteni, igaz kicsit nehéz volt esőben tűzet gyújtani hozzá :).

Összességében jól éreztük magunkat, pihentünk is (reggel 9-kor ébredtünk mindkét nap, és kialudtuk magunkat, míg itthon 11-kor is fáradtan kellünk fel).