Igazából twitteren már kialakult nem is egy beszélgetés annak kapcsán, hogy tényleg vissza kell-e mindenkit követni aki minket követ. Előzetesen mondom az én véleményemet: nem.
A twitterben számomra pont az a szép, hogy ha valaki kíváncsi az én csiripjeimre, akkor nekem nem kötelező olvasni az övéit, csak akkor, ha azok valóban érdekelnek. A kötelező visszakövetés éppen olyan, mintha én olvasnám valakinek a blogját és kötelezném arra, hogy olvassa az enyémet, mikor én csupa olyasmiről írok, ami Őt egyáltalán nem érdekli.
Felmerült az is, hogy mindenkit kövessünk vissza, de aki érdekel azt tegyük egy listába (nem túl régóta elérhető funkciója ez a twitternek) és csak azt a listát olvassuk. Ez így viszont megjátszás. Pont ugyanaz, mintha azért nem jelölnék vissza valakit/senkit ill. azért törölném a követetteket, mert mások szemében számít, hogy kiket is követek, mennyi követettem és mennyi követőm van.
A facebook, bár funkcionalitásában többet tud, mint a twitter, azért nem vonzó számomra, mert minden ismerősöm minden aktivitását egyből az arcomba tolja, holott, lehet, hogy erre abszolút nem vagyok kíváncsi (szerencsére most már lehet felhasználót tiltani, ezt használom is, bár jobban örülnék, ha azt tudnám letiltani, hogy lássam ki kit jelölt be ismerősnek).
Én továbbra is azt vallom, hogy azt kell követni aki számunkra érdekes dolgokat csipog, ha ez megváltozik akár miatta, akár miattunk, akkor törölni kell.
Persze, ha valaki nem így használja azzal sincs semmi gond, hiszen ez egy platform, sokféle felhasználási lehetőséggel és szerencsére mindenki (remélem) elég kreatív ahhoz, hogy saját maga számára megfelelően használja.