Elmentünk pihenni Sopronba egy hetet, utána itthon pihentem még egyet, jó összehangoltuk Maryvel, mert Ő Sopron előtt volt egy hetet szabin, de nekem még rohangálnom kellett, hogy a Mandalát le tudjam zárni (voltak érdekességek). Szóval két hét kikapcsolódást rendeltem magamnak (azért múlt héten már foglalkoztam pár dologgal, hogy valami bevételt is produkáljak 🙂 ).
Sajnos viszont tegnap kaptam egy levelet, ami nagyon rosszul esett (aztán arra jött még egy, ami szintén). Megszóltak, hogy míg nyaralunk, pihenünk nem történik semmi (hárman mentünk el egyszerre). Nem teljesen értettem. Folyton hallom a nagy monológokat a közösségről, az egymásra való odafigyelésről, de ez úgy tűnik, hogy csak szöveg, vagy csupán az én irányomban nem elvárható (oh, kedves kisebbrendűségi érzés, de hiányoztál már 🙂 ). Csúnya, rossz kis rabszolgák vagyunk, hogy mertünk pihenni menni? (Még jó, hogy nem rúghatnak ki, mert a rabszolgákat el szokták adni 🙂 )
Igazából nem értem az egész felvetést sem, senki nem akadályozza meg őket, hogy a hiányolt dolgokat elkezdjék csinálni. Sőt. A válaszomban el is kezdtem összeírni, hogy miket lehetett volna csinálni még, de féloldal után kitöröltem (nem kicsit volt támadó hangvételű a levelem, valószínű ez a két hét kevés volt a pihenésre, meg alapvető működésem, ha betámadnak visszatámadok, ezért nem vagyok túl jó go-ban sem).
És hát, ha annyira hiányzik az aktivitás, akkor gyakorolni is eljöhettek volna kedden. Szóval nem volt jóérzés erre a levélre visszatérni a pihenésből, nem örülök, hogy így fogadtak és ez sajnos eléggé visszaveti az aktivitásomat is. Volt pár tervem, ami pihenés alatt jutott eszembe, de igazából elment a kedvem, nagyon gyorsan visszatért a nyaralás előtti állapot, hogy nincs kedvem ezzel az egésszel foglalkozni 🙁 .