Tegnap vagyis ma korán feküdtünk, 3-kor. Múzeumokat látogattunk. Nagy ötlet ez a szervezőktől, csak a múzeumok is felkészülhetnének erre jobban. Esetleg nem bent kéne tartani programokat amire bent maradnak a kiállítást már megtekintő emberek és a többiek is be tudnának jutni. Bár igazából az eltervezett programunkból csak a Mongolok maradtak ki, mert főigazgatói utasításra bezárták a kapukat, de azt mondták, kedden meg lehet nézni a tegnapi jeggyel. Kíváncsi leszek én erre.
A múzeumok végig járását alapvetően gyalog terveztük, nem volt kedvem vezetni. De a BKV sem volt igazán felkészülve erre az estére, ezért maradt az autó. Jó a múzeum járat, de kicsi ennyi embernek a hagyományos járatok is tele voltak. Egyszerűen nem lehetett felférni.
Egyébként élvezetes volt végig járni azt a párat amit szerettünk volna. A Hopp Ferencben kezdtünk (majd ide még visszatértünk egyszer) és harmadszorra be is jutottunk, mert most volt a kiállítás megnyitója, az embereket csak utána engedték be és csak harmincasával. A tárlatvezetés miatt. Jó volt, de leírhatták volna inkább, és akkor többen megtudják nézni a képeket egységnyi idő alatt. A Ráth Györgyben nagyon szép kis dolgok vannak. Igazából a Hopp Ferencben kicsit csalódtam, mert engem spec jobban érdekeltek a keleti műtárgyak mint a festmények, de ez az én egyéni szoc problémám.
Eljutottunk a Budavári Labirintusba is. Nagyon élvezetes volt. Még nem voltam benne. Igaz a sámán dobolásról lemaradtunk és a Szerelmesek labirintusába sem jutottunk be, de hát minden nem lehet tökéletes. Itt tudatosult igazán bennem, hogy aki múzeumba megy, még nem feltétlenül szűnik meg bunkó módon viselkedni. A labirintus végén van a Bátorság Labirintus, főleg gyerekek részére, de felnőttként is élvezetes … lenne, ha néhány jó képességű egyén nem azzal szórakozna benne, hogy a mobiljával világít, mert nem képes sötétben egy madzagot fogva sétálni. Azt nem értem, hogy miért ment be egyáltalán. Mondjuk ahhoz, hogy tudja miről van szó a kiírást is el kellet volna olvasni, de ez nem várható el ilyen a színvonalú egyénektől.
A Szépművészetiben sikerült egykor bejutnunk és megnézni az inka kiállítást. Itt már nem foglalkoztak a kiírással, képekkel hozták az emberek tudomására, hogy lehetőleg ne telefonáljanak, ne fényképezzenek és ne kamerázzanak. Természetes bent amikor a teremőr rájuk szólt még ők voltak megsértődve, mert azt hitték lehet. A Szépművészetiben volt sajt kóstoló is. Nagyon finom sajtok voltak, sajnos elég drágán, de szerintem megérte. Már csak azt kéne kideríteni, hogy hol lehetne ilyen sajtokat venni