MindMeister, egy remek kiegészítő

Egy ideje már keresgéltem megfelelő mindmap programot magamnak, de olyat, amilyenre igazán vágyom, még egyik fejlesztő sem készített. Ami nagyon kellene nekem a mindmap összekapcsolása egy projektmenedzser eszközzel, file megosztással és közös szerkesztési lehetőséggel. Természetesen közös szerkesztés másokkal és mindegyik funkció jogosultságokhoz köthetően.

Kisebb kompromisszumokkal úgy néz ki találtam egy használható mindmap programot. A MindMeister majdnem tudja a fenti a követelményeket, persze kicsit más irányból kell megközelíteni a dolgokat. Egyrészről nagyon könnyedén használható maga a felület, iszonyatosan jól lehet benne jegyzetelni, tervezni, vagy gondolkodni (mint általában a mindmap programokban). Az egyes mindmapek megoszthatóak olvasásra, vagy írásra. A bejegyzésekhez megadhatóak képek a vizuálisabb hatásért, lehet változtatni a betűszint és méretet is. Megadhatóak továbbá feljegyzések (hosszabb szöveget lehet beírni), linkek (ide be lehet szúrni google docs fileokra hivatkozó linkeket) és feladatokat is. A feladatoknál beállítható kezdődátum és határidő, felelős és állítható, hogy hány százalékban készült el a feladat (25%, 50%, 75%). A teendő listánk a főoldalon szépen kigyűjtve vár minket, ill. a fizetős verzióban kapunk export lehetőséget (iCalendar formátumban), mellyel akár a google calendar-ba, akár más naptár alkalmazásba betölthetjük feladatainkat. Szintén a fizetős verzióban lehetőség van fileok feltöltésére és megosztására is. A gears alkalmazás segítségével az előfizetőknek lehetőségük van offline használatra is. Az üzleti felhasználóknak szánt változat ezeken kívül rendelkezik még csoportkezelő résszel és beállítható saját domain név is.

Még az ingyenes változat is nagyjából lefedi igényeim nagy részét. Mivel egyébként is rendelkezem google accounttal és a google docs-on szoktam megosztani fileokat, kézenfekvő a google docs használata a MindMeister-hez. A google docs-on állítható az egyes dokumentumok jogosultsága és az is, hogy kikkel legyen megosztva. Most már bármilyen file formátumot feltölthetünk rajta keresztül 250MB maximális méretig. De ez utóbbi lehetőséget kiválthatjuk más file megosztó alkalmazással is. A legkényelmesebb számomra a Dropbox (refferal link 😉 ) használata, de választhatjuk akár a box-ot is. Mindkettőnél lehetnek publikusak a megosztani kívánt fileok.

Az ingyenes változat legnagyobb hátránya a maximum 3 mindmap, de persze kis kényelmetlenséggel ez is áthidalható. A MindMeister képes importálni a Freemind programban készített mindmapeket és ugyanebbe a formátumba exportálni is tud, így ha 3 mindmapnél nem akarunk egyidejűleg többet megosztani tökéletesen használható.

Hagyományos projektmenedzser eszközként persze nem használható, de a google sites segítségével már egészen követhetőek a projektek, az azokon belül kiosztott feladatok és azok állapota is.

GTD, egy jó módszer

Amióta megismerkedtem a GTD (Getting Things Done) filozófiájával igyekszem alkalmazni a mindennapjaimban. Bármilyen fáradt is vagyok esténként, átfutom a leveleimet (általában a greadert is), mert tudom, hogy különben csak halmozódnak az olvasatlan levelek. Igyekszem tartani magam a “zéró inbox” elvhez, bár ez nem mindig szokott összejönni. Bár a gmailben van teendő kezelés, még nem igazán sikerült megszeretnem, nem találtam meg, hogyan tudna szinkronizálni a gcalendar-ba felvitt teendőkkel ill, hogyan tudna bármelyik is szinkronizálni egyéb eszközzel (a google help szerint nem támogatja a feladatok szinkronizációját 🙁 ).

A GTD elv sarkalatos pontja a feladatok kezelése, ütemezése, a nagyobb, összetett feladatok apró lépésekre való felbontása. A tényleges megvalósítások igen változatosak lehetnek, hiszen az alapfilozófia kimerül abban, hogy ne hagyjuk a fejünkre nőni a teendőket. Vannak akik szoftverekkel oldják meg a feladatok kezelését, vannak akik az egyszerű füzetet részesítik előnyben, egy oldal egy nap alapon, az elvégzetlen feladatokat nap végén átvezetik a következő lapra.

A füzetet azért nem tartom jónak, mert nehézkes a feladatok prioritását átrendezni, ha hirtelen egy magas prioritású érkezik. Az előbbi mondatból már kitűnik, hogy fontos teendőinket rangsorolni. Ezt több szempontból tudjuk megtenni.

A legegyszerűbb rangsorolás a fontossági sorrend felállítása. Ilyenkor a legfontosabb teendőinket tesszük a lista elejére és így haladunk a kevésbé fontosak felé. Az egyes feladatok fontosságát befolyásolni tudja a feladat határideje. Lehet, hogy egy teendő nem igazán lenne fontos, de 20 perc múlva le kell adni, akkor hirtelen nagyon fontos lesz és egyből a legmagasabb prioritási kategóriába kerül (ezért is jó, ha a feladatok sorrendjét dinamikusan tudjuk változtatni teendő listánkon).

A másik rendezési elv a feladat elvégzése szerinti rendezés. Itt várható időráfordítás alapján rendszerezzük feladatainkat. Ezt a listát oda-vissza tudjuk használni, attól függően milyen típusúak vagyunk. Sokakat az motivál, ha az időigényes, „nagy” feladatokkal végeznek, míg másokat az, ha egységnyi idő alatt minél több teendőt pipálhatnak ki. Váltogathatjuk is a két időalapú elvégzési rendszert, de jobb, ha kipróbáljuk mindkettőt, kiválasztjuk azt, amelyik jobban motivál minket és ahhoz tartjuk magunkat.

Én személy szerint a két fenti módszert váltogatni szoktam, attól függően, milyen állapotban vagyok. Igyekszem fontossági sorrendben végezni a feladatokat, de van, hogy az időalapú rendszerezéssel hatékonyabban tudok haladni. Főleg olyankor szoktam váltani, ha egy fontosnak ítélt feladaton dolgozom már régóta és érzem, hogy egyre lassabban haladok vele.

A feladatkezelés másik lényeges pontja a teendők nyilvántartásán és rendszerezésén kívül az időnk és feladataink beosztása. Sokkal hatékonyabbak tudunk lenni, ha 5-10 perces alapegységekre bontjuk az időnket és ez alatt maximálisan a feladatra koncentrálva dolgozzunk (telefonos ügyfélszolgálaton ez nem működik 😀 ). Meghatározhatjuk előre, hogy egy feladatra hány ilyen egységet szánunk, nem érdemes egyszerre 20 percnél többet egy teendővel foglalkozni, mert el fogjuk veszíteni a fókuszáltságunkat. Nagyon jól ki lehet küszöbölni a zavaró tényezőket (az éppen hozzánk forduló kollégákat, felbukkanó e-mail értesítőket) ezzel a módszerrel (most éppen dolgozom, de 2 perc múlva lejár az idő és foglalkozom veled). Egy-egy ilyen szakasz között érdemes 1-2 perc szünetet tartani. Ez kifejezetten javasolt, ha számítógéppel dolgozzunk, mert ezekben a szünetekben elszakadhatunk a monitor bámulásától is. Remek programok vannak, amik beállítható időközönként kikapcsolják a monitor egy meghatározott időre, így egy csapásra megoldottuk az időmérés kérdését is.

Fontos, hogy fókuszáltan foglalkozzunk teendőinkkel és külön teendőként kezeljük az e-mailek olvasását és az azokra való válaszolást. Nem jó módszer, ha folyamatosan be van kapcsolva az új üzenetértesítő, nagyon nagy kísértés egyből megnézni az érkezett levelet, vagy chat üzenetet. Ugyanígy ütemezzünk be magunknak időt a szabad szörfölésre. Úgy sem bírjuk ki, hogy ne olvassunk érdekes tartalmakat a weben, határozzuk meg előre, hogy ezt mikor és mennyi ideig tesszük, így sokkal inkább fókuszáltak tudunk maradni feladataink elvégzése közben és nem fogunk elúszni.

Megjelent az iPad

A mai nap természetesen a tegnap bemutatott iPad-ről fog szólni. Nem csalatkoztam abbeli várakozásomban, hogy az iPhone új generációja nem lesz bemutatva (bár azért reménykedtem). A tabletet egyébként is egyre kívánatosabbnak tartok otthonra, vagy magammal hurcolni, jobb netezési élményt biztosít, mint egy PDA és kényelmesebbnek tűnik, mint egy netbook. Sokan fogják leírni, hogy miért jó, én inkább kiemelném, miért nem fogok venni iPad-et:

  • 3G-hez spciális SIM kártya szükséges (bár gondolom PDA/telefonról megosztott nettel működni fog).
  • Nincs kamera, videó chatre alkalmatlan.
  • Nincs multitasking (bár a cloud korában egy böngésző gyakran elég).

Én inkább a Macbook Air-ből indultam volna ki, nem az iPhone-ból. Egy 10”-13”-os vékony gép, melyre visszaforgatható a monitorja, a képernyő szélén minimális kerettel. Számomra ez lenne az ideális tablet. (Bár alapvetően az ideális készülék telefon méretűre összehajtható, de akár A4 méretben is használható, hosszú működési idővel, normális kamerával. Az LG most mutatott be 19”-os hajlítható ebook readert, a Samsung is demózott már hajlítható kijelzőt, hátha hamarosan használható készülék is lesz belőle.)

Telefon cserére várva

Lassan elérkezett az ideje jól megszokott Omniám lecserélésének, szeptemberben volt 1 éves. Az Omnia igazán szívemhez nőtt az elmúlt évben, bár vannak hiányosságai, főleg a winmo-ból adódóan. Nem bántam meg, hogy anno ezt a készüléket választottam és nem mondjuk az iPhone-t.

Bár most az új készülék választásánál igazán jól indul az iPhone is. Ami szinte biztos, a következő készülék nem winmo-s lesz. Már az Omnián is 6.5-ös verziót használok és nem vagyok tőle elájulva. Ami használhatóvá teszi azok a külső fejlesztők által írt programok, viszont a neten járva lépten-nyomon iPhone-ra írt kliensbe botlok, winmo-ra mintha már nem igazán fejlesztenének. Az iPhone az elmúlt évben akkora fejlődésen ment keresztül, hogy ismételten érdemes megfontolnom a beszerzését. Nagy előnye, hogy rengeteg alkalmazás érhető el rá kényelmesen és az általam használt webes szolgáltatások is rendelkeznek iPhone-ra írt klienssel. Ami hátránya van az nagyrészt az Apple politikájának köszönhető, persze jó részük megkerülhető töréssel.

Számomra még fontos a kamera, ami az első szériákban nem volt túl jó és hiányzik mellőle a segédfény. Meglátjuk este lehull-e a lepel egy új típusról, vagy csak a Tablet fog eldurranni.

Egy Androiddal szerelt készülék eddig a legesélyesebb. Online élethez nagyon jó, bár talán túlságosan kötődik a google szolgáltatásaihoz. Igaz én is szinte csak azokat használom (gmail, gdocs, greader), bár a képek megosztására inkább flickr-t szeretem, mert a picasa nem tud korlátlan tárhelyet (még).

Nem elképzelhetetlen, hogy billentyűzettel ellátott gép lesz a következő választás, bár ugye a Motorola Milestone még nem rendelkezik 1GHz-s processzorral, mint a Nexus One (vagy winmo vonalon a HD2). Elképzelhető egy winmo-s HTC készülék is, mivel elég sok készülékükön van Android, ezért az eredetileg winmo-s készülékeikre is rátehető az Android, igaz nem hivatalosan.

És akkor a preferenciáim, amik alapján majd az új készüléket kiválasztom, amik fontosak számomra:

  • használható fényképező, segédfénnyel(nem baj, ha videót is tud), a telefon mindig nálam van, a fényképező szinte soha
  • kényelmesen használható böngésző (persze a kapcsolódást tudja 3G-vel és wifi-vel is, de azt hiszem nagyon kéne keresni olyat amelyik ezeket nem tudja), amivel lehet használni a webes szolgáltatásokat
  • GPS offline navigáláshoz (bár ritkán teszem, de szeretek dobozokat is keresni és az erdőben nem mindig van térerő, meg Ausztriában nem fizetnék a mobilnetért)
  • offline office program, .doc és .xls formátumra (sajnos)
  • bluetooth fileküldés, fogadás bármely készülékkel (amiben szintén van bluetooth)
  • mobilnet megosztása számítógéppel
  • szeretem az Omniában, hogy pendrive-ként is használható bármilyen géphez, praktikus lenne, ha ezt is tudná

Látszik nincsenek nagy igényeim, ennél jóval többet tudnak a mai készülékek, bár ezt a keveset egyben sajnos nem igazán tudja egyik sem igazán jól. Majd el kezdek keresgélni rendesen, mert mostanában csak felületesen foglalkoztam az újdonságokkal.

Túlvállalásaink

Sajnos egyre többször belefutok abba, hogy az emberek (és sokszor én is) többet vállalnak, mint amit teljesíteni képesek. Eleve munkából is képesek vagyunk magunkat túlvállalni, de sokszor segítő szándékból szakítjuk meg magunkat. Most inkább azzal foglalkoznék, amikor egy csoportnak szeretnénk segíteni, erőnkön felül.

Ennek több oka is lehet. Nem vagyunk képesek nemet mondani egy felkérésre (ez nálam az első számú ok, amiért túl szoktam vállalni magam).

Attól félünk, hogy nem fognak bennünket szeretni, hogy az emberek elfordulnak tőlünk, ha nemet mondunk. Pedig ez nincs így.

Meg kell tanulnunk nemet mondani. A „Négy órás munkahét” című könyvben nagyon jó gyakorlat van erre, persze ha már megy, kicsit finomítani kell, hogy ne mondjunk mindenre nemet.

Segíteni szeretnénk. (ez egy másik nagyon jellemző ok, ami nálam felmerül).

Attól félünk, hogy kimaradunk valamiből, ha nem ajánljuk fel a segítségünket és inkább elvállalunk dolgokat. Nem attól leszünk fontosak, ha minden szembe jövő dolgot elvállalunk. Ahol csak ez számít, ott nem biztos, hogy érdemes tevékenykednünk. Olyan helyet keressünk, ahol önmagunkért tartanak fontosnak minket és nem az általunk elvégzett feladatokért.

Nem kommunikálunk. Még egy gyakori hiba, hogy nem kommunikáljuk, ha megváltozott helyzetünk. Sokszor előfordul, hogy mikor elvállalunk valamit, akkor még úgy látjuk, meg is tudjuk valósítani, de közbejön valami, munka, vagy családi ügy. Semmi gond nem lesz belőle, ha ezt közöljük a többiekkel, sokkal rosszabb, ha megpróbáljuk elsunnyogni a dolgot.

A túlvállalásokkal alapvetően két probléma van. Az egyik, hogy a saját dolgainkat halogatjuk, csak azért, hogy elvégezzük, amit vállaltunk (én ilyen vagyok :), szombaton is hajnali 2-ig telepítettem, majd fél 7-kor folytattam, most kicsit úgy érzem, kicsit feleslegesen ). A másik, hogy a csoport ugyan számít az általunk elvégzett munkára, de nem készülünk el vele.

A csoport szempontjából persze az utóbbi a rosszabb, hiszen nem véletlenül vannak a feladatok, valakinek el kell végeznie azokat. Vannak extra feladatok (melyek kevésbé fontosak) és vannak magasabb prioritással bírok, viszont a feladatok kiosztásánál/elvállalásánál számítunk azokra az emberekre, akik vállalják ezeket. Ha tudunk róla, hogy ez sok nekik akkor átrendezzük a feladatokat, hogy a fontosak legyenek mindenképpen elvégezve, a kevésbé fontosakat pedig félre tesszük. Persze ehhez szükség van tiszta kommunikációra, hogy mindenki tisztában legyen azzal, ha valaki túlvállalta magát.

Ami segíteni tud a túlvállalások kezelésében, elkerülésében az önismeret, az önmagunkhoz való őszinteség és az időgazdálkodás. Ismernünk kell magunkat annyira, hogy tudjuk, mennyi feladatot vagyunk képesek elvégezni egy nap. Őszintének kell lenünk magunkhoz, hogy ezt tudatosítsuk is. Meg tanulnunk megfelelően beosztanunk a rendelkezésünkre álló időt, hogy ne halmozzuk fel a már elvállalt feladatokat.

Nagyon sok iskola létezik időgazdálkodás témában. Én alapvetően a GTD (Getting Things Done) rendszert találtam számomra használhatónak (igazából ez csak egy leírás, egy filozófia, melynek a tényleges kivitelezését sokan sokféleképpen oldják meg). Ezzel sokszor (persze még nem mindig) képes vagyok elkerülni, hogy felhalmozódjanak a feladatok, melyek csak stresszelnek és nem jutok el oda, hogy már nem is tudom, mihez kapjak, hiszen annyi dolgom lett.

Számomra az a legfontosabb, hogy ne halogassam az elvégzendő feladataimat, hanem, amint lehet, végezzem el azokat. Ha rögtön megcsinálok mindent, amit vállaltam, vagy időszerűvé vált. Ha őszinte vagyok magammal, hogy mennyit is vagyok képes elvégezni, valószínű, hogy elkerülöm a túlvállalást. Ez sokkal jobb a csoportnak, hiszen a feladatok el vannak végezve és jobb nekem is, nem kell energiát pazarolnom a kifogásokra, nem kell “tartanom” attól, hogy rákérdeznek, hogy is állok a feladataimmal és nem stresszelem magam, hogy még ezt és ezt nem csináltam meg.

Önismeret, őszinte kommunikáció (magunk és a többiek irányába is) és önmenedzselés.

Bizalom

Kényes dolog. Nagyon figyelni kell, ha szeretnénk megőrizni a másik ember belénk vetett bizalmát, hiszen azáltal, hogy megbízik bennünk, feltárulkozik nekünk és sebezhetővé válik számunkra. Rá kell hangolódnunk, hogy érezzük, mikor lehet valamivel viccelni és mikor kell kerülni a témát. Viccesen, szarkasztikusan rá lehet világítani a másik vakfoltjaira, azokra a szokásokra, melyekbe úgy be van ragadva, hogy magától észre sem veszi ezeket, viszont van, amikor ez már túl sokszor teszik meg, így már bántó.

Figyelni kell, hogy a rávilágítás után a változás nem könnyű, nem kell folyamatosan felemlegetni, sokan már attól is irtóznak, ha egyszer megemlítik hibájukat, viszont ha bízik bennünk, szinte kötelességünk ezt megtenni. Egyszer. Ha valaki bízik bennünk, tiszteljük meg azzal, hogy mi is bízunk benne. Bízunk abban, hogy fogta a jelzésünket és dolgozik azon, hogy megváltozzon, vagy tudatosan választja azt, hogy nem változik.

Ne piszkáljuk folyton a másikat. A segítő szándékú figyelmeztetést könnyedén át tudjuk fordítani értelmetlen piszkálódása, mely még poénosnak is tűnhet, de ez gyorsan a belénk vetett bizalom elvesztéséhez vezet.

Csoport munka

Fontos kiemelni a Csoport (közösen, együtt) és a Munka (tevékenység, aktivitás) szavakat. Együtt dolgozni a közös cél érdekében. Persze ehhez szükség van a közös célok meghatározására. Lehetnek ezek apró célok, mint például egy szöveg elkészítése és lehetnek nagyok, mint megszüntetni Magyarországon az éhezést és felébreszteni mindenkiben az igényt az vegetáriánus táplálkozásra. A lényeg azonban nem csak a cél, hanem az, hogy mindezt együtt csináljuk, közösen, ez a csoport.

Ahhoz, hogy közösen tudjunk tevékenykedni, szükség van egy alapvető apróságra, a kommunikációra. A kommunikáció az akcióról és a reakcióról kellene, hogy szóljon. Reagáljunk a másik felvetésére, hiszen együtt, közösen dolgozunk ugyanazon cél elérésén. Persze, lehet, hogy szükségtelen a reakció, hiszen az akció nincs összefüggésben a céllal, a cél felé tartó úttal (persze minden mindennel összefügg, de az egy másik játék 😉 ). Ha nincsen oda-vissza kommunikáció nincsen csoport munka sem. Csoportnak ugyan lehet nevezni, de értelmetlen.

A másik lényeges pont a csoport munkánál, a munka, az aktív tevékenység, hogy tőlünk telhetően segítsük a csoportot a cél elérésében. Lehet, hogy ez csak pár tanács, egy két lelkesítő szó (ugye a kommunikáció), hogy a másik ne adja fel, lehet, hogy a tényleges munka végzése. Fontos, hogy érezzék, ott vagyunk, együtt dolgozzunk, nem csak nevek vagyunk egy listán, hanem együtt, közösen, mindannyian ott vagyunk.

A csoport munka, az együtt dolgozás remek fejlődési lehetőség. Csiszolni kell kommunikációnkat, hogy a csoportot építsük, ne bomlasszuk. Szükséges, hogy fejlesszük magunkban a legkülönfélébb képességeket, hogy minél nagyobb hasznára váljunk a csoportnak. És mindenképpen szükséges fejlesztenünk magunkban a toleranciát is, mert tudjuk, biztosak vagyunk benne, hogy a többiek is mindent megtesznek, amit csak tudnak, mind a kommunikáció, mind a tevékenységek, mind a tolerancia terén.

Az egyik legnagyobb mérge a csoport munkának, ha ez a bizalom sérül, ha ezekben elkezdünk kételkedni, nagyon gyorsan fedezhetünk fel mindenkiben és mindenki cselekedetében hibákat. Könnyedén alakul ki az a képzetünk, hogy, bár csoportnak tűnünk, de csak mi egyedül dolgozunk ténylegesen a célért, mi egyedül teszünk energiát a kommunikációba, mi egyedül foglalkozunk egész nap ezzel, bezzeg a többiek nem, vagy csak alig csinálnak valamit. Ez a méreg az egyénektől kiindulva képes az egész csoportot megmérgezni, minden munkát, tevékenységet leállítani mindenki részéről, ezáltal ellehetetlenítve a kitűzött cél elérését.

Social marketing – 2010 nagy trendje?

Miután egyre több tanácsadó kezdte el tavaly év végén ill. idén év elején nyomatni, szinte bizonyosan állítható, hogy 2010-ben a social marketing igen nagy teret fog hódítani magának. Sajnos.

Sajnos, mert a mértékadó tanácsadók között is vannak, akik rosszul értelmezik ennek a marketing formának a lényegét, de a trendről nem maradhatnak le, így elkezdik oktatni ügyfeleiknek azt, amit még Ők sem értettek meg. Őket a sok éves írási tapasztalat ill. a meglévő ügyfélbázis átsegíti ezen a ponton, de az ügyfeleiket, akik másolják, tanulják a módszereiket, nem.

A social marketing nem arról szól, hogy ész nélkül mindenkit bejelölök twitteren, facebookon, iwiwen (ez utóbbit már nem használom), hanem arról, hogy kapcsolatot építek ki az ügyfeleimmel, vásárlóimmal. Én megnézem annak az adatlapját aki engem bejelölt, és nem jelölöm vissza, ha egy bejegyzése van az oldalára mutató linkkel (vagy sok bejegyzése, melyek szintén csak linkeket tartalmaznak).

Az e-mail marketing is akkor működik igazán jól, ha hasznos tartalmat adnak az ügyfeleknek, ez a social marketingre hatványozottan igaz. Nem gyűjtögető életmódról szól ez, ahol egy közösségi hálózaton minél több embert bejelölök, hanem arról, hogy értékes dolgokat írok, amiért engem jelölnek be, hogy olvassanak. Ez fordított gondolkozásmódot igényel. Inkább adni kell az embereknek, mint kérni tőlük, aki ezt nem képes hosszabb távon fenntartani, annak nem való ez a marketing forma.

Van egy oldal, ahová eljutottam egészséges életmóddal kapcsolatban tavaly, vagy tavalyelőtt (nem emlékszem pontosan, de nem is lényeges), akkor a tulajdonos egyedül szerkesztette és nem akart rajta eladni, “csak” információt osztott meg. Most már egy csapat küldi és szerkeszti a bejegyzéseket, a hozzászólások alapján igen magas a látogatottsága és továbbra sem akarnak rajta eladni. Persze, ha kérdés merül fel természetesen olyan terméket ajánlanak amin nekik is van hasznuk, de előbb adják az információt és nem tukmálnak.

A social marketingnél hatványozottan igaz: folyamatos, értékes tartalmat kell szolgáltatni. A közösségi hálózatokban az információk hihetetlen gyorsan terjednek, legyenek ezek pozitívak, akár negatívak. Ha hibázunk, ugyanolyan gyorsan terjed, mintha valami nagyszerűt tettünk volna (néha még gyorsabban is).

Velem is megesett, hogy elutasítottam egy ismerős jelölést a facebookon, de újra bejelölt az ember. Már elsőre is megnéztem az adatlapját (talán valami marketing tanfolyamon összefuthattunk) és nem igazán érdekelt amit ott írt. Másodjára elfogadtam, de csak pár közvetlen értékesítő levelet kaptam tőle, majd 2-3 hónapja csend. Semmi kommunikáció. Ez még e-mail marketingnél sem megengedhető, ha 3 hónapig nem kapok valakitől levelet és utána küld egy értékesítő levelet egyből spamnek minősítem (szerencséjük, hogy az NHH megnehezítette a spamek bejelentését).

Ezenkívül személyessé kell válnia kommunikációnak. Meg kell, hogy ismerjék az embert, aki a másik oldalon van. Sokszor engem is csak azért hívnak fel, hogy hallják a hangomat mielőtt rendelnek, hogy kicsit foglalkozzak velük. Az emberek igénylik a törődést. Ebben az MLM-esek lesznek a legjobbak, pontosan azt tanulják, hogyan kommunikáljanak az emberekkel, hogyan értékesítsenek a kapcsolati hálójukon keresztül tukmálás nélkül értéket adva (mármint a jobb cégeknél ezt tanulják, a rosszabbaknál az ész nélküli beléptetést és hálózat építést értékesítés nélkül).

Sajnos látható a trend, a közösségi hálózatokat, eddig az utolsó menedéket is el fogják árasztani kéretlen reklámokkal, értékes tartalom nélküli eladással. Pedig lehetne ezt jól is csinálni, csak oda kellene figyelni az emberekre és az igényeikre.

Heng Chang Mester ismét nálunk járt

Az elmúlt héten ismét meglátogatott minket Heng Chang Mester, szinte az egész hetet vele töltöttem, gyakorlatilag csak aludni jártam haza, 3-4 órákat.

Hatalmas inspiráció volt ismét találkozni és személyesen tanulni tőle. Bár most a szokottnál több nyilvános programja volt, szerencsére tudtunk együtt gyakorolni mind Integra Tai Chi-t (ezt kicsit kevesebbet), mind meditációkat.

Kaptunk instrukciókat az itthoni szervezet megalakításáról és működtetéséről is, remélem végre rendeződik ez a kérdés. Most talán új lendületet kap majd az egész és nem csak azért, mert személyesen találkoztunk ismét a Mesterrel, hanem azért is, mert a nyilvános előadásain igen sokan voltak, akik közül többen is jelezték, hogy szívesen tevékenykednének.

Persze, hogy ne legyen felhőtlen az elmúlt hét, amikor szerdán kikísértük Bécsbe a repülőtérre sikerült rossz helyre parkolnom, így mire visszamentem az autómat elszállították és ez nekem 190 €-ba került.

Valami gond lehetett a járművekkel, mert vasárnap a kecskeméti csoport autójának kereke esett ki, így kénytelenek voltak hétfőn is itt maradni 😉 , kedden pedig mi mentünk hozzájuk (nem számítottak arra, hogy a Mester azonnal elfogadja a meghívásukat :D).

Most már minden visszazökkent a régi kerékvágásba, már kipihenni is sikerült magamat, igaz nem jutottam ki sem Szigethalomra (ahol tanítványaim tartottak teázást) sem Diósjenőre 🙁 .

Moblin 2.1

Kicsiny netbookomra elkezdtem keresni egy új rendszert a jelenleg használt Ubuntu Netbook Remix helyet (meg a desktopra is, de az most nem égető, mert sikerült a network manager hibát orvosolni, de csak külső tárolóból történő frissítéssel 🙁 ). Gondoltam kipróbálom ismételten a Moblin-t, melyet már nézegettem, de eddig még nem találtam eléggé kiforrottnak.

Ezt a rendszert még az Intel kezdte el fejleszteni, aztán átadta a közösségnek. Jelenleg a Fedora alapú változatot töltöttem le, az Ubuntu-ra építettből az októberi a legfrissebb elérhető.

Maga a moblin inkább egy GTK alapú kezelő felület, melybe az alap programok felületét nagyon szépen belecsiszolták. A mostani a 2.1-es változat, érezhető rajta a fejlődés, bár sok munka lesz még vele (pl. tehetnének bele elérhető logout/shutdown/reboot menüt, hogy ne a kikapcsoló gombbal kelljen kimenekülni), igaz a Dell gépein már előre telepítve megtalálható. A felület nagyon intuitív (ezt azokra szokták mondani, ami teljes más, mint a megszokott és a felhasználók egy része soha nem képes megszokni 🙂 ). Az alapból megtalálható programok kézre esnek, érezhető, hogy az online munka volt a fő csapásvonal.

Ami kicsit elkeserítő, hogy, bár rendelkezik egy jó naptárral és feladatkezelővel (külön alkalmazásokként) az online szinkronizáció még nem teljesen megoldott, a google szolgáltatásaiból pl. csak a kontakt listát tudja szinkronizálni (nem exchange protokolt használ 🙁 ).

Az alapból telepített programok között megtalálható az előbb említett naptár, feladatkezelő, e-mail kliens (evolution egy számomra szép és nagyon egyszerű felülettel, ezért sem értem miért kell külön naptár és feladat kezelő), böngésző (gecko motort használ, amit a firefox is), média lejátszó, fájlkezelő, pár játék, twitter és last.fm kliens.

A kezdőlap, a My zone áttekinthetően tárja elénk barátaink csiripjeit, a naptár bejegyzéseket és a napi feladatokat és pont ezért sajnálatos a szinkronizáció hiánya is.

Irodai programokkal alapból nem vagyunk ellátva, de telepíthető az Abiword (sajnos a táblázatkezelő hiányzik a repertoárból). Persze aki kicsit is járatos a linux felhasználásábban az könnyedén fel tudja telepíteni magának az OpenOffice.org programcsomagot. Számomra szintén sajnálatos, hogy a Google Crome vagy a nyílt Chromium szintén nem érhető el könnyedén, sokkal jobban tetszene, ha az alap böngésző a Chromium lenne.

Összességében a felület, az elképzelés továbbra is tetszik, pár programot ugyan kicserélnék vagy másképpen oldanék meg (pl. böngésző), de sokkal inkább ezt tartom jó iránynak, mint a Crome OS-t. Azért még ezen is van mit csiszolni (ami furcsa, mert elég régóta fejlesztik és alig érzékelhető javulás történt csak az utóbbi fél évben). Remélem hamarosan egy tényleg könnyen használható, az online életet megkönnyítő, de ugyanakkor az offlinetól nem 100%-ig elzárkózó rendszert sikerül összerakni, melyet kényelmesen lehet majd használni a netbookokon is.