Hétfő óta nem érhető el a seo.forum.hu

Sajnálatos, hogy a webszolgáltatónak már negyedik napja gondot okoz a tárhely megjavítása. Eddig abban a hitben éltem, hogy a szervereknél van egy, legalább napi másolat, hogy amikor meghibásodik a disk akkor legyen miből helyre állítani. Sajnos ez már a második tárhelyszolgáltató, ahol ez nincs meg.

Az ilyen esetek kivédésére egyetlen megoldás, ha az adatbázis naponta lementésre kerül, szerencsére az oldalaim automatikus e-mailben küldik az adatbázist, hogy csak a domaint kelljen átirányítani egy esetleges leálláskor (ilyen még nem fordult elő, csak egyszer törték meg az oldalakat még évekkel ezelőtt, azóta vezettem be ezt a rendszert). Több év munkája mehet tönkre hetek alatt, hiszen egy fórumnál (vagy akár egy üzleti oldalánál is) a látogatók elveszítik a bizalmukat (nem beszélve a google-ról, ahonnan a forgalmak jelentős része származik).

Üzleti oldalánál ugye nem csak a bevételkiesés, hanem az esetleges futó hirdetések is veszteségként számolandók, hiszen felesleges vonzzák az oldalra a látogatókat. Persze a tárhelyszolgáltató nem vonható felelősségre az elszenvedett anyagi és egyéb kárért.

Olyan jó lenne, ha végre elterjedne egy üzleti etika nálunk.

Átvonultam twitterre

Rég jártam a saját blogom, mostanában inkább twitterre írogatok egyből, ahogy eszembe jutnak a dolgok. Találtam remek klienst az omniára egyszerű használat és egyből mennek is a “posztok”.

Legutóbb, mikor marketing konferencián voltam, minden szünetben egyből írogattam is a benyomásaimat és erre valóban elegendő a 140 karakter. Nem utolsó sorban a shareaholic firefox plugin segítségével, bármilyen oldal nagyon gyorsan megosztható twitterren (meg greaderbe, gmailen és még rengeteg megosztó oldalon).

Szóval teljes mértékben élvezem az online életet, csak egyszerűen már nincs energiám mindenhol egyszerre jelen lenni. Twittjeim megtekinthetőek: @garrotter

Heng Chang Mester Magyarországon

Ismételten idelátogatott Heng Chang Mester, természetesen meglepetésszerűen. Kicsit rosszul is eset, hogy volt, aki már két hete tudta, hogy jönni fog, de nem szólt a többieknek, így nem tudtunk intézni szabadságot (meg lemondattuk volna a hétfői osztrák kirándulást is).

Ma végre a temetés után sikerült elmennünk egy nyílt beszélgetésre (a többiek már meg is szóltak minket, hogy miért nem megyünk egyik programra sem, most sem hajókázunk velük, mert nagyon fáradtak vagyunk).

Állítólag most marad még péntekig (pénteken indulunk pihizni Bogácsra). Kicsi esélyét látom, hogy el tudjunk menni hozzá (holnap este edzés, napközben munka). Úgy látszik ez a látogatás nem arról szól, hogy velünk találkozzon :), majd legközelebb, ha tudjuk időben, hogy jön és úgy szervezzük az életünket, hogy számítunk rá.

A kintiek mondták, hogy többször kifejtette neki, a csoportmunka fontosságát, de ha az emberekhez nem jutnak el az információk akkor nem igazán lesz működőképes bármilyen csoportmunka. Azt hiszem, hogy, bár a tanítások jók és tiszták, mégsem fogok ezzel a vonallal foglalkozni, mert a csatornák nem teljesen tiszták, nekem meg nincs kedvem küzdeni folyamatosan. Még megvárom míg Schaffi és Palkó visszajön, kíváncsi vagyok ők hogyan fognak dolgozni itthon a hozott anyaggal.

Neonomádkodás elmaradt

A tegnapra tervezett Eisenstadti neonomádkodásom elmaradt. Egyrészt nem készültem és nem néztem meg hol van wifi elérés, a helyszínen meg nem találtam, másrészt, a múltkori ügyintézésünkkel ellentétben (amikor fél nap elment és semmit nem sikerült elintézni) gyorsan, pörgősen intéztük az ügyeket.

Ebben biztos szerepet játszott sógorom is, aki, apósommal ellentétben, értette, hogy hol mit kell intézni. Persze teljes sikert nem tudtunk elkönyvelni, de amit tudtunk megtettünk a sikerért. A többit már intézze Gaby személyesen.

Lassan már arra gondoltam, hogy ausztriai ügyintéző szolgáltatást fogok nyitni 😀 .

Visszatérés a táborból

Vasárnap hazaértem a táborból, nagyon jó volt. Minden szempontból hiányzott már, de leginkább a mindennapokból való kikapcsolódás miatt. Jó volt, hogy 5 napig nem kellett gondolkodni igazán semmiről, csak gyakorolni.

Persze a nagy problémáimat magammal vittem, de lent minden egyszerűbb. Itthon annyira megoldhatatlannak tűnik a kérdés, hogy mit és mikor gyakoroljak, ott pedig adja magát, csak figyelnem kell magamra. Ez nem mindig jelenti azt, hogy a tartott edzésen veszek részt, de ez nem is annyira gond.

Néha ugyan fárasztóak a többiek, e jó volt végre újra látni sok embert és megbizonyosodni, hogy nem csak nekem vannak ilyen gyakorlási mélypontjaim. Apró ötletek, tanácsok egymásnak, amikkel túl juthatunk ezeken, mindig jól jönnek, most kaptam párat és adtam is, eddigi tapasztalataimból.

Élvezetes volt, kár, hogy vége, de idén még legalább kétszer megyek, ha a két hetes elvonulás nem is fog összejönni, csak jövőre.

Végre office az iPhonera

Áprilistól végre elérhető lesz a QuickOffice az iPhone-ra is. Nagy előre lépés ez, legalábbis számomra igen lényeges, hogy ha valahol jegyzetelek, akkor azt már egyből olyan formátumban tudjam megtenni, amit később gyakorlatilag bárhol megtudok nézni. A google docs jó alternatíva lehet, de nem szívesen fizetném a net elérést folyamatosan (sajnos még kevés helyen van wifi) ill. ha net van akkor nincs offlineban a készülék, még ha hangtalanul csörög is zavarja a jegyzetelést.

Most már igazán kíváncsi vagyok milyen lesz az új iPhone, ha a kamerát is javítják, mélyen elgondolkozom majd az Omnia lecserélésén (nem mintha gondom lenne az Omniával, de mániákus vagyok 😀 ).

Forrás: http://mobilarena.hu/hir/quickoffice_iphone-ra_is.html

A másik mai nagyon jó hír, hogy végre elkészült a flash is az iPhone-ra. Most már jobban támogatja a netezést, mint egy winmo készülék.

Forrás: http://szifon.com/2009/04/02/iphone-flash-keszen-van/

Yoono

Pár napig próbálgattam a yoono.com kiegészítését firefox alá, de ma úgy döntöttem, hogy megszabadulok tőle. Ígéretesnek tűnt a leírás alapján, viszont még elég kiforratlan és kevés dolgot támogat.

Kényelmes volt, hogy az oldalsávon látható volt a gmail vagy greader tartalma, vagy a twitter, facebook, gtalk (és sok egyéb im, amit nem használok) üzenetek megjelenítése, de igazából az egyetlen valódi előnye a twitter szem előtt tartása volt.

Csak egy accounttal tud belépni a google-be, így a két postafiók használata ugrik. A gtlaknál nem támogatja a láthatatlan módot, ez számomra zavaró. Kényelmes a gyors jegyzetelése, de összességében nem váltotta be a hozzáfűzött reményeimet.

Hogyan változnak az internetes szokások?

Napok óta ezen elmélkedem, főleg azért, mert míg régebben egy-egy poszthoz írogattam kommentet, az utóbbi hetekben csak a greaderben teszek a megosztáshoz megjegyzést, nehogy már ismét bepötyögjem az adataim valahová (lusta lettem).

Kezdetben vala … , na arra nem emlékeszem, mert akkor még nem neteztem. Első emlékeim az internetes közösségi életről a fórumok, ahol a topic indítója felveti a témát, majd folyamatosan érkeznek a hozzászólások. Állítólag kihaló félben van, szerintem még elég sokan használják. Nagy előnye, hogy bárki indíthat topicot.

Aztán később a rendszeres topic indítók elkezdtek blogolni, így az általuk indított topicok egy helyen, blogjukban összpontosultak, a hozzászólások ide érkeztek, a nagy fórumokat felváltotta a sok kis blog. Persze erről tudatni is kellett a világot, hiszen csak az tud hozzászólni, aki tud a létezéséről. Láttál valahol valami érdekeset, írtál róla egy posztot egy linkkel és várhattad, hogy a többiek nálad is értékelik az eredeti írást és a tiedet is.

Az élet gyorsult és már lassúnak számított egy-egy poszt, hosszabb lélegzetvételű bejegyzés megírása, megjelent a microblog, a twitter, 140 karakter azt kész. Egyszerűbb lett egy-egy érdekesebb hírről így tudatni az ismeretlen ismerősöket, mint e-mailben. Pár mondta egy link és kész. (A másik felhasználása, amikor éppen ki akarod üvölteni a világba, hogy mit is csinálsz, de senki nincs aki meghallja.)

Az élet még tovább gyorsult, már az oldalakat sem keressük fel egy-egy (milyen sűrűn használ szófordulat ma) új bejegyzésért, RSS-el olvasunk mindent és ha valami érdekes ezen keresztül fűzzük hozzá saját gondolatainkat is. Aki pedig látni akarja kövessen minket a rohanásba a fórumtól az RSS olvasóig és még azon is túl.

Megkönnyíthetem ezt az utat, ha a tevékenységeimet összegyűjtöm egy helyen, pl.: friendfeed, ahol minden amit a neten magam után hagyok látszik (kivéve egy fórum hozzászólást, vagy hagyományos kommentet egy íráshoz). Nem tudom, hogy jó e ez a gyorsulás ill. változás. Igazából azért gondolkoztat el, mert most zajlik az MWC és sok mobilos hírt olvasok olyan oldalakról (mobilarena és volt PDAmania) ahol a bejegyzéshez nem hagyományos módon lehet hozzászólni, hanem automatikus nyílik mellé egy fórum topic is (közvetlenül a bejegyzés alatt nem is látszanak a hozzászólások, így komolyabbnak tűnik az oldal, de felhasználói szempontból nehézkesebb számomra). Szóval már ezeken a helyeken sem lépek be és éles meglátásaimat nem ott tárom a köz elé, hanem egyszerűen megosztom a bejegyzést a greaderben és mellé írok pár gondolatot. Így azt a közöséget gyakorlatilag ki is zártam a kommunikációból, hiszen én csak azoknak a reakcióit olvasom akiket követek a greader keresztül is, ha valaki esetleg reagál valamit az én meglátásomra azt nem is érzékelem, hiszen nálam semmilyen formában nem jelenik ez meg és ugyanígy az én gondolatom is csak pár embernél látható. Kényelmesebb ez a módszer, viszont hátránya, hogy nem alakulnak ki új kapcsolatok, csak a régi ismerőseimet követem, mert a többiek létezéséről nem is tudok. (Vannak szellemi irányzatok, akik szerint valóban nem is létezik más rajtam kívűl, minden csak az én tudatom teremtménye, ezért ezt is csak magamnak írom.) Ezzel a kényelemmel feláldozzuk a leendő kapcsolatainkat és bár lehet, hogy most még jól működik, de lassan újra nyitni kell a közösségek felé, mert az ismerőseink így csak fogynak és lassan nem lesz akinek a megjegyzéseit látnánk.

GTD forever

Az elmúlt két hétben rengeteget olvastam a GTD-ről (kimaradtam a tavalyi nagy hypeból). Decemberben már olvastam egy könyvet a személyes hatékonyságról, de még mindig igen nagy problémám, hogy folyamatos csúszásban vagyok az elvégzendő feladataimmal.

Tetszik a GTD alapfilozófiája, teljes triviális például, mégsem olvastam még sehol, hogy rendezzük a feladatokat cselekmény szerint (minden autóval elvégezhető, minden telefonos feladat stb.), bár alapból próbálgattam ezt megvalósítani, mégsem lett tökéletes.

Az is tetszik, hogy a projekteket bontsuk elemi cselekvésekre és azokat írjuk a todo listára, eddig csak a projektek kerültek fel, vagy néhány rendszeres feladat.

A megvalósítási ötletek viszont kicsit nehézkesnek tűnnek. Nálam például nem működik, hogy a gmail alapjaira építsem fel a rendszert, mert többségében nem e-mailben kapom a feladatokat (inkább magamnak gyártom). Sokszor nem is vagyok gép előtt (bár van, hogy napokat ott töltök). A telefonom mindig nálam van, alapból ide vezetem a teendőimet, bár gyakran nem írok fel mindent. Viszont a beépített task manager nem tud projekteket kezelni, és a mai feladatok mellet szépen listázza a régebbi el nem végzett feladatokat, ami sokszor hasznos, de sokszor inkább zavaró, mert a maiak lecsúsznak a képernyőről, tudom, végezzem el a régieket, vagy töröljem ki. Ezen kívül jó lenne a gépen is látni a feladataim, mert amikor itt ülök sokkal kényelmesebb, mint a telefont nyomkodni. Sajnos a szinkronizáció kicsit nehézkes (winmo és linux), így ez inkább dupla feladat lenne, ami nem megkönnyíti a minden napjaimat, hanem inkább megnehezíti. A papíralapú sem megoldás számomra, mert a füzet nagy, nem fér bele az övtáskámba, ezért gyakran maradna itthon.

Keresem még a számomra tökéletes megoldást, de legalább az igényem már megvan arra, hogy jobban rendszerezzem a feladataim.