Edzés, erősítés, futás :(

Mostanában nehezen megy az edzés. A Fegyencedzést is régen nyomtam már (lakásfelújítás, munka, helyhiány blablabla), az Integral Tai Chi-t tavaly ősszel abbahagytam, Tai Ji Quan edzésen sem voltam a nyári tábor óta és Qi Gong gyakorlatsort sem végzek már egy ideje. Mondjuk most azért heti kétszer-háromszor futok és reggelente fekvőtámaszozom, legalább ennyit, de ez édeskevés, nekem legalábbis. Mintha kiégtem volna minden téren. Ami nem is lenne gond, mert ha túl megszállottan edz valaki, mint én, akkor ez előfordul, csak általában egy, max. két hét alatt elmúlik, nálam meg már elég tartós, sajnos és nem tudok vele mit kezdeni. Hiába alkottam új edzéstervet, hátha az összeszed, még el sem kezdtem az alapján dolgozni.

Nem mintha az edzés lenne az egyetlen, amit hanyagolok, a munkában sem vagyok lelkes, halogatom a dolgokat, megint. Van pár apróság, amit meg kellene tennem és, szerintem, máris jobban menne az üzletem, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Ugyanígy az előszobában van egy kb. 1m széles rész, ami még nincs lefestve, ha lefesteném, már csak a szoba lenne hátra, minden egyéb kész lenne, de egyszerűen nem tudok neki állni :(.

Nem jó ez így, változtatni kell a dolgokon, de nagyon gyorsan.

Integral Tai Chi tábor volt

Múlt héten gyönyörű helyen, Fonyban, tartottunk Integral Tai Chi tábort. Az árvíz nyomai még itt-ott fellelhetőek, főleg a készültségnek megtartott homokzsákok formájában (első nap volt egy kisebb vihar és a víz már hömpölygött lefelé az utcán). A levegő remek volt, szerencsére nem volt meg benne a budapesti levegőre jellemező „illat” kavalkád. Közvetlenül az edzések előtt a teremmel szemben egy forrásból tudtunk magunknak mindig friss, hideg vizet vételezni.

A táborban nem volt nagy létszám, minden két emberre jutott egy oktató, de így legalább volt mód arra, hogy mi oktatók is tudjunk tovább pontosítani. A nemek eloszlása igen érdekes volt, a három oktatón és Schafi apukáján, aki a gondnoki teendőket látta el, csak a szebbik nem képviselői jöttek el a táborba. A srácok talán arra számítottak, hogy túl kemény lesz a tábor és nem fogják bírni az edzéseket, ezért nem mertek eljönni :).

Bár a hely nem igazán ránk van szabva (a ház a faluban van, nem úgy, mint a Tanya), de sikerült nagyon jól megoldani a gyakorlásokat. Volt terem, ahol tudtunk gyakorolni esőben, szélben, és ahol tudtunk relaxálni és meditálni is. Scahfi anyukája nagy szeretettel készítette nekünk, a finomabbnál finomabb ételeket, az egyetlen, amivel elmaradt a receptek leírása, a lányok nagyon szerették volna, ha a tábor végén szakácskönyvet is kapnak (nekik tudom ajánlani a receptes oldalamat :)).

Remekül összehozta a csoportot a közös terítés, étkezés, mosogatás. Az edzések mellet volt lehetőségünk két kisebb kirándulásra is, megnéztük a Füzéri és Regéci várat is. Ezek a kimozdulások is segítették a csoport összekovácsolódását.

Bár most oktatóként és nem gyakorlóként vettem részt a táborban, nekem is sikerült pihennem és töltődnöm, sőt még masszázst is kaptam :).

Nagyon inspiráló volt, hogy mindenki aki eljött égett a tudásvágytól, folyamatosan kérdeztek mind az Integral Tai Chival, mind Heng Chang Mester tanításaival kapcsolatban. Lelkesen jártak a reggeli edzésekre is, igaz a kezdésekkel néha csúsztunk, de ennyi belefér rugalmasságunkba :).

Nagyon jól esett a rengeteg visszajelzés amit kaptunk, mind a tábor szervezésével, mind az oktatásokkal kapcsolatban. Szemmel láthatóan jól érezte magát mindenki (és remélem, nem csak kívülről tűnt így, hanem tényleg így is volt :)).

Bár én már hat éve tanítok Tai Ji Chuant és több, mint egy éve Integral Tai Chit, még rengeteget tudok tanulni egy ilyen táborban, azoktól, akik eljönnek. Ilyenkor muszáj magamban is rendszereznem az összes ismeretemet, melyet az idők során sikerült összegyűjtenem és fel kell építenem magamban a teljes rendszert újra, hogy a megfelelő időben a megfelelő tudást tudjam átadni és ne egy kaotikus információ halmazt zúdítsak a gyakorlókra.

Köszönöm a sok szeretetet, odafigyelést, inspirációt mindenkinek, aki megtisztelt minket azzal, hogy eljött, és köszönöm Schafi szüleinek a lehetőséget és a sok háttér munkát, ami lehetővé tette az egész tábort.

Heng Chang Mester ismét nálunk járt

Az elmúlt héten ismét meglátogatott minket Heng Chang Mester, szinte az egész hetet vele töltöttem, gyakorlatilag csak aludni jártam haza, 3-4 órákat.

Hatalmas inspiráció volt ismét találkozni és személyesen tanulni tőle. Bár most a szokottnál több nyilvános programja volt, szerencsére tudtunk együtt gyakorolni mind Integra Tai Chi-t (ezt kicsit kevesebbet), mind meditációkat.

Kaptunk instrukciókat az itthoni szervezet megalakításáról és működtetéséről is, remélem végre rendeződik ez a kérdés. Most talán új lendületet kap majd az egész és nem csak azért, mert személyesen találkoztunk ismét a Mesterrel, hanem azért is, mert a nyilvános előadásain igen sokan voltak, akik közül többen is jelezték, hogy szívesen tevékenykednének.

Persze, hogy ne legyen felhőtlen az elmúlt hét, amikor szerdán kikísértük Bécsbe a repülőtérre sikerült rossz helyre parkolnom, így mire visszamentem az autómat elszállították és ez nekem 190 €-ba került. Valami gond lehetett a járművekkel, mert vasárnap a kecskeméti csoport autójának kereke esett ki, így kénytelenek voltak hétfőn is itt maradni ;), kedden, pedig mi mentünk hozzájuk (nem számítottak arra, hogy a Mester azonnal elfogadja a meghívásukat :D).

Most már minden visszazökkent a régi kerékvágásba, már kipihenni is sikerült magamat, igaz nem jutottam ki sem Szigethalomra (ahol tanítványaim tartottak teázást) sem Diósjenőre :(.

Első ITC óra a főiskolán

Heng Chang Mester megtartotta az első hivatalos Integral Tai Chi órát a Buddhista Főiskolán. Számomra rengeteg újdonság volt, bár azoknak akik voltak kint nála Amerikában nem sok újat mondott (akik pedig most ismerkednek az ITC-vel minden újdonság volt). Lelkesen jegyzeteltem is, aztán mondták, hogy ez megvan DVD-n, ne törjem magam. Mondjuk a DVD-t eddig se láttam, meg úgy is angol nyelvű a jegyzet meg biztos meg van nekem, így inkább maradtam a jegyzetelésnél (amúhyis majdnem vége volt már az órának).

Rengeteg információ volt a mozdulatok szimbolikájával kapcsolatban, akár a bemelegítésről, akár a 10 formáról (igaz még csak az elsőt vettük át). Utná persze rövid beszélgetés, amit én már ott hagytam, mert dolgozni is kell (igaz nem kellett volna annyira sietnem, mert már egy órája késik, akire várok).

Vályogház tapasztás

Tegnap kimentünk Schaffihoz és Palkóhoz, segíteni házuk felújításában. Egy kissé elhanyagolt vályogházat vettek még tavaly és hát elég lassan haladnak a rendberakásával így munka mellett. Hatalmas élmény volt ismét vályoggal dolgozni, még gyerekoromban dédinél tapasztottunk vályoggal, igaz nem ilyen nagy volumenben, csak kisebb javításokat véeztünk.

Lefelé menet még beugrottunk Reniért és Istvánért Monorra. Reméltem, hogy idejében elkészülnek, mert hajlamosak a késésre és az időhúzásra. Kommunikáltam is feléjük, hogy időben szeretnék megérkezni Diósjenőre, hiszen segíteni megyünk, és nem délben kéne kezdenünk. Persze mi késtünk, mert bő 20 perccel később indultunk, mint terveztem (és Monor messzebb van, mint gondoltam).

A tapasztás végül is jól sikerült, elégedettek voltak munkánkkal (legalábbis nem húzták le, bár lehet, hogy majd leverik az egészet és megcsináljál maguk 😀 ). Majdnem egy teljes szobát sikerült befejezni, de este tíz után inkább abbahagytuk. Nagyon bele lehet feledkezni a munkába és jól tudjuk egymást  spannolni (stenkelni, de sok szép magyar szót tudok).

Ugyanezt kellene belevinnünk az alakuló CSS szervezetbe és valóban megfogni és végezni a munkát nem csak beszélni róla, mint már 3 éve tesszük. Azóta nem igazán történt semmi előre lépés szervezeti, közösségi szinten. Persze egyénileg van fejlődés és megértés, de a közösségi rész még nem igazán működik. Folyton beszélünk arról, hogyan tudnánk segíteni embereknek, de még a „közösségen” belül is vannak akiknek segíteni kellene és még sem történik ez meg. Nem kell mindig messzire nézni és nagy dolgokat keresni, tervezni, hogy segítsünk, sokszor inkább magunk körül a közvetlen környezetünkben kellene körül nézni. Ez sokszor nehezebb, mert ezeket az embereket ismerjük, van velük kapcsolatunk, néhányszor ár megsértődtünk rájuk, ismerjük hibáikat és hülyeségeiket, ezért egy ismeretlen idegennel szemben sokkal inkább tudunk segítőként megnyilvánulni.

Ma ismét megbeszélés, hogy mi is fog történni szervezet ügyben, majd kiderül van-e egyáltalán értelme foglalkozni ezzel, vagy már tényleg hagyni kéne a fenébe. Mindig az indián közmondás jut eszembe:

Ha észreveszed, hogy döglött a lovad, szállj le róla!

Én még próbálom elhitetni magammal, hogy nem döglött.