garrotter.hu

Ismételten rá kellett döbbennem, hogy, ha nem itthon készítjük az ételt, hanem elmegyünk valahova, vagy rendelünk, igen nehéz vegetáriánus kínálatot találni.

Pizzáknál például van a Négysajtos pizza különféle elnevezésekkel, meg jó esetben még egy vegetáriánus pizza, amiből hiányzik minden kreativitás. Lerí róla, hogy kényszerből, nagy nehézségek árán rakták össze és nem volt ötletük, hogy mit tegyenek rá. Pedig a húsos pizzákon elég sok zöldség szerepel, mégis a zöldséges pizzára nem igazán kerül fel belőlük.

A másik tipikus eset az éttermekben a rántott sajt ill. gomba. Bár már láttam a vegetáriánus ételek között feltüntetve csőben sült zöldségeket sonkával.

Érdekes, hogy azok a szakácsok, akik nagy fantáziával rendelkeznek teljesen leblokkolnak, ha hús nélkül kell elkészíteniük egy ételt. Pedig néha elég lenne csak a húst kihagyni és kész is. Például a pizzára nem raknak sonkát, csak a zöldségeket.

Update: Közben megérkeztek a rendelt ételek. Megkóstolhattam a igen érdekes, erdei gyümölcsös sajtos pizzát. Nem volt rossz. Passzolnak az ízek egymáshoz.

A grill zöldségekkel töltött pita már nem volt annyira jó. A zöldség fogalma kimerült a gomba, saláta, hagyma hármasban (talán volt benne pritaminpaprika is). Az sem volt feltüntetve az oldalon, hogy a pita panírozva lesz, mert különben nem kértem volna (már eleve hagymásat sem). Kimaradt az olívabogyó, articsóka, brokkoli és egyéb zöldségek, melyek a kínálatban szereplő többi ételben megtalálhatóak. Szóval nehéz dolog itthon vegetáriánusnak (vagy vegetáriusnak) lenni. Még nehezebb, ha az ember vegán étkezést szeretne folytatni. És akkor még nem esett szó a különböző ételallergiákról, vagy a bio alapanyagokról. Legyünk egészségesek, de együnk meg mindent amit elénk raknak :(.

Ma kénytelen voltam kenyeret venni, mert nem sütöttem és elfogyott az eddigi. Hát, még egyszer nem vetemedek ilyenre. Hihetetlen, hogy mit adnak kenyér néven a boltban. Szinte semmi anyag nincs benne, csak levegő meg száraz héj.

Tegnap volt a szokásos leborulásunk. Előre tudtuk, hogy tegnap már ma fekszünk le :). A leboruláson kívül Ullambana ünnepét is tegnap tartottuk. Ez arról szól, hogy megszabadítsuk szüleinket és előző életbeli szüleinket is a szenvedésektől. Alapvetően boddhisatva fogadalmat tettünk, tehát  egyébként is azon munkálkodunk, hogy minden érzőlényt megszabadítsunk szenvedésétől.

A szertartás szép volt, bár én kissé kirekesztve éreztem magam, mert még papírt sem kaptam, hogy követni próbáljam az éneket.

Mert amíg az ember nem tartózkodik budapesti otthonában, jó lelkű egyének megszabadítják attól a problémától, hogy a biciklijéhez simán vegyen egy pumpát, vagy esetleg két autószelepes belsőt és egy pumpát. A jó lelkű egyének ugyanis fogják, behatolnak a lezárt folyosóra (feltörik a zárat), elvágják a bicikli zárat (mely nem a legolcsóbb) és elviszik a biciklit. Így nem kell a fenti problémákon tovább agyalni, csak azon, hogy mégis hogyan járjak, ha nem akarok vezetni, mert csak valahova a közelbe megyek.

Mert apósomnak rendszeresen jár a Koktél című helyi lap. Igen érdekes dolgokat szoktak megemlíteni benne. Most például a terrorizmusról van egy cikk Heller Ágnes filozófussal. Elgondolkodtató cikk.

Egyrészt megemlíti, hogy a terrorizmus eredetileg Európában alakult, a francia forradalom után Robesspierre uralma volt az első terroruralom.

Szó esik arról is, hogy a terror mindig egy ideológiához kötődik, nem valláshoz. Ezekben az ideológiákban nem biztos, hogy hisznek, de meghalnak érte.

A terrorizmusnak nem szabad behódolni. Az is behódolásnak számít, ha egyszerűen nem veszünk tudomást a cselekményekről vagy tétlenül nézzük végig. Ekkor gyakorlatilag átadjuk a hatalmat a terroristáknak, mert, ha nem olyan kormány kerül hatalomra akik nekik megfelelnek egyből a megindul a terrorizmus a leváltásukra. A nemzetközi politikába nem játszunk szerepet, viszont az itthoni viszonyok a hazai terrorizmus megjelenését segítik elő.

Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Talán azért, mert a tévében tudok nézni anime-t :), vagy mert a kávézóban tudják hogyan kell felszolgálni a kávét? Vagy mert itt mindig van valami kulturális esemény.

Most például a Soproni Fotóklub kültéri kiállítása van a Széchenyi téren. Nagyon szép képek vannak kiállítva. Elcsodálkoztam és kicsit el is kedvtelenedtem a képek láttán. Mert nem elég, hogy jó gép kell a fotózáshoz, de kell hozzá szerencse, technikai tudás és megfelelő látásmód is, hogy észre vegyék a témát. Ezekből a gépet lehet venni, a technikát tanulni a többi meg vagy jön vagy nem. Nekem nem igazán szokott. Bár lehet, hogy ott a téma a szemem előtt, de nem veszem észre vagy nem jó szögben fényképezem. Ezért nem valószínű, hogy jó fotós leszek valaha is :(.

Nem bírunk otthon tölteni túl sok időt, most ismét Sopronban vagyunk. Jöttünk kicsit pihenni.

Ez úgy fog kinézni, hogy holnap (szombat) reggel 9-kor és 11-kor van egy-egy megbeszélésem. Na ez aztán a pihenés. Vasárnap meg vezethetek vissza Budapestre. Brrr… Nincs sok kedvem hozzá.

A lényeg, hogy együtt vagyunk. Sajnos a cicus nélkül. Majd hétfőn ápolom a lelkét szegénynek.

Megnéztük a nagy sikerű könyv filmváltozatát. Nem voltam elájulva tőle, de figyelem felkeltőnek, ill. összefoglalónak jó volt. Ha nem olvasom a könyvet és érdekel a téma, akkor megszerzem és elolvasom.

Mivel már olvastam régebben, jó volt felidézni a felismeréseket. A történet egyébként a könyvben sem fogott meg.