Nem szeretek sem bel- sem külpolitikai dolgokról írni, most mégis. Egy újabb ázsiai állam vesztette el szabadságát (igazából nem tudta kivívni). Sajnos ide nem mentek a „nagy amerikai felszabadító csapatok”, mert itt nincs olyan nyersanyag amiért megérné nekik a fáradságot. De a vezetők náluk vezetett számláit zárolták. Legalábbis egy időre, mert biztos vagyok benne, hogy nem véglegesen.
Eddig hivatalosan 9 halottról szóltak a jelentések, köztük egy japán tudósítóról. Most egy volt hírszerzőtiszt beszámolt még pár ezer áldozatról. Az emberek már nem mennek az utcára, a katonák letartóztatják akinél fényképezőt találnak. Pedig most gyorsabban kapott nagyobb nyilvánosságot az ügy, mint 1988-ban. Az internet nagy segítségre volt ebben, egészen addig, míg a kormány le nem kapcsoltatta. Sajnos ez sem volt elég, hogy a demokrácia helyre álljon Burmában (most Mianmar). A nemzetközi hatalmak tétlenkedtek (mondjuk politikusoktól más nem is várható), most pedig már késő bármit is tenni. A burmai népre még nagyobb elnyomás vár mint eddig. Ki tudja, lesz-e erejük még egyszer megpróbálni kivívni a szabadságot, vagy csak akkor lesznek „szabadok”, ha valakik elfoglalják Burmát.
Lelkemnek különösen rosszul esik, hogy rengeteg szerzetes esett áldozatul a katonai elnyomásnak. Egyetlen diktatúra sem tűri, hogy az emberek, akárcsak lélekben is, szabadnak érezzék magukat.
Index cikk és a blog