Első félmaraton

felmaraton
Tegnap sikeresen teljesítettem eddigi életem leghosszabb futását, lefutottam a félmaratont. Hosszú volt, nagyon hosszú. A másodlagos célom, hogy 2 órán belül érjek célba, nem sikerült, de legalább megcsináltam :).

Reggel még nagyon izgultam, de aztán tudatosítottam magamban, hogy csináltam már 3 órás Kis formát, 6 órás 48-t és 8 órás 108-t, így a 2 órás futás sem lehet gond :). Igaz, hogy más megterhelés, de akkor sem.

Az első 10 km nem is volt igazán gond, tudtam a lépést tartani a 2 órás iramfutókkal, utána viszont elvesztem. Voltak pillanatok, amikor nagyon jól ment, de 18 km után már bele kellett sétálnom. Alig vártam már a végét, időben is itt vesztettem sokat, szinte csak vánszorogtam a célig. Hiába a felkészülésem eléggé foghíjas volt (nem szeretek igazán futni és esőben, hidegben meg pláne nem). A futás után viszont kevéssé éreztem magam fáradtnak. Picit fájtak a lábszáraim, de miután hazaértem (volt még egy kis napozás a szigeten) még nyomtam egy kis fegyencet is, csak hogy teljes legyen a nap :).

De most, hogy ez megvolt, töretlenül haladok a cél felé. Lesz még maraton és az igazi cél majd egy Ironman teljesítése. Persze ehhez majd meg kell tanulnom rendes úszni és kell egy bringa is :). Addig is a futást kell erősíteni, szépen fokozatosan.

A futásról: rengetegen voltunk :). Szerintem a Margitsziget alkalmatlan ennyi ember indítására, az elején nagyon kellett figyelni, nagyon szűk volt az útvonal, ez később is zavart. Sajnos szurkolóból nem volt túl sok, a leglelkesebbek a dobosok, a Bátor táborosok és a Suhanj alapítványosok voltak, ők töretlenül nyomták.

Hozzászólás