Kategória: Blog

Tegnap vagyis ma korán feküdtünk, 3-kor. Múzeumokat látogattunk. Nagy ötlet ez a szervezőktől, csak a múzeumok is felkészülhetnének erre jobban. Esetleg nem bent kéne tartani programokat amire bent maradnak a kiállítást már megtekintő emberek és a többiek is be tudnának jutni. Bár igazából az eltervezett programunkból csak a Mongolok maradtak ki, mert főigazgatói utasításra bezárták a kapukat, de azt mondták, kedden meg lehet nézni a tegnapi jeggyel. Kíváncsi leszek én erre.

A múzeumok végig járását alapvetően gyalog terveztük, nem volt kedvem vezetni. De a BKV sem volt igazán felkészülve erre az estére, ezért maradt az autó. Jó a múzeum járat, de kicsi ennyi embernek a hagyományos járatok is tele voltak. Egyszerűen nem lehetett felférni.

Egyébként élvezetes volt végig járni azt a párat amit szerettünk volna. A Hopp Ferencben kezdtünk (majd ide még visszatértünk egyszer) és harmadszorra be is jutottunk, mert most volt a kiállítás megnyitója, az embereket csak utána engedték be és csak harmincasával. A tárlatvezetés miatt. Jó volt, de leírhatták volna inkább, és akkor többen megtudják nézni a képeket egységnyi idő alatt. A Ráth Györgyben nagyon szép kis dolgok vannak. Igazából a Hopp Ferencben kicsit csalódtam, mert engem spec jobban érdekeltek a keleti műtárgyak mint a festmények, de ez az én egyéni szoc problémám.

Eljutottunk a Budavári Labirintusba is. Nagyon élvezetes volt. Még nem voltam benne. Igaz a sámán dobolásról lemaradtunk és a Szerelmesek labirintusába sem jutottunk be, de hát minden nem lehet tökéletes. Itt tudatosult igazán bennem, hogy aki múzeumba megy, még nem feltétlenül szűnik meg bunkó módon viselkedni. A labirintus végén van a Bátorság Labirintus, főleg gyerekek részére, de felnőttként is élvezetes … lenne, ha néhány jó képességű egyén nem azzal szórakozna benne, hogy a mobiljával világít, mert nem képes sötétben egy madzagot fogva sétálni. Azt nem értem, hogy miért ment be egyáltalán. Mondjuk ahhoz, hogy tudja miről van szó a kiírást is el kellet volna olvasni, de ez nem várható el ilyen a színvonalú egyénektől.

A Szépművészetiben sikerült egykor bejutnunk és megnézni az inka kiállítást. Itt már nem foglalkoztak a kiírással, képekkel hozták az emberek tudomására, hogy lehetőleg ne telefonáljanak, ne fényképezzenek és ne kamerázzanak. Természetes bent amikor a teremőr rájuk szólt még ők voltak megsértődve, mert azt hitték lehet. A Szépművészetiben volt sajt kóstoló is. Nagyon finom sajtok voltak, sajnos elég drágán, de szerintem megérte. Már csak azt kéne kideríteni, hogy hol lehetne ilyen sajtokat venni

Tegnap este hazajöttünk Sopronból. Reggel még Bécsben vettem némi árút, aztán irány haza. Eléggé lefárasztott ez a bécsi kiruccanás.

Ezért Sopronból hazafelé jövet meg is néztük, hogy mi is van egy árok alján. Nem sok minden. Leginkább csak fű meg gaz. Aztán már a kocsink is. Nem hittem volna, de egyből három autós is megállt segíteni. Ami még jobb, pont arra ment egy autómentő és félperc alatt kirántotta a kocsit az árokból. Aztán úgy eltűnt, hogy meg sem tudtam köszönni a segítséget. Ezért most itt köszönöm nekik is és a többieknek is a segítséget és a támogatást.

Szerencsére senki nem sérült meg és „csak” a lökhárító nyomódott be egy kissé. Ennyivel megúsztuk.

(Azért egy centírozás még be fog játszani.)

Váradi Tibor előadásán voltunk. Tetszett. Igaz sok újat nem mondott, mert nagyjából az új könyvében leírtakat fejtette ki és nem is igazán bővebben, rövid volt az idő.

Viszont alapvetően jó volt. Vásároltunk füzeteket is 🙂 . Sajnos elég drágák ezek a cuccok, de hát neki is élnie kell valamiből. Azért mégis ez szerintem az egyik fő bevételi forrása és az ételek neki is annyiba kerülnek, mint egy bank igazgatónak.

A Napfényes Ízekből hoztak enni is, csak sajnos hagymás volt a tésztasalátájuk, így azt nem kóstolhattuk meg. Nehéz a hagyma mentes étkezés Magyarországon, szinte minden ételbe alapkellék.

Ültem a kocsiban és szépen araszolgattam a délutáni forgalomban a körúton (nem egyszerű a közlekedés manapság Budapesten). Nagy nyugalom lakozott bennem, hiszen kedves autós társaim sem tudtak ma kibillenteni (köszönhetően annak is, hogy igencsak sok mindent sikerült ma üzletileg elérnem 🙂 ).

Közben elmélkedek az egészséges életről. Hogyan is lehet egészségesen, környezettudatosan élni a mai világban? Mit is jelent az egészséges élet?

Alapvetően, hogy Én olyan dolgokat fogyasztok amik számomra egészségesek. Én és számomra. Ezek igazán a kulcsszavak. Valóban azt jelenti az egészséges élet, hogy mindent önző egoizmusból vizsgálok? Mi a különbség a hagyományos életvitel és az egészséges élet között?

Az egészség magában foglalja az egész szót. Tehát nem élhetek egészségesen csak Én. Nem lehetek egészséges úgy, hogy csak magammal foglalkozom. Ez egy fontos lépés, persze, de ennél azért többről van szó. Sokkal többről. Egészséges akkor lehetek, ha megtalálom az összhangot a környezettemmel, az emberekkel és a természettel is. Viszont nem szabad megfeledkezni a saját magammal való összhangról sem.

Lehet, hogy mostanában kicsit sokat olvasok és hallgatok szellemi tanításokat? Lehet. De az egészséghez az is szükséges, hogy az életemből ne rekeszek ki semmit. Vannak nem jó dolgok is sajnos, de azok is hozzám, az életemhez tartoznak. Attól, hogy nem veszek róluk tudomást még nem szűnnek meg, csak várakoznak. Úgy kell látni ezeket a dolgokat mint a jót, ami a fejlődése elején van. Majd ha megnő jó lesz. Elég nehéz ez, ha éppen nem jön össze valami. Ha sokat veszít az ember anyagilag. Vajon az anyagi veszteség valóban veszteség? Csak és kizárólag? Vagy van benne valami, ami nyereség? Csak egy kicsit hosszabb távú befektetés?

A dugó kitűnő hely az elmélkedésre. Néha olyan dolgok is eszembe jutnak ami a rohangászás közepette elfelejtődik. A nagyváros is megteremti saját maga számára a nyugalmat, csak másként. Ehhez viszont megélés is kell. Lehet a dugó inspiráló és felemelő, de lehet lehúzó feszültség keltő. Rajtam múlik, hogy hogyan élem meg.

Elmentünk, megnéztük, sokat költöttünk 🙂 . Nagyjából ez jellemezte a mai napot.

Sokan voltak mire hajnali 12-re kiértünk a helyszínre. A programok érdekesen voltak, a kiállítók nem igazán nyújtottak újat. Kevesen is voltak és a megszokott arcokat láttuk itt is. Azt hittem többen képviseltetik magukat a hazai bioéletből.

Megemlíteném Kató Zoltán szaxofonművészt, aki eredeti népdal feldolgozásaival képviselte magát. Nagyon jó érzés volt a játékát hallgatni a sátorban, miközben esett az eső. Szintén nagyon tetszett a Kiyo Kito Taiko dobegyüttes előadása, sajnos pénteken nem tudtam elmenni meghallgatni őket. Választanom kellett a Taoista filozófia és köztük. Kövi Szabolcs is hozta szokott formáját és egy meditatív előadással kényeztetett bennünket. Sajnos csak húsz percig élvezhettük játékát és azokat a gyönyörű tájakat amiket mellé vetített.

Az előadók is érdekes témákat feszegettek, bár sajnos mindenkit nem tudtunk meghallgatni. Mireisz László igen érdekes összefoglalást adott az emberi látásmód fejlődéséről és arról, hogy ez hol is tart ez most. Paksi Zoltán asztrozófiai betekintést nyújtott nekünk a csillagképekbe. Megtudtuk, hogy még csak a halak világkorszakban járunk ill., hogy 14 állatövi jegy van nem pedig 12 (pár éve olvastam egy cikket, hogy felfedezték a csillagászok a 13. csillagjegyet és ezért borul majd az egész asztrológiai rendszer. Nos úgy néz ki, hogy nem, mert ők már régtől fogva 14-el dolgoztak, csak ebből kettő nem nyilvános, mert azok különleges beavatásokat hordoznak). Váradi Tibornak csak a második előadását tudtuk meghallgatni. Az előadás egy régebbi témával is foglakozott, a tudatossággal és a legújabb könyvéből is voltak részletek.

Voltak természetesen negatívumok is, melyek inkább csak apróbb technikai malőrök, mint igazi problémák. Sajnos a színpad hangosítása nem volt a legjobb, ezért az ír sztepptánc csoport nem volt olyan ütős. A zene elnyomta a megszokott cipőkopogást, ha pedig túlságosan felhangosították, akkor döngött az egész. Erre nem voltak igazán felkészülve.

Összességében jó volt, tetszett.

Már egy ideje itthon sütöm a kenyeret kenyérsütő géppel. Nem mindenben jobb mint a bioboltokban kapható, de a fűszerezés és az alapanyagok tekintetében mindenképpen jobban megfelel nekem.

Eddig nagy problémám volt, hogy mindenhol azt az információt kaptam, hogy kovászhoz is kell élesztőt adni. Most végre találtam olyan leírást, ahol nem kell. Úgyhogy elkezdtem egy élesztő nélküli kovászt készíteni. Felhasználtam a folyékony kenyeret (nem, nem sört 🙂 ) ami itthon volt. Tettem bele mézet is. Remélem működni fog és akkor eredeti kovászos kenyeret fogunk enni.

Már csak a sütőben való sütést kellene megoldani (ha már kemence nincs az ötödiken 🙂 ).

Úgy néz ki, hogy a hét elején végre befejezték a Damjanich u. felújítását. Ugyan kevesebb lett a parkoló, megvariálták a sávokat, sok helyen keskenyebb lett az utca és záróvonalat is kapott (na nem mintha ez bárkit is zavarna). A zebrához tettek oszlopokat, amiktől ugyan simán fel lehet állni, de hát a szándék a fontos.

Ami az érdekesebb, hogy tegnap megjelent egy kis gépecske és elkezdte a frissen aszfaltozott utat törni. Nem semmi, nincs két hete, hogy leaszfaltozták és máris. Általában azért 3-6 hónapot szoktak várni, ez idáig a rekord.

Hurrá, hazaértünk. Cicus már itthon várt minket, mert Judit volt oly kedves, hogy hazahozta már tegnap (igazából a két macskától nem bírtak aludni és pihenni is akartak kicsit 🙂 ).

Gyönyörű napsütésben vezethettem hazafelé. Egész héten nem volt ilyen jó idő mint ma, de hát ez várható volt (vajon, ha nem ezt várom akkor is ez történik?).

A nap maradék részét a központban töltöttem előadáson. Lent a pincébe, hogy élvezni tudjam a napsütést.

Na mindegy, legalább pihentünk. Igazából nagyon hiányzott egy laptop, mert sok mindent megcsinálhattam volna, de pihenni is kell néha. A képek egész jók lettek, bár van néhány életlen is köztük. Sajnos az egyik pont az, ami a legjobb lenne a mókusról 🙁 . Hát ez van.