Új gép

Eljött a pillanat, hogy be kellett ruháznom egy új gépbe. Az én Sony Vaiomat már kinőttem (és a kijelzőnek is akadnak gondjai). Az elmúlt évben használt Lenovo Thinkpad L560-at pedig vissza kellett adnom.

Az új gép egy Acer AspireA515-51G-56HD lett. i5 8250U, Ram: 4GB (alaplapra forrasztva), 128GB SSD, 1TB HDD, FullHD IPS matt. Gyönyörű darab. Bár ez még csak FullHD, de már akkora előre lépés az eddigiekhez képest, hogy teljesen megértem a macbook retina display szerelmeseit. Alapvetően teljesen jó gép, így most inkább a negatívumokat emelném ki, óhatatlanul összehasonlítva a Thinkpaddel.

Soha nem voltam billentyűzet fetisiszta, de ezen a gépelés nem túl nagy élmény, Nagyon rövid úton járnak a billentyűk, ráadásul ergonómiailag is hagy némi kívánni valót maga után. Az, hogy “í” és a bal shift teljesen összeér még magyarázható. De az “ű”-t nem értem.

A Thinkpadben nagyon szerettem a dedikált gombokat (pl.: számológép) és, hogy megadható volt, hogy a funkciógombok, vagy az F1-F12 legyen aktív. Ezen az Fn gombot nyomva kell tartani egy hangerő állításhoz, ráadásul egy kézzel nem is kivitelezhető (Fn a bal ctrl mellett, a hangerő a kurzor le-fel).

A Del, Home, PgUp, PgDn, End, Power sorrendje megszokást igényel és hiányoznak a capslock és numlock visszajelző ledek.

A wifi szerintem gyengébb, mint a régebbi típusoké, a konyhában már alig érzékel és többször el is dobja a jelet. Ez lehet, hogy az 5GHz eredménye.

A ventilátora zavaróan hangos, ráadásul ha egyszer bekapcsol, akkor nagyon hosszú ideig úgy is marad.

Bár kiválóan bővíthető, a hdd és a ram külön szerelőnyílással van ellátva (ez mondjuk pont a Thinkpadről hiányzott a gigabites lannal együtt, holott ezek már a régebbi, nem üzleti kategóriás Vaion is megvoltak), az m2-es ssd-hez az egész burkolatot le kell szedni. Szerencsére ebben darabban már van egy 128 GB-s, így egyelőre nincs dolgom vele. A memóriát kell majd bővíteni a későbbiekben.

Használat közben két további dolog okozott meglepetést. Az egyik, hogy nem bootol akármelyik usbről. A másik, hogy a tapipad gesztusait a biosban engedélyezni kell (és itt szintén hiányzik a Thinkpadnél megszokott középső gomb).

A csatlakozók elhelyezkedése nem a legjobb, a hdmi csatlakoztatása után egy testesebb pendrive már nehezen fér be az egyetlen usb 3.0-ba. (Thinkpaden nagyon tetszett a hátul lévő usb, ideális a vezeték nélküli egér/billentyűzetnek)

És a végén személyes siralmam, annyival nagyobb elődeinél, hogy a laptoptáskába pont nem fér bele 🙁 .

Ma közölték, hogy vérhígítót kell kapnom két hétig minden nap. Lehetőleg a hasamba 🙁 Meghalok már a gondolattól is.

Ma kezdték meg a forgalmazását a Telekomnál, de már vettem is egyet, gyönyörű kék színben. Az új telefonom egy Honor 8 🙂

Xiaomi Redmi Note 2

Pár szóban az első élmények a Xiaomi Redmi Note 2-vel. Vonzott a nagyobb méret (bár a méret nem számít 🙂 ) és, hogy két kártyás (igaz, hogy csak dual standby), így legalább nem felejtem itthon a céges telefont.

Az első benyomásaim jók a készülékről. Az összeszerelés jó, nem recseg, nem nyikorog. A MIUI rendszer nem riaszt el, sokáig használtam iPhonet és a Huawei EMUI rendszerrel rendelkezett, ami nagyon hasonló.

Viszont a beállítások elhelyezkedése számomra elég logikátlan. pl. azt, hogy a számom kijelezze nem a SIM beállításoknál, hanem a tárcsázó beállításaiban lehet megadni (a feltételes átirányításokat pedig még nem találtam meg 🙁 ).

Papíron nagyon jó a specifikációja, igazából a befutottabb gyártók ezt a felszereltséget 100e körüli áron kínálják, míg céges számlával, hazai garanciával (sajnos csak 1 év) ez 50e volt.

Ami nem tetszik, hogy az első tesztjeim alapján gyengébb képeket készít, mint amit vártam. Valószínű, hogy szoftveresen lehet még javítani a képek minőségét.

Nagyon vágytam a lassított felvételre, de ebben elég gyenge (igaz, hogy azt sem tudom, hol és mikor használnám 🙂 ).

Ami lényegesebb, hogy az akkumulátor nálam nem teljesít túl fényesen. Remélem, hogy idővel és a frissítéssekkel ez javulni fog, mert most elég gyér. Tegnap 3,5 óra kijelző idő jött össze, ebben volt 45 perc Asphalt 8, de meglepő módon az Android OS többet fogyasztott, éjszaka pedig, alvó módban merült 20%-ot 🙁 .

Sony ment Huawei maradt

Hosszas vajúdás után végül a Huawei g620s maradt nálam és a Sony Xperia M2-t adtam tovább.

Ebben több szempont is közrejátszott, de a legfontosabb, hogy a Huaweit véletlenül leejtettem és megsérült egy picit a sarka, így már nem akartam tovább adni. Persze nem hiszem, hogy rossz választás volt. Az M2-re úgy néz ki, hogy nem jön a Lollipop és mivel szolgáltató függő, a bootloader sem igen nyitható. Így custom ROM, vagy root sem várható rá.

A Huawei is szolgáltató függő, de a bootloader nyitható, már meg is van a kód és várható a frissítés is. A testvér verziója (Honor 4 play) már megkapta az EMUI 3.0-t és ez alapján már készült custom ROM is a g620s-hez. Az EMUI pedig nagyon tetszik, Lehet, hogy azért, mert hasonlít az iOS-re. Rengeteg értelmes beállítást tartalmaz alapból, nem kell külső programokkal bűvészkedni.

Sony vs. Huawei

Pontosabban a Sony Xperia M2 és a Huawei Ascend g620s összehasonlítása.

Pár hónapja már használom az Xperia M2-t. Kezdetben voltak vele gondjaim (pl. random nem ébresztett, de ez egy utólag feltelepített ébresztő app hibája volt). Azóta megszoktam. Most a kezembe került egy Huawei. Hosszabban még nem használtam (pl. még egyáltalán nem fotóztam vele), egyelőre ismerkedés szintjén vagyunk.

A két készülék mérete és hardvere között nem sok különbség van. Mind a kettő 8GB belső tárhellyel rendelkezik, melyet SD kártyával bővíthetünk (igaz az SD kártya kezelésében már akad különbség) és mind a kettő 1 GB RAM-ot kapott. A processzor már különböző, a Huawei az újabb 64 bites Snapdragon 410-et kapta (Adreno 306-al), míg a Sony a régebbi Snapdragon 400-at (Adreno 305-el).

Nekem a Sony forma világa jobban bejön (bár tokkal használom), igaz a Huawei hátulja is tetszik, stabil fogást biztosít a készüléknek. A felbontás kisebb a Sonyban (540×960 vs. 720×1280), igaz a képernyő is kisebb, de itt a különbség minimális (4,8″ vs. 5,0″). Sajnálatos viszont, hogy a Sonynál a képernyő méretéből még elvesznek a virtuális kezelőgombok, míg a Huawei külön kezelőgombokat kapott (igaz, háttérvilágítás nélkül), így utóbbi hasznos képernyőmérete már lényegesen nagyobb.

A Sony kapott dedikált kamera gombot a szokásos bekapcsológomb és hangerő pároson kívül. A kamera elhelyezkedése is jobb számomra, sajnos a Huawei pont oda tette az optikát, ahol az ujjammal támasztani szoktam a készüléket. Mindkét készülék LED-del megtámogatott 8 megapixeles optikát kapott. A tesztek alapján egyik készülék sem kiemelkedő fotózás terén, ennek összehasonlítása később várható.

Most már mind a két készülék az Android 4.4.4 verziójával van felszerelve, sok különbség nincs, de a gyártói beavatkozásnak hála azért akad. Mind a két gyártó a saját kezelő felületét telepíti a készülékeire (és persze a szolgáltató is fel tett pár “nagyon hasznos” alkalmazást). Sajnálatosan a Sonyból hiányzik pár funkció amit megszoktam az iPhoneon és a Huaweien is megtalálható. Nincs “Ne zavarjanak” mód, ami nagyon hasznos és third party app-okkal nem kiváltható. Nem lehet megmondani, hogy melyik alkalmazás csatlakozhasson az internetre mobilnet segítségével és melyik csak wifin (vagy úgy se). A zseblámpa funkciót sem lehet elérni a status barról. Ezek a Huaweiben épp úgy megtalálhatóak, mint az iPhonenon 😮 .

Nagyon tetszik viszont a Sony billentyűzete, elég jól el is találja a szavakat.

Egyelőre fogalmam sincs melyiket használjam. A kinézet, a dedikált kamera gomb, a billentyűzet (és hogy a laptopom és a fényképezőnk is Sony) a Sonyt helyezi előrébb, míg a nagyobb felbontás és képernyő, a kezelőgombok és a beállítási lehetőségek, a frissebb processzor (és ezáltal a Lolipop várható érkezése) a Huaweit.

#WPP 😀

3 dolog ami megvan iOS-en, de nincs Androidon

…vagy legalábbis eddig nem találtam meg. Pedig folyamatosan azt hallottam, hogy az Android sokkal testreszabhatóbb, mint az iOS, de ezek számomra annyira alap dolgok, hogy nagyon csodálkozom, hogy nincsenek, vagy ha vannak, akkor ennyire elrejtve. Persze teljesen elképzelhető, hogy a több évnyi iOS használat miatt nem találom ezeket a dolgokat se a központi beállítások részben, se az egyes app-ok beállításaiban (van app, aminél nincs is beállítások menü).

1. Mobilinternet kezelés Nem találtam olyan részt a beállításokban, ahol megadhatom, hogy melyik program férhet hozzá a mobilinternethez. Nagyon sok app sem engedi ezt beállítani, pedig a többségnek semmi köze nem lenne az internethez használat közben.

2. Értesítések kezelése Nagyon jó volt, hogy iOS-en egy központi felületen tudtam megadni, hogy melyik programtól mi módon kérek értesítést, vagy kérek e egyáltalán. Nagyon idegesít, hogy minden nap 22:42-kor jön egy értesítés, hogy a myXperia-val kereshetem a telefonomat és távolról törölhetem is. Tök jó, de nem akarok regisztrálni, kikapcsolni viszont nem tudom.

3. “Ne zavarjanak” mód Nem túl régen került be az iOS-be és tudom, hogy Androidon is van rá külön app, de szerintem ez pont olyan funkció, amit az alap OS-nek kell biztosítania.

A nagy váltás

Eljött az idő, váltottam iOS-ről Androidra. Pontosabban az iPhone 4-et cseréltem le egy Sony Xperia M2-re (pedig most tettem fel a legújabb iOS-t és nagyon örültem a friss kinézetnek 🙂 ). Megvártam az új iPhone bejelentést, szépek lettek az új készülékek, bár nem értem, hogy miért kell kihagyni funkciókat a kisebből. Viszont racionálisan végig gondolva a várható áruk elképesztően magas számomra.

Az M2-tőt mintegy tízed annyiért vettem, mint amennyibe most az iPhone 5S kerül a T-mobile-nál ugyanazzal az előfizetéssel (igaz pont sikerült egy 50%-os kedvezményt kifognom 🙂 ). Így előállt egy olyan fura helyzet, hogy a laptopom, a most vett fényképezőgépünk és a telefonom is Sony 🙂 .

Az első tapasztalataim vegyesek. Használok már egy ideje Androidot, egy Samsung Galaxy Tab 2-t, de telefonként azért más, a telefon majd mindig velem van, szervesebb része életemnek, mint a tablet. Az utóbbi időben a minimalizmusra törekedtem a használt app-ok tekintetében, így nem okozott gondot megtalálni az Androidos megfelelőket, bár van néhány amire még keresem az alternatívákat. Például nagyon hiányzik egy Appshopper alternatíva Google Playre szabva és elég valószínű, hogy futni sem ezzel a készülékkel fogok (mondjuk az iPhone 6-al, vagy a 6 plus-al is nehéz lenne).

Tudom, hogy a szépség szubjektív, de az első szembeötlő dolog a váltásnál, hogy ugyanaz az app iOS-en jobban néz ki és a kezelése is jobb (számomra legalábbis), mint Androidon. Például a Navigon-ban Androidon ilyen buta szalagokat kell húzni, míg iOS-en egy letisztult felületen lehet kiválasztani az opciókat.

A fényképezést még annyira nem próbáltam ki, sajnos nem sok jót olvastam róla 🙁 .