Végre újra rendszeres edzés

Több havi rendszertelen edzés után végre sikerült összeszednem magam és újra rendszeressé tettem az edzéseim. Sőt, beiktattam heti két-három alkalommal (törekszem a háromra 🙂 ) futást és reggelente egy rövidebb edzést főleg has plusz egy kis felsőtestet. A futáshoz vettem egy új cipőt is, egy Asics Gel-Zaraca-t.

View this post on Instagram

róhatom a kilométereket

A post shared by László Molnár (@garrotter) on

Eddig jó, bár túl hosszan még nem futottam benne. Egyelőre az átlagos reggeli köröm még csak 6,3 km, ezt szeretném felvinni 10 km-re.

Nagyon remélem, hogy fogom tudni tartani az új edzéstervem, mert nevetséges volt már amit műveltem. Hetek, sőt volt, hogy hónapok maradtak ki az edzésekből. Ez megengedhetetlen a továbbiakban. Főleg, hogy az Alternatív Mozgás- és Masszázsterápia képzés mellé elkezdem a Sportoktatói tanfolyamot is 🙂 .

Nyaralás Kehidakustányon

Kellemes pihenés volt a múlthéten, miután eljöttünk Sopronból. Kehidakustány szép hely és nagyon nyugodt. A fürdő nem túl drága és jó. Főleg meleg vizű medencék vannak, de pihenésre, punnyadásra tökéletes.

Sajnos a szállással akadtak apróbb gondok (hiányzó izzó, törött kávékiöntő, nem bekötött fürdőszobai világítás), látszik, hogy inkább a kuponos ár a reális és nem annyira a teljes (persze az is lehet, hogy én nem vagyok képben az árakkal 🙂 ).

Viszont a szálláshoz közel a fürdő, de nem bántóan, nem kell egész nap az ottani hangokat hallani. Nagyon kellemes a napos teraszon reggelizni, vagy épp ennek a bejegyzésnek a vázlatát írni :). Internet nincs, a mobilnet is csak edge, ami igen lassú, de nem is gond, a kikapcsolódáshoz pont jó. A közeli éterembe finomakat tudtunk enni nem drágán és van náluk játék, ha 3db 6-os dobsz a kockákkal feleződik a számla :).

A pár napos fürdőzés Hévízen és Kehidakustányon viszont rádöbbentett, hogy 100kg alatt tényleg nincs férfi, nő is kevés. Persze lehetne ez a 100kg izom is, de sajnos a vendégekből jól látszik, hogy az elhízás tényleg népbetegség és nem csak nálunk, hanem a külföldi vendégeknél is. Szomorú látni, hogy 20-40 év közötti emberek így elhanyagolják magukat, vékony kar, nagy has, rengeteg tartás hiba. Persze alkat kérdése is, de amikor a fürdőnadrág felett kibuggyanó has a szeméremcsontig ér, inkább odafigyelésről, mint alkatról beszélhetünk. A nőknél sokkal inkább alkati és a többségükön látszott, hogy tesz is, hogy ne így legyen, ők legalább foglalkoznak a testükkel.

Összességében örülök, hogy végre eljutottunk picit pihenni. Nem volt túl hosszú, de nagyon jól esett a kikapcsolódás.

Első félmaraton

Tegnap sikeresen teljesítettem eddigi életem leghosszabb futását, lefutottam a félmaratont. Hosszú volt, nagyon hosszú. A másodlagos célom, hogy 2 órán belül érjek célba, nem sikerült, de legalább megcsináltam :).

Reggel még nagyon izgultam, de aztán tudatosítottam magamban, hogy csináltam már 3 órás Kis formát, 6 órás 48-t és 8 órás 108-t, így a 2 órás futás sem lehet gond :). Igaz, hogy más megterhelés, de akkor sem. Bár Tündit az már az elején elvesztettem, az első 10 km nem is volt igazán gond, tudtam a lépést tartani a 2 órás iramfutókkal, utána viszont elvesztem. Voltak pillanatok, amikor nagyon jól ment, de 18 km után már bele kellett sétálnom.

Alig vártam már a végét, időben is itt vesztettem sokat, szinte csak vánszorogtam a célig. Hiába a felkészülésem eléggé foghíjas volt (nem szeretek igazán futni és esőben, hidegben meg pláne nem).

A futás után viszont kevéssé éreztem magam fáradtnak. Picit fájtak a lábszáraim, de miután hazaértem (volt még egy kis napozás a szigeten) még nyomtam egy kis fegyencet is, csak hogy teljes legyen a nap 🙂 .

De most, hogy ez megvolt, töretlenül haladok a cél felé. Lesz még maraton és az igazi cél majd egy Ironman teljesítése. Persze ehhez majd meg kell tanulnom rendes úszni és kell egy bringa is 🙂 . Addig is a futást kell erősíteni, szépen fokozatosan.

A futásról: rengetegen voltunk 🙂 . Szerintem a Margitsziget alkalmatlan ennyi ember indítására, az elején nagyon kellett figyelni, nagyon szűk volt az útvonal, ez később is zavart. Sajnos szurkolóból nem volt túl sok, a leglelkesebbek a dobosok, a Bátor táborosok és a Suhanj alapítványosok voltak, ők töretlenül nyomták. Köszönet nekik, sok erőt adtak.

És az edzéssel mi van?

Meglepően elveszett a lelkesedésem, nem tudom miért, pedig az első félévben, amikor tényleg rendszeresen edzetem, nagyon jó eredményeket értem el. Sajnos azóta viszont elmúlt a lelkesedésem és a rendszertelenség és a hosszú kihagyások miatt eredmények sincsenek.

De új év, új hónap, új hét, új edzés terv. Ugyan már többször változtattam az edzéstervemen, de eddig a legelső jött be leginkább. Persze az új tervben sem ahhoz fogok visszatérni 🙂 . Sokat olvastam mostanság az edzések hatékonyságának növeléséről, az edzéstervekről, az étkezésekről. Sajnos a legtöbb edzésterv súlyzós edzésekre vonatkozik, így igen kevés dolgot tudok belőlük használni, de azért igyekszem adaptálni a saját testsúlyos gyakorlatokra.

Az első egy-két hétben még egy lazább rehabilitáló tervet fogok követni, finoman kell újra felépítenem a struktúrát, hogy ne menjen el a kedvem már az elején. A bal vállam is folyamatosan gondot okoz, erre is oda kell figyelnem. Kicsit visszatérek az alapokhoz, főleg a felsőtest gyakorlatainál. Egyrészt a vállam miatt, másrészt ezekben a gyakorlatokban elértem egy stagnálást (erre tippelek a kihagyások okaként is), harmadrészt pedig a mozgásminták kijavítása miatt.

A lábat viszont nyüstölni fogom, eddig sem volt gondom a lábedzésekkel és az áprilisi félmaratonra is készülnöm kell. Ami biztosan változik, hogy a has és törzsizmait erőteljesebben fogom edzeni és beiktatok kardió gyakorlásokat is a futás és a szálkásítás miatt (most sikerült némi zsírt felszednem a derekamra, amit le szeretnék adni).

Ilyen volt 2012, ilyen lesz 2013

2012 sok mindenben nem olyan volt, mint egy éve terveztem. Kevéssé tudtam megújulni, inkább 2011 év végi „pihenése” húzódott tovább, szinte az egész évre. Erőteljesebb beindulásom nagyjából augusztustól volt. Viszont azóta nagyon jó alapok jöttek létre amire 2013-ban fogok tudni építkezni és alakultak ki terveim is, amiket nagyon megszeretnék valósítani. A második félév az önfejlesztésről, a tanulásról szólt számomra és ezt a vonalat is szeretném továbbvinni idén is.

2012-ben elkezdtem az Alternatív Mozgás és Masszázs terapeuta képzést, a két alap modulból sikeresen le is vizsgáztam. Ezt idén mindenképpen befejezem. Ehhez kapcsolódóan még az első félévben szeretnék részt venni masszázstanfolyamokon és beszerezni egy masszázságyat, már csak magamnak is 🙂 .

Nagyon jó volt Andrey által tartott tábor, ha idén is jön, biztosan elmegyek újra. Addig is a saját gyakorlások mellett a közös gyakorlások aktívabb látogatása is célom 😉

Az önfejlesztés jegyében folytatom az erősítéseket is a Fegyencedzés alapjain némi kettlebellel kiegészítve.

Nagy kihívás volt, hogy végre elkezdtem futni, a rendszerességgel még vannak gondjaim, de célokat már állítottam fel, több versenyen is szeretnék idén részt venni. Az erősítés mellett muszáj nyújtani is, így némi itthoni jóga is került az edzéstervemben.

A weboldal készítésnek és online marketingnek nagyobb szerepet szánok idén, ezekben is aktívan fejlesztem magam. Emellett elkezdtem programozást is tanulni, egyelőre tetszik. Ezekben nagy segítségemre lesz az új gépem, már nem leszek annyira helyhez kötve.

Az év végén újra aktívabban kezdtem angolt tanulni, emellett idén a németet (még mindig nem szeretem) is elkezdem.

Nagyon inspiráló volt számomra a franciaországi kirándulás. Van még pár tervem, ami egyelőre a periférián létezik, ezek még alakulnak és biztos lesznek év közben is kihívások, melyeknek meg kell felelnem. Elnézve idén sem fogok unatkozni, de nem is baj 🙂 .

Laptop vásárlási mizéria

Már egy ideje gondolkodom új gépen, jelenleg egy netbookot használok a mindennapokban és már van amikor kevés az ereje. A múlt hónapban a wifi modulja is elkezdett rendetlenkedni, néha kikapcsol és utána nem lehet bekapcsolni, csak az újraindítás segít (volt már, hogy csak a harmadik). Így felmerült bennem egy erőteljes igény egy új gépre.

Nagybátyán éppen mobilinternetet szeretett volna, gondoltuk jól összekötjük és a T-Mobile-ál veszünk mobilinternet előfizetést és gépet is mindkettőnknek. Hát eddig igen érdekes alakul ez. Nagybátyám cége 2006 óta ügyfele a T-Mobile-nak (akkor még Westel volt, neki még a SIM kártyája is Westeles 🙂 ). Három új mobilinternet előfizetést szeretett volna most venni két laptop vásárlásával és ott helyben még eszébe jutott, hogy lehetne egy tablet is hozzá. Mindegyik előfizetéshez egy-egy új készülék.

Na de ez nem ilyen egyszerű. Egy hete kezdtünk, megvettük az első előfizetést egy laptoppal, de a második laptophoz már külön engedélyt kellet kérnie az ügyintézőnek (azt mondta, hogy 4-5 nap amíg megérkezik, szerencsére gyorsabb volt). Ma mentünk a második laptopért és a tabletért. Raktáron nem volt az a gép amit szerettünk volna, az Allee olyan kicsi üzlet, hogy nem kell készlet, főleg most, hogy a Budafoki úti központjuk zárva és onnan is oda irányítanak mindenkit. Átkérik futárral egy másik üzletből estére talán megérkezik, de inkább holnapra (tehát holnapra).

A tablet egy összegben kerülne kifizetésre, de még így sem biztos, hogy megvehetjük, ismételten külön engedélyt kell kérni rá. Az ügyintéző azt javasolta, hogy vegyünk csak mobilnetet és máshol vegyünk tabletet.

Nem értem az egészet. Szerintem teljesen életszerű, hogy egy cég a munkatársainak vesz mobilinternet előfizetést, akár többet is egyszerre és mindegyikhez gépet, hogy használni is tudják azt, de ez a T-mobile szerint nem így van. És még csak nem is pillanatnyi készlethiány miatt (ugye karácsony), hanem ez az alap felállás. Küzdeni kell, hogy odaadhassuk a pénzünket. Hihetetlen.

Kérés, elfogadás

Most éppen a lakásfelújítás kapcsán merült fel bennem a kérdés: Miért nem tudok kérni, vagy a felajánlott segítséget elfogadni? Már többen is felajánlották, hogy jönnek és segítenek festeni, tapétázni, takarítani, de egyszerűen képtelen vagyok elfogadni. Az is nagy kihívás volt számomra, hogy a nyári edzőtáborra ösztöndíjat kérjek, pedig anélkül nem tudtam volna menni és kár lett volna kihagyni, nagyon jó volt.

Valahogy úgy érzem, hogy amit képtelen vagyok megtenni egyedül a saját erőmből az inkább nem teszem meg, még ha nagyon szeretném is. Fura dolog ez, szerintem nem helyes hozzáállás. Ahogyan meg kell tanulni nemet mondani, ugyanúgy meg kell tanulni kérni és elfogadni. Ez is hozzátartozik a teljes élethez. Chang Mesternek volt egy előadása erről, kár, hogy a felvétel eltűnt, most szívesen meghallgatnám.