Kategória: Kütyü

Már régebben is problémám volt, hogy a későbbi olvasásra félrerakott weboldalak címét hol is tároljam. Az utóbbi egy évben szinte csak az Instapaper-t használtam erre, de nem éreztem az igazinak, ezért a régi linkeket nem is mentettem át. Régebben a Google Bookmarks-ba, a böngésző (jelenleg Chrome) kedvenceibe, az Instapaper-be, a Read It Later-be, párat pedig az Evernote-ba is elraktam. Idén pedig új versenyző is megjelent a láthatáron a Readability személyében. Persze a felsoroltakon kívül is van még jó pár alkalmazás, ami hasonló funkciókat képes ellátni, én ezeket használtam inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mivel a helyzet átláthatatlan és kezelhetetlen volt a „Read It Later” (nem az alkalmazás :)) nálam alapvetően a „Read It Never”-t jelentette.

Már tavaly elhatároztam, hogy rendet teszek a mentések között (jó pár link már nem is működik) és egy helyet kiválasztva ott fogom tárolni a dolgaimat. Ma leültem és végiggondolva szokásaimat eldöntöttem, hogy melyik alkalmazást is fogom használni. Alapvető szokásom, hogy az iPhone-on futom át a híreket, blog bejegyzéseket a Flipboard segítségével. A Flipboard iszonyatosan jól használható iPhone-on is olvasásra, tartalomfogyasztásra (facebook, twitter, instagram, blogok), nemcsak iPad-en. Kényelmesebb számomra ezen olvasni, mert kicsit az az érzésem, hogy a Google jelenleg kivérezteti a Readert. Nálam a reader mind linux, mind windows alól iszonyat lassú és nehézkesen használható (néha emiatt már használhatatlan) lett. És még a megosztás funkciót is megszüntették. Egyébként ezt nálam jelenleg a Facebook-on való megosztás vette át, valamiért nem esik kézre a Google+. Nagy hiba egyébként, hogy a Google+ megosztást a Flipboard sem támogatja, tehát számomra elég nehézkes is lenne azt használni (talán az androidos megjelenéssel ez változni fog).

A Flipboard integráció hiánya tart vissza Levente ötletének megvalósításától is, hogy egy Diaspora-t telepítsünk fel és azon belül kezeljük a megosztásokat. A Flipboard-ból el szoktam menteni azokat, melyek túl hosszúak, vagy angolul vannak és túl fáradt vagyok a megértésükhöz, vagy a webdizájn azon részével foglalkoznak, amit jobb monitoron nagyban látni. Tehát alapvető, hogy támogassa a Flipboard-ban a mentést.

A twittert is szinte kizárólag iPhone-on használom, az itt megosztott linkeket ugyanazon elvek alapján mentem, mint a Flipboard-ban, tehát támogassa a twitter iOS kliensét. Gépen böngészés közben, vagy a Readerben szenvedés közben érdekes cikket találok, melyre szeretnék visszatérni, esetleg mélyebben elmerülni a témában, tehát legyen böngészőből egyszerűen elérhető.

Régen kívánalom volt (és a többségében ezért használtam az utóbbi időben Instapaper-t), hogy lehessen Kindle-re küldeni a bejegyzéseket. Gondoltam, majd, ha lesz Kindle itthon, akkor ezt sokszor fogom használni. Nagyjából fél éve van, egyszer sem használtam 🙂 . Nos a böngésző integrálás mindegyiknél elérhető, ebben legkényelmesebb a Pocket bővítménye, telepítés után még a Google Reader felületébe is beépül. A Flipboard és Twitter.app is csupán az Instapaper-t és a Pocket-et (Read It Later) támogatja, tehát a többi versenyző el s vérzett (pedig a Readability nagyon szimpatikus volt és Kindle-re is tud cikket küldeni 😉 ).

A két megmaradt versenyző között nem volt könnyű dönteni. Bár mindkettőnek van iPhone-ra (és iPad-re is) alkalmazása (az Instapaper fizetős, a Pocket nem, Androidra jelenleg tudtommal csak a Pocket érhető el), általában gépen használom az alkalmazást. Az Instapaper alapvetően egy minimalista kinézettel rendelkezik, tud egy-egy bejegyzést sallangoktól menetesen megjeleníteni (erre több bővítmény is képes, jelenleg az Evernote Clearly-t használom), tud Kindle-re küldeni (ugye ezt soha nem használtam 🙂 ). Majd egy évig használtam, mentegettem bele az oldalakat, de a webes felülete soha nem ösztönzött arra, hogy az elmentett oldalakat újra megnyissam.

A Pocket frissebb, nem annyira minimalista, de letisztult megjelenéssel bír. Ugyan tudása kevesebb, de alapvető funkcióját, az oldalak elmentését későbbi olvasásra, remekül ellátja. A régi felületén (még Read It Later korában) használtam már egy ideig, ugyanaz volt a gondom, mint most az Instapaper-nél, nem ösztönöz arra, hogy visszatérjek. Persze lehet, hogy a hiba bennem van és bármelyik alkalmazást is használom, soha nem fogom elolvasni az ide elmentett oldalakat, mert megnyugtat a tudat, hogy megvannak és majd bármikor megtehetem.

Most a Pocket-et választottam, meglátjuk mennyire jön be.

Sajnálatos módon tönkre ment az egerem, ebből a szériából már talán a harmadik, így kénytelen voltam újat venni (először azt hittem, csak elkoszolódott, de sajnos a tisztítás nem segített). Picit meguntam már a vezetékeket az asztalom körül és a folyamatos pakolgatás is macerás, ezért egy vezeték nélküli egér mellett döntöttem és ha már, akkor legyen mellé billentyűzet is. A választásom egy Logitech MK520-ra esett. Ez már az új vevő egységet tartalmazza. Érdekes, hogy a nyomtatók mellé nem képesek kábelt adni, adni, de most kaptam egy USB hosszabbítót 🙂 .

Az egeret jó használni, nagyon kényelmes a fogása, csendes, a görgőjét viszont picit akadozónak érzem (mindenesetre jobb, mint ha görgetéskor összevissza ugrálna az oldal, mint a régivel tett).

A billentyűzet furcsa. Több, mint két éve a netbookomat használom alapgépként és elszoktam a teljes méretű billentyűzet használatától (a rég géphez még PS2-es billentyűzetem volt és soha nem volt igényem másikat venni), mindenesetre érdekes élmény rajta a gépelés és hiányzik az aljáról a touchpad 🙂 . Alapból más a nyomáspontja, mint a netbook billentyűzetének, nagyobb is annál (mivel nem tudok 10 ujjal gépelni, ez kényelmetlenebb), és hangosabb is. Még nem találtam ki, hogy hol is lenne a legkényelmesebb használni (ha fogom egyáltalán hosszútávon), a jelenlegi asztalom oka fogyottá vált, jelenleg sem a billentyűzet tartó, sem a monitor elhelyezkedése nem kényelmes (kivéve az esti filmezéseket), viszont a régi asztalon nem volt semmilyen pakolási lehetőségem, ami itt nem kicsit van kihasználva.

Tegnap megjelent az általam használt Ubuntu legújabb kiadása. A bétát már nézegettem és a frissítés (igazából újra telepítés) mellett döntöttem (az előző verziót kihagytam, mert nagyon lassú volt). Még optimalizálni kell a telepítést (eltávolítani a számomra felesleges programokat), de alapból meggyőző az új rendszer. Néhány helyen gyorsabbnak is tűnik, mint a régi volt, persze van, ahol lassabb.

Sajnos van ami nem változik, a Firefox még mindig iszonyat lassan indul, igazából lassabban, mint a LibreOffice, ami szerintem elég cikki (még semmilyen plugint, extensiont nem telepítettem Firefox-ra, ez a szűz alap).

A 11.04 legfőbb újdonsága a Unity kezelő felület, amit elsőre szokni kell (különösen a program indítót, engem zavar, hogy a nem telepített programok is megjelennek), de elég kényelmes tud lenni rövid idő után. AZ előző verzióban ez iszonyat lassú és nehézkesen használható volt, sokat dolgoztak rajta az elmúlt fél évben. Kíváncsi vagyok, hogy hosszabb használat alatt mennyire válik be az új felület, én nagyon szerettem a netbook edition felületét, desktopon is azt használtam, nekem ez nagy váltás most.

Történt pár program csere, ami igazán nem feltűnő, én már eddig is azokat használtam többségében amikre váltottak, vagy egy teljesen mást, pl. nem szeretem, ha egy mp3 file meghallgatásakor elindul egy komplett zene kezelő, betölti az összes zenémet, ellenőrzi az albumok borítóit a netről stb., én csak egy számot akarok meghallgatni és nem várni az összes kiegészítő betöltésére, ezért erre is a vlc-t használom, csakúgy mint a videónézésre.

Egy-egy szöveges dokumentum formázásnál szükségünk van különböző kiemelésekre, hogy felhívjuk az olvasó figyelmét az általunk lényegesnek tartott részekre.

Sajnos az a tapasztalatom (és megkérdezve több ismerősömet, nekik is), hogy itthon alapvetően nem ismertek azok a lehetőségek, melyeket a szövegszerkesztő programok képesek nekünk nyújtani, ezzel is megkönnyítve a szöveges dokumentumok elkészítését, későbbi módosítását. A többség alapvetően a karakterformázásokat használja, még olyankor is, amikor a bekezdés formázást kellene használnia. Ez különösen hosszabb dokumentumok utólagos módosítását teszi nehézkessé (pl.: ha az idézeteket szeretnénk egységesen megjeleníteni, majd ezt a későbbiekben megváltoztatni, akkor az egész dokumentumot át kell néznünk és egyenként átállítani mindet ugyanúgy).

Alapvetően kétféle formázási lehetőség van, vagy az egyes karaktereket formázzuk (félkövér, dőlt, aláhúzott stb.), vagy előre beállítunk stílusokat (alapból is vannak beállítva) és a bekezdést formázzuk (címsor 1, címsor 2, szövegtörzs, idézett stb.).

Értelemszerűen az előbbi az egyes bekezdéseken belüli kiemelést, megkülönböztetést szolgálja, míg az utóbbi a dokumentum felépítését teszi átláthatóvá, módosíthatóvá.

Január 25-én, kedden a Document Foundation kiadta a LibreOffice 3.3-at, a közösség által fejlesztett szabad irodai szoftver első stabil kiadását. Bár ez a kiadás az első LibreOffice néven, a verzió szám egyértelműen jelzi, hogy ez a kiadás folytatása az eddigi OpenOffice.org néven készült irodai programcsomagnak.

Mi is a LibreOffice?

A LibreOffice története alig pár hónapra nyúlik vissza. Az Oracle 2009 áprilisában felvásárolta a SUN Microsystems-t, ezáltal az Oracle tulajdonába került az OpenOffice.org irodai programcsomag is. Sok OpenOffice.org fejlesztőnek nem tetszett a régi fejlesztési modell, voltak, akik főként csak elvettek, és alig adtak vissza valamit (pl. IBM), voltak, akik forkolták a projektet, mert több szabadságra vágytak (Go-oo csapat a Novell vezetésével). Az OpenOffice.org-ból volt külön az itthoni igényekre szabott FSF.hu változat is, amely a Go-OO-ra épült ill. egy nagyon jól összerakott, sok sablont és kényelmi beállítást tartalmazó Oxygen Office nevű változat. Mint az látható elég sok különálló fejlesztés folyt és bár történtek visszaportolások az eredeti OpenOffice.org-ba is, ez a vállalti irányítás miatt igen nehézkes volt (többek között a fejlesztő minden, a beküldött kódhoz kapcsolódó jogáról lemondott a vállalt javára). Az OpenOffice.org tíz éves története (október 13.-án ünnepelték tizedik születésnapját) már többször felmerült, hogy a fejlesztések koordinálására létre kellene hozni egy vállalatoktól független alapítványt. Ez tavaly szeptemberben meg is történt, létrejött a The Document Foundation.

Már a kezdetektől hatalmas támogatást élveztek több nagyvállalatól is. Mivel az OpenOffice.org név továbbra is az Oracle tulajdona és nem is tervezi átengedni az alapítványnak, kénytelenek voltak az általuk kiadott programnak új nevet választani, ez lett a LibreOffice. A LibreOffice fejlesztésében több régi OpenOffice.org fejlesztő is részt vesz, sőt a LibreOffice-ban minden OpenOffice.org újdonság megjelenhet, míg ez visszafelé nem igaz a fentebb említett jogokról való lemondás miatt. A LibreOffice tehát forkja az OpenOffice.org-nak, mely a közösségnek, a közösségre épülő fejlesztési modellnek köszönhetően várhatóan gyorsabban fog fejlődni, mint az OpenOffice.org (a jelenlegi 3.3-as verzió is előbb érkezett, mint az OpenOffice.org 3.3).

Miben nyújt többet az új LibreOffice 3.3?

Az általános otthoni felhasználás szintjén kevés dolgot lehet kiemelni, már a régi változatok is bőségesen elégnek bizonyultak egy levél, egy kis táblázat megírásához. A legtöbb otthoni igényt még a google által rendelkezésünkre bocsátott docs is túlszárnyalja.

Leginkább a másoktól való dokumentumok megnyitása és szerkesztése ami kérdéses volt eddig, szerencsére az OpenOffice.org 3.2 is gond nélkül képes volt megnyitni a Microsoft Office új formátumait, persze a formázás néha szétesett, ezen javítottak.

A többi újdonságot nem sorolnám itt fel, a magyar közösség oldalán, a libreoffice.hu-n megtalálható a letöltési lehetőségekkel együtt.

Tegnap megjelent az Ubuntu 10.10-e, kódnevén a Maverick Meerkat. Még tegnap le is szedtem a Desktop, a Netbook valamint a KDE változatot, hogy ki tudjam próbálni.

Az új kiadásban a lényegi változások nem szembetűnőek, az általam használt programokból pedig most is a legfrissebbek vannak fent nálam. Ami nagyon tetszett az az új Ubuntu betűtípus, ezt gyorsan le is töltöttem és már fel is tettem a kényelmesre belakott rendszeremre (egyébként is szeretek a különböző szép fontokat használni szórólapokra, meghívókra és weboldalakra).

A gyors próba eredménye az lett, hogy most kihagyom a frissítést. Az új KDE gondolkodás világa pillanatnyilag messze áll tőlem, bár éreztem rajta, hogy meg tudnám szokni. Vannak nagyon szép, ergonomikus programok, de alapvetően az egész lassabb, már az indulás is, és nehézkesebb az én gépemen (jelenleg netbookot használok elsődlegesen egy külső monitorral), mint a gnome. Az alap desktop a képnézegető cseréjén kívül látványos újdonságot nem hozott számomra. Az Ambiance témát alapvetően jól sikerültnek tartom, de azért van még mit fejleszteni rajta.

Vagy nem kellett volna hozzányúlni. Ez a narancssárga kiemelés nem tetszik, különösen rosszul néz ki a Nautilusban és olyannal is találkoztam, hogy sötétszürke alapon fekete betűt használt, ami eléggé olvashatatlan volt. Igaz az is látszik, hogy sok minden kinézetét egységesítették.

Ami a legjobban érdekelt az a netbookokra szánt változat, főleg, mivel én is azt használok. Alapvetően tetszik a mostani Ubuntu Netbook Edition elrendezése, még normál monitoron is jobban szeretem, mint a hagyományos asztalt.

Az unity igen érdekes, néhol nehezen szokható. Jó lesz, de azért még ennek is fejlődnie kell. Engem kicsit zavart, hogy az oldalra elhelyezett ikonsáv nem tűnik el, így a netbook képernyője már nem csak függőlegesen, de vízszintesen is kicsi.

A Blender Foundation által létrehozott Sintel hivatalosan is elkészült és letölthető. A Sintel a Blender Foundation által készített harmadik film (az Elephants Dream és a Big Buck Bunny után), mely a Blender népszerűsítését szolgálja.

„A Blender egy nyílt forrású 3D modellező, animációs, leképező (rendering), utómunka szoftver.”
(forrás: HUP wiki)

Ugyancsak a Blender segítségével készült a Baráth Endre „Egy nagyon kicsi harcos” című rövid filmje is (bővebben a HUP-on) A Sintel letölthető különböző felbontásokban a http://sintel.org oldalról ill. megtekinthető a youtube-on különböző feliratokkal (magyar nem választható). A letöltött filmhez magyar felirat többek között a grafit.netpositive oldalon található (közvetlen link).

Az általam favorizált online tárhely, a dropbox 10 GB-re emelete az ingyenesen elérhető tárhely méretét (alapból 2GB használható).

A dropbox segítségével könnyedén lehet feltölteni filekot egy internetes tárhelyre és azokat folyamatosan szinkronban tartani egy, vagy akár több géppel is (én kifejezetten arra használom, hogy az asztali gépemen és a netbookomon is meglegyenek ugyanazok a fileok, ugyanabban a formában).

A folyamatos szinkronizáción kívül a dropbox segítségével könnyedén tudunk megosztani is, mert bármelyik feltöltött könyvtárhoz, filehoz kérhetünk publikus linket, amiről le lehet tölteni a tartalmat.

A webes felületen kívül egy apró segéd program segítségével kijelölhetünk egy mappát a gépünkön ami folyamatosan szinkronban van az online tárhellyel, így amit ide beteszünk, automatikusan feltöltődik, ill. ha valaki megoszt velünk valamit itt automatikusan meg is jelenik.

Az online tárhely verziókövetéssel is rendelkezik, tehát visszatérhetünk egy régebbi változatra is, ha nem kívánt módosítást végeztünk egy file-on. Nagyon ajánlott fontosabb fileok biztonsági másolatához. Használatához korlátlan internet előny, főleg, ha sokan osztanak meg velünk fileokat. A regisztráció ingyenes, itt lehet megtenni:  (referral link 😉 ).

Hogyan lehet a legegyszerűbben megosztani filekot az interneten, anélkül, hogy mindenféle regisztrációra köteleznénk a többieket?

Ha valahol bérelünk tárhelyet weboldalunknak, oda FTP-vel simán felmásoljuk a megosztani kívánt file-okat, majd a linket elküldjünk annak, akinek szeretnénk. Egyszerű, gyors, hatékony módszer.

Ha nem rendelkezzünk saját tárhellyel, akkor is több lehetőségünk van a file-ok kényelmes megosztására. Igazából most két módszert emelnék ki, ezeken kívül persze még rengeteg hasonló szolgáltatást nyújtó oldal található az interneten.

Ha midenkinek van google accountja, akkor a google docs-on keresztül maximum 250 MB-s fileokat könnyedén meg tudunk osztani. Ha nincs mindenkinek google accountja, ezt akkor is meg tudjuk tenni, de ilyenkor teljesen publikus elérést kell biztosítanunk a file-okhoz, így közvetlenül kapunk egy linket, amit el tudunk küldeni bárkinek. Ingyenes verzióban a fileok összmérete nem haladhatja meg az 1 GB-t.

Én alapvetően jobban szeretem a dropbox  (referral link 😉 )szolgáltatását, régebb óta elérhető, mint a google által nyújtott lehetőség és már megszoktam a használatát. Az előnyei, amiért szívesebben ajánlom a google szolgáltatása helyett, hogy egyrészt az alap tárhely, amivel rendelkezünk, 2 GB, másrészt egy apró program telepítése után kijelölhetünk egy könyvtárat a számítógépünkön, amit folyamatosan szinkronizál online tárhelyünkkel. Ezt akár több gépen is megtehetjük (pl. asztali gép és netbook, ahogy én is használom 😉 ), így nem csak elérhetjük ezeket a file-okat bármelyik gépünkről online, hanem az automatikus szinkronizálás után valóban ott is vannak nálunk, mintha pendrive-on vinnénk magunkkal ezeket. Így az egyik gépen végrehajtott módosítások egyből megjelennek a másikon is és egy biztonsági másolat is marad az online tárhelyen, amely rendelkezik beépített verziókövetéssel, így egy régebbi állapotot is könnyedén vissza tudunk állítani, ami akár véletlen törlések ellen is véd. Alapból van egy publikus könyvtár, melynek tartalmát bárki elérheti, de file-okra, könyvtárakra egyedileg is beállíthatjuk, hogy kinek legyen hozzáférése. Lehetőség van rá, hogy csak a saját gépeink használják szinkronizálásra, vagy pár emberrel megosszuk, vagy teljesen nyilvánossá is tehetjük a file-okat.