Új gép

Eljött a pillanat, hogy be kellett ruháznom egy új gépbe. Az én Sony Vaiomat már kinőttem (és a kijelzőnek is akadnak gondjai). Az elmúlt évben használt Lenovo Thinkpad L560-at pedig vissza kellett adnom.

Az új gép egy Acer AspireA515-51G-56HD lett. i5 8250U, Ram: 4GB (alaplapra forrasztva), 128GB SSD, 1TB HDD, FullHD IPS matt. Gyönyörű darab. Bár ez még csak FullHD, de már akkora előre lépés az eddigiekhez képest, hogy teljesen megértem a macbook retina display szerelmeseit. Alapvetően teljesen jó gép, így most inkább a negatívumokat emelném ki, óhatatlanul összehasonlítgatva a Thinkpaddel.

Soha nem voltam billentyűzet fetisiszta, de ezen a gépelés nem túl nagy élmény, Nagyon rövid úton járnak a billentyűk, ráadásul ergonomiailag is hagy némi kívánni valót maga után. Az, hogy "í" és a bal shift teljesen összeér még magyarázható. De az "ű"-t nem értem.

A Thinkpadben nagyon szerettem a dedikált gombokat (pl.: számológép) és, hogy megadható volt, hogy a funkciógombok, vagy az F1-F12 legyen aktív. Ezen az Fn gombot nyomva kell tartani egy hangerő állításhoz, ráadásul egy kézzel nem is kivitelezhető (Fn a bal ctrl mellett, a hangerő a kurzor le-fel).

A Del, Home, PgUp, PgDn, End, Power sorrendje megszokást igényel és hiányoznak a capslock és numlock visszajelző ledek.

A wifi szerintem gyengébb, mint a régebbi típusoké, a konyhában már alig érzékel és többször el is dobja a jelet. Ez lehet, hogy az 5GHz eredménye.

A ventilátora zavaróan hangos, ráadásul ha egyszer bekapcsol, akkor nagyon hosszú ideig úgy is marad. 

Bár kiválóan bővíthető, a hdd és a ram külön szerelőnyílással van ellátva (ez mondjuk pont a Thinkpadről hiányzott a gigabites lannal együtt, holott ezek már a régebbi, nem üzleti kategóriás Vaion is megvoltak), az m2-es ssd-hez az egész burkolatot le kell szedni. Szerencsére ebben darabban már van egy 128 GB-s, agy egyelőre nincs dolgom vele. A memóriát kell majd bővíteni a későbbiekben.

Használat közben két további dolog okozott meglepetést. Az egyik, hogy nem bootol akármelyik usbről. A másik, hogy a tapipad gesztusait a biosban engedélyezni kell (és itt szintén hiányzik a Thinkpadnél megszokott középső gomb).

A csatlakozók elhelyezkedése nem a legjobb, a hdmi csatlakoztatása után egy testesebb pendrive már nehezen fér be az egyetlen usb 3.0-ba. (Thinkpaden nagyon tetszett a hátul lévő usb, ideális a vezeték nélküli egér/billentyűzetnek)

És a végén személyes siralmam, annyival nagyobb elődeinél, hogy a laptoptáskába pont nem fér bele 🙁 .

Első rendszer a Raspberry Pi 2-n

Amíg sikerül összeállítanom egy gentoo .img filet az rpi-re (a virtuális arm rendszer felépítése még nem sikerült maradéktalanul), addig kerestem egy egyszerűbben használható rendszert. Debian alapút választottam, egyrészt valamelyest ismerem, másrészt kiválóan támogatott a raspberry-n.

Néztem az alap Raspbian-t. Nem rossz, minden van benne, túl sok minden is. Komplett desktop rendszert tartalmaz, amire nekem nincs szükségem.

A következő kiszemeltem a minibian lett. Egy lecsupaszított raspbian. Némi küzdelem árán még a wifi modulomat is sikerült működésre bírnom (raspbian bebootolva, a minibian.img felcsatolva, chroot segítségével :), persze, ha vezetékkel csatlakoznék a hálózathoz, vagy lenne hdmi-vga átalakítóm (úton van) gyorsabban haladnék 🙂 ).

Végül találtam egy szimpatikus terjesztést a DietPi-t (fórum). Szintén raspbian alapú, binárisan teljesen kompatibilis vele, de nagyon szimpatikus, hogy alapból teljesen le van csupaszítva, viszont van benne wifi támogatás :). Az alapbeállításokhoz egy darab .txt file-t szerkeszteni, amit akár windows alól is el lehet végezni még az első boot előtt (pl.: wifi engedélyezése, az SSID és a jelszó megadása). Rendelkezik egy felhasználóbarát, karaktergrafikus beállító felülettel (igaz, hogy nálam a csomagok telepítése hibára futott vele).

Amíg a gentoo image elkészül, addig marad a DietPi alapú webserver az egyik kártyán. Lehet, hogy utána is megtartom vészmegoldásnak a piCore mellé.

Manjaro linux

Sokan ajánlották és már úgyis megakartam nézni az ARCH terjesztést, ez kiváló alternatíva rá. Nem épp lightweight linux, de a célnak nagyjából megfelel. AZ xfce kivitelét töltöttem le és telepítettem. Sajnos csalódást okozott a rendszer. Lassú, sokszor megakad. A facebook chrome páros kriminális (mindenhol lassú, de ezen használhatatlan). A suspend mesebeli, hol van, hol nincs.

Összességében csalódás. Igaz, hogy nem foglalkoztam túl sokat a beállításával, de egy ekkora, ilyen alapokra építkező terjesztéstől pont azt várnám, hogy minden megy out of the box.

Újra linux

Informatikai énem ismét előre tört, ellensúlyozva az eddigi testtel foglalkozó gyakorlatokat, tanfolyamokat (alternatív mozgás és masszázs, craniosacralis terápia, életmód tanácsadó, sportoktatói stb.). Így a Windows Server 2012-be történő elmélyedésem után (még mindig nem értem, hogy ezért a … rendszerért ki fizet) ismét elővettem a linuxot. Egyrészt az itthoni netbookra, ami gyakorlatilag egy böngésző futtatására van használva, jó lenne valami lightweight linuxot feltenni, másrészt nem baj, ha újra képbe kerülök az asztali disztribúciókkal, harmadrészt, pedig amit megtanultam a Windows Server 2012 tanfolyamokon jó lenne megcsinálni linuxon is (később pedig BSD-n is). Persze a windows vizsgára is készülnöm kell, mert igen keménynek ígérkezik, főleg, hogy az angolom ilyen szinten nem biztos.

Az alap felvetés, hogy egy kicsi, kevés erőforrást használó, gyors linuxot tegyek a netbookra. Alapból chrome-al van használva, de felőlem midori is lehet a böngésző, ha a facebook, youtube, gmail, picasa és a közművek oldalai mennek rajta és van hozzá adblock. Kell wifi, suspend, hang, jó ha van bluetooth. Nem baj, ha a felhasználó alapból belép és az sem, ha a böngésző egyből indul. A felhasználói felület ezen a szinten nem fontos, hogy magyar legyen, de a többnyelvű oldalaknál ez okozhat gondot. Persze a magyar billentyűzet támogatás elvárt.

FEMP stack

Megpróbáltam FreeBSD alapokon létrehozni az itthoni tesztkörnyezetemet több-kevesebb sikerrel.

A FreeBSD telepítése és beállítása nem volt nagyobb kihívás, mint annak idején a Gentoo telepítése. Ezen a szinten a BSD és a Linux között kb. annyi különbség érezhető, mint két merőben eltérő Linux disztribúció között.

A fő problémát a virtualbox okozta. Beletelt némi időbe mire sikerült feltennem a VirtualBox Guest Additions-t. Kompromisszumot is kellett kötnöm, mert X nélkül egyszerűen nem sikerült a fordítás. Viszont nem sikerült a megosztott mappákat beállítanom a host és guest rendszerek között. Később olvastam, hogy FreeBSD alatt ez nem támogatott, így nekem tesztkörnyezetnek nem jön be.