Horvátország

Visszatértünk röpke hét napos nyaralásunkból Horvátországból. Röviden: isteni volt. Imádtuk a tengert, a napsütést, majdnem mindent (ehhez hozzájárult az is, hogy végre kettesben elutaztunk és nem csak Sopronban voltunk szabin). Vittünk szemüveget, így tudtunk nézni halakat. Láttunk több kisebbet, egyszer egy kard halat, medúzát, néhány tengeri sünt és tengeri uborkát.

Voltunk több városban (kettőben volt szállásunk 3-3 éjszakára) és kipróbáltunk több strandot is. Nekem személy szerint a legjobban Lovran jött be. Mind az éttermek, a büfék választékai, mind a sok kis “strand” miatt.

Imádtam mindenhol, hogy nem tömeg van egy nagy strandon, hanem kisebb öblökben lehet élvezni a tengert. A sziklák egyszerűen gyönyörűek.

Voltunk Mošćenika Draga-n is, ahol több nagy strand van a parton, de szerencsére itt is van nyugodtabb hely. És végre nyugodtan élvezhettem a naturista létet, a pucéran úszást az FKK részen 🙂 .

A városnézős napon ellátogattunk Póla-ba és Rovinj-ba. Mind a kettő szép kisváros. Ronóvinj-ban utána kimentünk fürödni. Az első strand nem jött be, de a félsziget túloldalán nagyon szép öblök vannak.

Rabac-nál a Four Elements Beach-en voltunk. Gyönyörű fákkal szegélyezett kis öböl. Elég sokan voltak, de az öböloldalán találtunk egy sziklás részt, picit távolabb a strandtól.

Hazafelé Medveja-ban volt az utolsó strandolásunk. Gyönyörű, bár kavicsos strand (és az én ízlésemnek sokan voltak).

Ételek szempontjából a választék nem volt túl nagy, mintha nem is léteznének hagyományos horvát ételek a cevapcicin kívül. Sok pizza, tészta (az olasz vendégek miatt), néhány hamburger és sült húsok. Kevés hal és tengeri herkentyű, ami meglepő a tengerparton. Plomin-ban pont a halászkikötőre nézett a szállásunk, de a helyi étteremben egy vagy két fajta hal étel volt.

Mondjuk pont ettünk halat, mert a megérkezünk napján tartották egy kisebb fesztivált a környékbelieknek. Nem is igen aludtunk azon az éjjel, hajnali kettő körül még ment az élőzene, utána meg ki tudja meddig a lejátszóból (és a strandon is volt egy másik koncert is, ahol már nem volt kedvünk ott maradni 🙂 ).

Tulln

Igazából többször is voltam, de mindig csak a főtérig jutottam, ahol felszedtem nagybátyámékat miután Passauból elbringáztak Tullnig, így eddig nem sokat láttam belőle. Gondoltam, most már érdemes lenne megnézni a kicsiny várost jobban is. Nekem tetszett szívesen ellaknék ott 🙂 . Az Attila szoborcsoport igen érdekes, ez volt az egyik, amit mindenképpen meg akartam nézni. A Nibelung-eposz elbeszélése szerint Attila, a hun király itt, Tullnban fogadta Passauból hajón (és nem biciklin 🙂 ) érkező menyasszonyát, Kriemhildet.

Prága

Érdekes munkát kaptam bácsikámtól, szervert kellet vinnem Prágába. Bár gyorsan jött az út, de sikerült megbeszélni, hogy ha már arra járok Mary is jöhessen velem (egyébként mehettem volna egyedül) és töltsünk kint egy hétvégét.

A szállítást gyorsan letudtuk, reggel indultunk (igazából hajnalban), délelőtt pedig már meg is szabadultunk az árútól.

Prága tetszett, bár nagyon nem volt időnk felkészülni az útra. Ennek következtében, bár azt hinnénk Prágában nem lehet rossz sört kapni,nekünk mégis sikerült kifognunk egy turisták által felkapott helyen (nem ide kellett volna betérni). Viszont egy sarki kisboltban is lenyűgöző mennyiségű különböző sört lehetett venni (melyek mindegyike finomabb volt, mint amit sokkal drágábban ittunk), még haza is hoztunk pár üveggel 🙂 .

Maga a város is tetszett, szép ódon hangulatú, bár rengeteg a turista (nem csoda). Az időjárás nem volt túl kegyes, enyhén hűvös, esős idő volt. Viszont akkor is hatalmas élmény 🙂 . Több ilyen munka kellene 🙂 .

Nyaralás Kehidakustányon

Kellemes pihenés volt a múlthéten, miután eljöttünk Sopronból. Kehidakustány szép hely és nagyon nyugodt. A fürdő nem túl drága és jó. Főleg meleg vizű medencék vannak, de pihenésre, punnyadásra tökéletes.

Sajnos a szállással akadtak apróbb gondok (hiányzó izzó, törött kávékiöntő, nem bekötött fürdőszobai világítás), látszik, hogy inkább a kuponos ár a reális és nem annyira a teljes (persze az is lehet, hogy én nem vagyok képben az árakkal 🙂 ).

Viszont a szálláshoz közel a fürdő, de nem bántóan, nem kell egész nap az ottani hangokat hallani. Nagyon kellemes a napos teraszon reggelizni, vagy épp ennek a bejegyzésnek a vázlatát írni :). Internet nincs, a mobilnet is csak edge, ami igen lassú, de nem is gond, a kikapcsolódáshoz pont jó. A közeli éterembe finomakat tudtunk enni nem drágán és van náluk játék, ha 3db 6-os dobsz a kockákkal feleződik a számla :).

A pár napos fürdőzés Hévízen és Kehidakustányon viszont rádöbbentett, hogy 100kg alatt tényleg nincs férfi, nő is kevés. Persze lehetne ez a 100kg izom is, de sajnos a vendégekből jól látszik, hogy az elhízás tényleg népbetegség és nem csak nálunk, hanem a külföldi vendégeknél is. Szomorú látni, hogy 20-40 év közötti emberek így elhanyagolják magukat, vékony kar, nagy has, rengeteg tartás hiba. Persze alkat kérdése is, de amikor a fürdőnadrág felett kibuggyanó has a szeméremcsontig ér, inkább odafigyelésről, mint alkatról beszélhetünk. A nőknél sokkal inkább alkati és a többségükön látszott, hogy tesz is, hogy ne így legyen, ők legalább foglalkoznak a testükkel.

Összességében örülök, hogy végre eljutottunk picit pihenni. Nem volt túl hosszú, de nagyon jól esett a kikapcsolódás.

Berlin felett az ég…

…felhős. Majdnem egész héten esett az eső. Sógorom azt mondja, hogy Berlinben ritkán esik, nekünk sikerült kifognunk egy olyan hetet, amikor végig esik :(.

Az elmúlt egy hetet berlini kirándulással töltöttük, vonattal mentünk, jöttünk (13 óra 3 átszállás, mert speciális, csak Ausztriában és Németországban érvényes jegyet kaptunk). Végig rohantuk Berlint, kétszer, pont úgy mint ahogyan Chuck Norris elszámol végtelenig, gyorsan 🙂 .

Az első napokban nem is gondoltam, hogy Berlin szép. Egyszerű város, tele pékséggel és kisboltokkal (majdnem minden pékségbe megálltunk venni valamit). Mivel én fotózgattam a számomra érdekesebb épületeket nem egyszer megtörtént, hogy mire beértem az üzletbe a többiek már túl voltak a vásárláson és mentek tovább, én még körbe sem tudtam nézni, hogy szeretnék e valamit 🙁 (a pénz meg nem nálam volt, hogy esetleg maradok még egy kicsit), nem esett jól.

Mivel sógorom Berlinben lakik, tehát ismeri és tudja hova megy, a nézelődés kicsit leredukálódott. Láttam egy érdekesnek tűnő teás boltot, ahova szintén nem tudtam bemenni, mert mire szóltam volna, hogy bemegyek körbenézni, már három utcával előrébb jártak (azért pénteken sikerült oda is eljutnom 😉 ). Nem esett jól.

Azért voltak napok, amikor szép épületeket is láttunk, meg első nap elmentünk Potsdamba megnézni egy kastélyt (azért ott is rohantunk), a Holland és az Orosz negyedet (utóbbi csak pár házból áll).

Csütörtökön annyira esett az eső, hogy elmentünk egy fitnesz terembe kicsit edzeni (engem leginkább a szauna motivált 🙂 ). Pénteken (meg még szombaton és vasárnap is) éreztem a súlyzós edzés áldásos hatásait :). Sajnos a bell-ek le voltak láncolva, nem lehetett használni, csak személyi edző felügyeletével, pedig egy sima súlyzót is a fejedre tudsz ejteni.

Visszatekintve azért jó volt, bár, ha egyedül, vagy csak Maryvel vagyok, biztosan máshogy, más ritmusban jártuk volna a várost. Ami számomra a leginkább érdekes, hogy Berlin nagy város, hét közben voltunk és mégsem éreztük azt a zizegést, amit itthon. Széles utak vannak, de nem volt olyan nagy forgalom, nem voltak dugók, mint Budapesten. A németekről alapvetően nem a nyitottság jut eszembe, mégis sokkal nyitottabbnak tűntek az emberek. Egymáshoz szóltak, egymásra mosolyogtak, véletlen beszélgetések alakultak ki a villamoson. A tisztaság sokkal nagyobb, nem látni szeméthegyeket a kukák mellet, csikkeket a megállóban. Rengeteg helyen van szelektív hulladék gyűjtő az utcán, a megállókban és használják is. Nálunk a házban úgy kezelik, mint a sima kukákat, ha nem fér a műanyagosba, jó lesz a fémesbe, vagy a papírosba is. Az ásványvizes palackokra betétdíj van (van olyan, amikor drágább a palack, mint a víz) és visszaveszik mindet. Egyszerű utcai hotdog árusnál is lehet kapni vega hotdogot, nem kellet speciális éttermet keresni, ha enni akartunk valamit.

Persze vannak árnyoldalak is. Rengeteg graffiti van a házak falán láttunk punkokat (négyet) és egy hajléktalant is, sőt egy kéregető is megtalált minket (azt hiszem, azért itthon kicsit nagyobbak lennének ezek a számok, ha sétálnék a városban).

Karcagi kirándulás

A mai nap nagy részét autózással töltöttük, elmentünk Karcagra Pista bácsi (apósom) anyukájának és keresztanyukájának sírjához.

Az út nagyon hosszú volt (2*3 óra), Karcagon alig töltöttünk időt és elment a nap. A visszaút vége eléggé rohanós volt, hogy apósom elérje még a soproni vonatot és haza tudjon menni. Persze a tegnapi tervek szerint a rohanás nagy részét megúsztuk volna, de 9:00 helyet 10:30-kor tudtunk csak elindulni a család egyik felének (nem miattunk 😉 ) késése miatt. Apósom már 8:30-kor tűkön ült, hogy mikor indulunk.

A temetőbe járás számomra egy érdekes dolog. Ha egy szerettem meghal, akkor én elbúcsúzom tőle és az emléke bennem él tovább, mindig ott, ahol éppen vagyok, én nem tudom a temetőhöz kötni az emlékeket az emlékezést.

A karcagi emlékek viszont már érdekesebbek voltak, természetesen minden megváltozott az alatta a pár évtized alatt, míg Pista bácsi nem volt ott.

Meglepődéssel konstatáltuk például, hogy a Kazah tiszteletbeli konzulátus Karcagon van. Ez okozott egy kis családi vitát is közöttünk, azt mondták, hogy a kozákok és a kazakok ugyanazok. Én ezzel nem értettem egyet és a wikipedia, annak is a német nyelvű része (a sógorom Németországból jött és mondta, hogy a németeknél most volt szó Kazahsztánról) engem igazolt. Még jó, hogy a telefonom, bár nem mai darab, de képes az internetezésre 🙂 .

Oda felé egy remek cukrászdába (Zagyva cukrászda) tartottunk egy megállót Szolnokon.

A késői ebédet viszont Karcagon fogyasztottuk el a Nimród bio szálloda és étterem 4*-os étterem részében. Ahhoz képest, hogy bio étterem és 4*-os az árak teljesen korrektek voltak, nekem az adagokkal volt gondom, nagyjából kétszer ennyit is tudtam volna enni. Nem értem miért gondolják, hogy ha valaki vegetáriánus étkezést folytat, akkor keveset is eszik. Apósom bio birkapörköltet (erről inkább nem teszek be képet 😉 ) evett, a hangsúly a birkapörköltön van, a bio csak a ráadás, a hazai, gyermekkori ízeket, emlékeket idézte számára. Marynek nem volt szerencséje az ételválasztással, a búzafasírt nagyon száraz volt, alig lehetett elvágni, és az ízesítés sem volt az igazi. Nekem az adagon kívül a barack csatnival volt csak gondom, ugyan édes volt, de nem volt csípős.

 

Ismét Hévíz, ismét Tófürdő

Jelenleg ismét Hévízen töltjük jól megérdemelt pihenésünket és ha már itt vagyunk ismételten ellátogattunk a Tófürdőbe. Nagyon kellemes hely, igazából látszik rajta, hogy külföldi turistáknak van kitalálva főként. Szelektív hulladékgyűjtő a fürdő területén, dohányozni csak a kijelölt helyeken lehet (persze kedves honfitársaink ezt előszeretettel hagyják figyelmen kívül).

Meglepő, de a fürdő előtt szójából készült fagylaltot is lehet kapni, tejérzékenyeknek, 600 Ft 5 gombóc (bevezető áron), normál fagyiból 140 Ft 1 gombóc. A fürdőben azért lényegesen magasabbak az árak, 600 Ft egy adag hasábburgonya.

Legutóbbi itt jártunk óta történtek változások a fürdőben, nagyrészt kiépült a tó körül a sétálóút, jelenleg pedig az egyik épületet építik újjá az alapoktól.

Hévíz önmagában nagyon szép, csendes és nyugodt, főleg így szezon végén 🙂 . Most bejutottunk a Héttornyú templomba is, gyönyörű belülről, rengeteg fát használtak fel hozzá (otthonról majd felkerülnek a képek is).

Tegnap Zalaszántón voltunk Gyógyító Buddha beavatáson (évek óta kerestem a lehetőséget rá, egyszer már volt hirdetve, de ott végül Amitájusz Buddha beavatást kaptam, az sem rossz). Kellemes egész napos program és meglepően sokan voltak pénteken.

Másik meglepetést néhány kedves barátunk megjelenése okozta, nem számítottunk rájuk (volt akire igen) és még egy régi tanítványommal is összefutottunk akik csak arra jártak éppen “véletlenül”. Évek óta nem láttam, most már aranyos kisfia is van.

Este laza pizzával zártuk napunkat. Egész jó volt, de azért a két felszolgáló nagyon hattyúhalálát játszotta 10 asztalnyi vendégnél. Volt olyan pár aki kb. fél órát várt arra, hogy fizethessen (miután kérték a számlát mi megkaptuk a pizzát, elfogyasztottuk, kértem a számlát és előbb fizettünk, mint ők). A vegás pizzához meg itt sem értenek. Majd minden pizzára tesznek articsókát, kivéve a vegásakra. Szezonális zöldségek címén ugyanazokat pakolják rá, mint télen mirelitből (szerintem ez is abból volt), padlizsán, cukkini ismeretlen a szakács számára, ráadásul oregánó sem került rá. Én sonkás pizzát ettem sonka nélkül, így több zöldség volt rajta, mint a vegásokon. A tészta legalább jól sikerült 🙂 .