Rögtön fel is merülhet a kérdés fizikai vagy lelki szegénységről beszélünk. Bár a bibliában ki van emelve a lelki szegénység hasznossága én picit más értelemben használom. Ott az egyszerűség a lényege míg itt inkább az igénytelenség lenne. Mert szegény-e az a koldus kinek magasan szárnyal szelleme és csak a mindennapi pár falatra van szüksége ahhoz, hogy éljen és boldog legyen, vagy gazdag-e az kinek milliói vannak, de közben csak hajszolja a többletet, de soha nem áll meg élvezni azt a mi van.
Ilyen gondolatok is megfordulnak az ember fejében, ha a szegénységről kezd el írni, de valljuk be őszintén, mindennapjainkban nem ezek jutnak eszünkbe, ha a szegénységről beszélünk. Sokkal inkább eszükbe jut az a nyugdíjas aki állateledel boltban vásárol csirkeszárnyat, ami ugyan macskáknak van, de legalább olcsóbb, mint a hentesnél. Eszünkbe jut az, aki kifizeti a lakbért és a rezsit és szépen felosztja a maradék pénzét, hogy naponta mennyit költhet, hátha így kitart a következő fizetésig, de ha új ruhát kell vennie akkor már nem.
De vajon tényleg eszünkbe jutnak a szegények a mindennapokban is?