garrotter.hu

Már egy ideje gondolkodom új gépen, jelenleg egy netbookot használok a mindennapokban és már van amikor kevés az ereje. A múlt hónapban a wifi modulja is elkezdett rendetlenkedni, néha kikapcsol és utána nem lehet bekapcsolni, csak az újraindítás segít (volt már, hogy csak a harmadik). Így felmerült bennem egy erőteljes igény egy új gépre.

Nagybátyán éppen mobilinternetet szeretett volna, gondoltuk jól összekötjük és a T-Mobile-ál veszünk mobilinternet előfizetést és gépet is mindkettőnknek. Hát eddig igen érdekes alakul ez. Nagybátyám cége 2006 óta ügyfele a T-Mobile-nak (akkor még Westel volt, neki még a SIM kártyája is Westeles 🙂 ). Három új mobilinternet előfizetést szeretett volna most venni két laptop vásárlásával és ott helyben még eszébe jutott, hogy lehetne egy tablet is hozzá. Mindegyik előfizetéshez egy-egy új készülék.

Na de ez nem ilyen egyszerű. Egy hete kezdtünk, megvettük az első előfizetést egy laptoppal, de a második laptophoz már külön engedélyt kellet kérnie az ügyintézőnek (azt mondta, hogy 4-5 nap amíg megérkezik, szerencsére gyorsabb volt). Ma mentünk a második laptopért és a tabletért. Raktáron nem volt az a gép amit szerettünk volna, az Allee olyan kicsi üzlet, hogy nem kell készlet, főleg most, hogy a Budafoki úti központjuk zárva és onnan is oda irányítanak mindenkit. Átkérik futárral egy másik üzletből estére talán megérkezik, de inkább holnapra (tehát holnapra).

A tablet egy összegben kerülne kifizetésre, de még így sem biztos, hogy megvehetjük, ismételten külön engedélyt kell kérni rá. Az ügyintéző azt javasolta, hogy vegyünk csak mobilnetet és máshol vegyünk tabletet.

Nem értem az egészet. Szerintem teljesen életszerű, hogy egy cég a munkatársainak vesz mobilinternet előfizetést, akár többet is egyszerre és mindegyikhez gépet, hogy használni is tudják azt, de ez a T-mobile szerint nem így van. És még csak nem is pillanatnyi készlethiány miatt (ugye karácsony), hanem ez az alap felállás. Küzdeni kell, hogy odaadhassuk a pénzünket. Hihetetlen.

Pár hete frissítettem, teljes újra telepítést csináltam, az új Ubuntu-ra. Csalódtam, bár igazából nem, mert már az elvárásom is az volt, hogy számomra rosszabb lesz, mint az előző verzió, ami így is lett.

Nekem alapvetően nincs gondom a unity felülettel, egészen használhatónak tartom (bár még mindig a legjobb a régi netbook edition számomra). Az új kiadásban sokat javult használhatóság és sebesség szempontjából is, de nálam még így is lassú. (A Gnome 2 felülettel nem voltak ilyen gondjaim.)

Igazából az egész rendszer lassúnak tűnik. A beépített szoftver center jó megoldás a kezdőknek, de szintén lassan reagál, a Synaptic sokkal gyorsabb (pedig a Synaptic sem a gyorsaságáról volt híres már régebben sem). Nem jó, ha egy program telepítésénél a leghosszabb idő a telepítő indulása. Lehet, hogy a gépem (Acer Aspire One netbook 2 GB RAM) miatt érzek mindent lassúnak, bár a 10.10-es Ubuntu-val azért nem voltak ilyen gondjaim.

A lassúság mellett a beállítások nehézkessége, lehetetlensége, mai még gond nálam. Nem szoktam sok mindent átállítani, de már a 11.10 esetében is külön hack volt, hogy a bluetooth ne induljon el minden indításkor, képtelen volt megjegyezni a kikapcsolt állapotot. A 12.04-ben párszor nem indul el (örülök), majd egyszer csak igen, WTF?. A külső egeret, hol felismeri, hol nem, az adapter kihúzása és visszadugása megoldja. A külső billentyűzettel szintén ez a helyzet, hol elindul, hol nem. Sőt többször volt olyan is, hogy a külső billentyűzet angol nyelvű kiosztást kapott, míg a netbook sajátja magyar nyelvűt, WTF?. Ezek a gondok 11.10 esetében még nem jelentkeztek, ezt eléggé visszafejlődésnek érzem.

Jelenleg többször indítotok windowst, mint linuxot, pedig majd 6 évig szinte csak és kizárólag linuxot használtam, csak a telefonok frissítésére kellet windows. Ez most megváltozott, nagyobb szabadságot érzek windows alatt. Például a külső monitor kezelése, windows alatt kihúzom, netbook monitorát használja, bedugom, a külsőt. Ubuntu 11.10 alatt hasonló volt a helyzet, míg a 12.04 alatt kihúzom és nincs kép, bedugom és nem jön vissza 🙁 .

Jó pár dolgot nem kedvelek a windowsban, ezért most új disztribúció keresésébe kezdtem, sajnos az Ubuntu (egy időre biztos) teljesen megbukott nálam.

Már régebben is problémám volt, hogy a későbbi olvasásra félrerakott weboldalak címét hol is tároljam. Az utóbbi egy évben szinte csak az Instapaper-t használtam erre, de nem éreztem az igazinak, ezért a régi linkeket nem is mentettem át. Régebben a Google Bookmarks-ba, a böngésző (jelenleg Chrome) kedvenceibe, az Instapaper-be, a Read It Later-be, párat pedig az Evernote-ba is elraktam. Idén pedig új versenyző is megjelent a láthatáron a Readability személyében. Persze a felsoroltakon kívül is van még jó pár alkalmazás, ami hasonló funkciókat képes ellátni, én ezeket használtam inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mivel a helyzet átláthatatlan és kezelhetetlen volt a „Read It Later” (nem az alkalmazás :)) nálam alapvetően a „Read It Never”-t jelentette.

Már tavaly elhatároztam, hogy rendet teszek a mentések között (jó pár link már nem is működik) és egy helyet kiválasztva ott fogom tárolni a dolgaimat. Ma leültem és végiggondolva szokásaimat eldöntöttem, hogy melyik alkalmazást is fogom használni. Alapvető szokásom, hogy az iPhone-on futom át a híreket, blog bejegyzéseket a Flipboard segítségével. A Flipboard iszonyatosan jól használható iPhone-on is olvasásra, tartalomfogyasztásra (facebook, twitter, instagram, blogok), nemcsak iPad-en. Kényelmesebb számomra ezen olvasni, mert kicsit az az érzésem, hogy a Google jelenleg kivérezteti a Readert. Nálam a reader mind linux, mind windows alól iszonyat lassú és nehézkesen használható (néha emiatt már használhatatlan) lett. És még a megosztás funkciót is megszüntették. Egyébként ezt nálam jelenleg a Facebook-on való megosztás vette át, valamiért nem esik kézre a Google+. Nagy hiba egyébként, hogy a Google+ megosztást a Flipboard sem támogatja, tehát számomra elég nehézkes is lenne azt használni (talán az androidos megjelenéssel ez változni fog).

A Flipboard integráció hiánya tart vissza Levente ötletének megvalósításától is, hogy egy Diaspora-t telepítsünk fel és azon belül kezeljük a megosztásokat. A Flipboard-ból el szoktam menteni azokat, melyek túl hosszúak, vagy angolul vannak és túl fáradt vagyok a megértésükhöz, vagy a webdizájn azon részével foglalkoznak, amit jobb monitoron nagyban látni. Tehát alapvető, hogy támogassa a Flipboard-ban a mentést.

A twittert is szinte kizárólag iPhone-on használom, az itt megosztott linkeket ugyanazon elvek alapján mentem, mint a Flipboard-ban, tehát támogassa a twitter iOS kliensét. Gépen böngészés közben, vagy a Readerben szenvedés közben érdekes cikket találok, melyre szeretnék visszatérni, esetleg mélyebben elmerülni a témában, tehát legyen böngészőből egyszerűen elérhető.

Régen kívánalom volt (és a többségében ezért használtam az utóbbi időben Instapaper-t), hogy lehessen Kindle-re küldeni a bejegyzéseket. Gondoltam, majd, ha lesz Kindle itthon, akkor ezt sokszor fogom használni. Nagyjából fél éve van, egyszer sem használtam 🙂 . Nos a böngésző integrálás mindegyiknél elérhető, ebben legkényelmesebb a Pocket bővítménye, telepítés után még a Google Reader felületébe is beépül. A Flipboard és Twitter.app is csupán az Instapaper-t és a Pocket-et (Read It Later) támogatja, tehát a többi versenyző el s vérzett (pedig a Readability nagyon szimpatikus volt és Kindle-re is tud cikket küldeni 😉 ).

A két megmaradt versenyző között nem volt könnyű dönteni. Bár mindkettőnek van iPhone-ra (és iPad-re is) alkalmazása (az Instapaper fizetős, a Pocket nem, Androidra jelenleg tudtommal csak a Pocket érhető el), általában gépen használom az alkalmazást. Az Instapaper alapvetően egy minimalista kinézettel rendelkezik, tud egy-egy bejegyzést sallangoktól menetesen megjeleníteni (erre több bővítmény is képes, jelenleg az Evernote Clearly-t használom), tud Kindle-re küldeni (ugye ezt soha nem használtam 🙂 ). Majd egy évig használtam, mentegettem bele az oldalakat, de a webes felülete soha nem ösztönzött arra, hogy az elmentett oldalakat újra megnyissam.

A Pocket frissebb, nem annyira minimalista, de letisztult megjelenéssel bír. Ugyan tudása kevesebb, de alapvető funkcióját, az oldalak elmentését későbbi olvasásra, remekül ellátja. A régi felületén (még Read It Later korában) használtam már egy ideig, ugyanaz volt a gondom, mint most az Instapaper-nél, nem ösztönöz arra, hogy visszatérjek. Persze lehet, hogy a hiba bennem van és bármelyik alkalmazást is használom, soha nem fogom elolvasni az ide elmentett oldalakat, mert megnyugtat a tudat, hogy megvannak és majd bármikor megtehetem.

Most a Pocket-et választottam, meglátjuk mennyire jön be.