Android, a hangoztatott szabadság látszata

Mostanában, hogy teljesen áttértem iOS-ről Androidra kijelenthetem, hogy nem tartom szabadnak az Androidot, hiába mondják ezt róla pl. az iOS-el szemben.

Több éves Linux tapasztalatom alapján a szabadság nem ilyen. Megveszem a készüléket és trükköznöm kell, hogy rendszergazdai jogokat szerezzek, ezzel kockáztatom és sok esetben el is veszítem a garanciát. Sőt vannak készülékek, amiket nem is lehet rootolni, de még bootloadert sem lehet rajtuk nyitni. A Sony Xperia M2 készülékemen futó Androiddal sok gondom volt, például ennek a három számomra alapvető funkciónak a hiánya. Mivel szolgáltató függő a készülék, még a bootloadert sem lehetett nyitni, így a root is felejthető volt. A Huawei készülékén egy email kérésre szerencsére a Huawei egyből küldte a bootloader nyitásához a kódot, bár valószínűleg ez garancia vesztést fog okozni, igaz erről hivatalos álláspontot még nem találtam. Ez azért is visszás, mert a garancia a legtöbb esetben nem terjed ki a szoftverre, viszont, ha a szoftvert babrálom a hardver garanciáját is bukom.

A legtöbb Androidos készülék előre telepítve rengeteg appot tartalmaz. Ezek főleg a Google saját alkalmazásai, amit még meg is érthetek, hiszen a készülék gyártóknak azért adja ingyen az Androidot, hogy ezeket minél több ember használja és minél több embert kössön magához. Sajnos ezeket root jog nélkül eltávolítani sem lehet a készülékekről, maximum tiltani, már amelyiket. Ezek foglalják a tárhelyet (ami főleg a 4.4-es Androidnál rossz, mert a Google az SD kártya kezelést ebben a verzióban kicsit lekorlátozta) és a memóriából is lecsípnek maguknak némi részt a folyamatos futásukkal, a hálózati forgalmukról már nem is beszélve.

Számomra a szabadság nem azt jelenti, hogy lecserélhetem az ikonokat és a launchert. Azt jelenti, hogy kontrollálhatom a készülékem. Melyik app mikor forgalmazhat adatot, ha egyáltalán megengedem, hogy adatot forgalmazzon. Sőt, én akarom meghatározni, hogy melyik app lehet a telefonomon. Én  akarom meghatározni, hogy milyen engedélyei legyen egy appnak, ha úgy érzem, hogy pl. a telefon könyv nem kell neki, akkor ne tudja megnézni, de tudjam anélkül használni (iOS-en ez működik).

Pedig egyszerű lenne megoldani, hogy egy teljesen nyílt készülék legyen, főleg, hogy pl. a Sony laptopomon ezt már sikerült is megoldani. A merevlemezen van egy partíció, mely tartalmaz egy telepítőt, amiről bármikor visszaállítható a gép eredeti operációs rendszere. Azt telepítek rá amit csak akarok, ha elrontom innen bármikor vissza tudom tenni a gyári rendszert, azt, amivel megvettem eredetileg.

Az appok szabályozását is biztos be lehetne állítani, hiszen ez más mobil rendszeren is megvan. Ez lenne az igazi szabadság. A recovery rendszerből bármikor visszaállítható alaptelepítés és nyitott rendszer, amit lehetne módosítani és az appok szabályozása. A felhasználók 99% biztos hozzá sem nyúlna, de aki módosítani akarja, az megtehetné mindenféle negatív következmény nélkül. Ez lenne a valódi szabadság és nem az amit az Android nyújt szabadság címen.

Ezért is sajnálom, hogy a Moblin/Meego elbukott. Ezért várom az Ubuntu rendszerét. Meglepő módon, ha igazak a hírek, a Microsoft fog a legközelebb jutni ehhez, azzal, hogy speciális romot készít az Androidos telefonokhoz, hogy dual boot rendszerrel Windows 10 is elinduljon rajtuk. Igaz ezzel csak két zárt rendszert kapunk, de legalább az illúzió megvan, hogy eldönthetem, hogy a megvett telefonom milyen rendszer legyen.