Ismét év vége, ismét egy kis visszatekintés mi is történt, mi valósult meg és mi maradt el a tervekből. Ide csak pár, számomra fontos dolgot írok le, minden egyebet csupán magamban idézek fel és értékelek, régi szokás ez nálam 🙂 .
2011-ben kevesebbet írtam a blogba, és ugyanígy kevesebbet írtam twitterre és facebookra is. Egyre inkább a twitter számomra az a hely, ahol jelen vagyok az online térben, ahová szinte azonnal kiírom, ha valami történik. Jövőre ismét hangsúlyosabbá kívánom tenni a blogot.
Az idei év legnagyobb öröme, hogy december 1-én (én 3-ra tippeltem, de nem lehet mindenben igazam 🙂 ) megszületett „unokaöcsém”.
Voltam Berlinben, számomra hatalmas élmény volt. A német nyelvet továbbra sem bírom, de Berlin sokkal élhetőbbnek, emberléptékűbbnek tűnt számomra, mint Budapest.
Áprilisban elkezdtem, de igazából szeptembertől rendszeresítettem a fegyencedzést. Élvezem és jól esik a mozgás is.
Számomra is meglepő módon, de áprilisban váltottam iPhone-ra. Az anyagi céljaim között ez előkelő helyen szerepelt. Már csak egy iPad kell és most már egy Mac-re is elkezdtem ácsingózni 🙂 .
Az elmúlt évben a CompaSS miatt hanyagoltam kicsit a Tai Ji Chuant, de szeptembertől ismét rendszeres járok edzésekre és előadásokra is. Nagyon sajnálom, hogy a Mandala miatt kimaradt a nyári tábor.
A CompaSS-al júliusban megszerveztük a Mandala szertartást itthon. Közel 300-an jöttek el, számomra hatalmas élmény volt (és azoknak is, akikkel sikerült beszélnem róla). A szervezés önmagában is hatalmas kihívás volt, soha egyikünk sem csinált még ilyet előtte és a szertartás menetéről sem volt meg minden információnk. Voltak hibák, de később a kinti szertartások felvételeit elnézve a miénk jobban szervezett volt, pedig náluk rendszeresen van ilyen 🙂 (és a színes pólókat sem merték bevállalni kint 🙂 ). Kár, hogy a Mandala után néhányan ilyen mélyen megbántottak. Augusztusig én voltam a CompaSS Hungary „vezetője”, de ezek után lemondtam, úgy éreztem (és még mindig), ezért nincs értelme csinálni. Sajnos pont olyanok bántottak meg, akik előtte folyamatosan a szeretettről, az együttérzésről, a közösségről beszéltek, aztán simán nem szóltak, hogy tanítás van, gyere (és a többi, és a többi). Volt aki többször kijelentett, hogy a barátom és mennyire örül, hogy része lehet az életemnek (amíg én voltam a „vezető” naponta hívott, azóta egyszer sem). Ez nagyon mélyen érintett, megviselt és most, még hónapokkal utána is érzékenyen érint. Persze feladatokkal és számonkéréssel továbbra is megtalálnak, de most már talán tisztázódott, hogy semmit sem szeretnék csinálni a továbbiakban (csak egyes embereknek segíteni, ha kérnek, de semmi folyamatos vállalás). Voltak és vannak, akikkel az elmúlt időszakban nagyon jó lett a kapcsolatunk. Sokat segítettek és bármikor számíthattunk egymásra, még ha nem is értettünk egyet. Volt akit tanítottam, volt aki másik csoportból érkezett és volt aki teljesen máshonnan, más módon csapódott mellém, hogy egy ideig együtt járjunk az Utunkon. Itt is köszönöm nektek, hogy vagytok és különösen neked, Móni! És persze asszonykámnak, aki agresszivitásom és dühkitöréseim ellenére is támogat és megmondja, ha hülye vagyok :* . Sokszor voltak nagy segítségemre ismeretlen ismerőseim twitterről. Különleges látásmódjuk és külső nézőpontjuk miatt többször is segítettek megtalálni a helyes utat.
Nagy elhatározásom volt, hogy 2011-ben előadjak egy marketing konferencián. Sajnos egyikre sem hívtak meg 🙂 , így én szerveztem egy kiscsoportos tréninget. Jó volt kipróbálni, hogy milyen ezt a fajta a tudást is megosztani másokkal. Lényegesen másabb, mint edzést tartani és nem kevésbé fárasztó.
2011 végére anyagilag mondhatni a padlóra kerültem, agy aktívan munkát keresek, de igazából nincs elképzelésem, hogy mit is csinálnék szívesen. Ki is égtem kicsit, mert 5 évig szinte minden nap és néha éjjelente is a CompaSS-al foglalkoztam és most hirtelen vált üressé az életem. Élveztem is ezt a „munkát”, valami hasonlót kellene találni, de nagyon gyorsan.
Tartalmas év volt, sok minden történt és azért tisztázódott is bennem pár dolog. Eddig nem tudtam eldönteni, hogy hol a helyem, de most már haza értem, vissza azok közé, akik közé tartozom, akik nem akarnak megváltoztatni, nem mondják meg, hogy mit is gondoljak, mondjak, csak szeretnek és elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Elmondják, ha szerintük valamit hülyén csinálok, de elfogadják, hogy most éppen azt teszem és továbbra is szeretnek. Lassan a jövő évi tervek is körvonalazódnak a fejemben, érdekes lesz a megvalósításuk, nem egyszerű év lesz a következő sem 😉 .