Sokat gondolkoztam ezen, de így van. Mi is boldogan éljük hétköznapjainkat, foglalkozva apró-cseprő problémáinkkal, tudatlanul. Ha nem vesszük figyelembe a világ híreit (itt most nem a ki kivel, mikor hírekre gondolok) háborítatlan a nyugalmunk. Hiszen kicsiny életünkben majdnem minden rendben van.
Sokat nem tudunk tenni az elnyomásban élőkért, sokukról nem is tudunk. Itthon is nagy a szegénység, emberek és köztük gyermekek éheznek. Ázsiában és Afrikában pedig vannak olyan országok ahol az embereket nem csak elnyomják, de szinte állati sorban tartják a hatalmon lévők. Néhányan közülük kezdetben biztosan segíteni akart az embereknek, csak időközben a hatalom már megfertőzte és már csak a hatalomnak él.
Vajon velünk is ez történne? Könnyen mondjuk ki most, hogy „Nem”, de nem biztos, hogy ha ott lennénk akkor nem esnénk-e bele mi is ebbe a csapdába. Már csak az a kérdés túl lehet-e lépni ezen a dolgon. Hiszen ez lenne az áldásos az embereknek. Ha a vezetőknek sikerülne túllépni ezen a „apróságon”. Nehéz, de biztos nem megvalósíthatatlan. Csak rajtuk múlik. Sok sikert hozzá mindenkinek!