Kérés, elfogadás

Most éppen a lakásfelújítás kapcsán merült fel bennem a kérdés: Miért nem tudok kérni, vagy a felajánlott segítséget elfogadni? Már többen is felajánlották, hogy jönnek és segítenek festeni, tapétázni, takarítani, de egyszerűen képtelen vagyok elfogadni. Az is nagy kihívás volt számomra, hogy a nyári edzőtáborra ösztöndíjat kérjek, pedig anélkül nem tudtam volna menni és kár lett volna kihagyni, nagyon jó volt.

Valahogy úgy érzem, hogy amit képtelen vagyok megtenni egyedül a saját erőmből az inkább nem teszem meg, még ha nagyon szeretném is. Fura dolog ez, szerintem nem helyes hozzáállás. Ahogyan meg kell tanulni nemet mondani, ugyanúgy meg kell tanulni kérni és elfogadni. Ez is hozzátartozik a teljes élethez.

Chang Mesternek volt egy előadása erről, kár, hogy a felvétel eltűnt, most szívesen meghallgatnám.

Heng Chang Mester ismét nálunk járt

Az elmúlt héten ismét meglátogatott minket Heng Chang Mester, szinte az egész hetet vele töltöttem, gyakorlatilag csak aludni jártam haza, 3-4 órákat.

Hatalmas inspiráció volt ismét találkozni és személyesen tanulni tőle. Bár most a szokottnál több nyilvános programja volt, szerencsére tudtunk együtt gyakorolni mind Integra Tai Chi-t (ezt kicsit kevesebbet), mind meditációkat.

Kaptunk instrukciókat az itthoni szervezet megalakításáról és működtetéséről is, remélem végre rendeződik ez a kérdés. Most talán új lendületet kap majd az egész és nem csak azért, mert személyesen találkoztunk ismét a Mesterrel, hanem azért is, mert a nyilvános előadásain igen sokan voltak, akik közül többen is jelezték, hogy szívesen tevékenykednének.

Persze, hogy ne legyen felhőtlen az elmúlt hét, amikor szerdán kikísértük Bécsbe a repülőtérre sikerült rossz helyre parkolnom, így mire visszamentem az autómat elszállították és ez nekem 190 €-ba került. Valami gond lehetett a járművekkel, mert vasárnap a kecskeméti csoport autójának kereke esett ki, így kénytelenek voltak hétfőn is itt maradni ;), kedden, pedig mi mentünk hozzájuk (nem számítottak arra, hogy a Mester azonnal elfogadja a meghívásukat :D).

Most már minden visszazökkent a régi kerékvágásba, már kipihenni is sikerült magamat, igaz nem jutottam ki sem Szigethalomra (ahol tanítványaim tartottak teázást) sem Diósjenőre :(.

Ismét nagy változás

Szinte napra pontosan három éve, 2006. szeptember 17-én tettünk egy nagy fogadalmat, mely jelentősen megváltoztatta életünket, főleg az enyémet. A fogadalom szerint nem ihattam alkoholt, nem ehettem húst, tojást és hagymát és naponta kellet kilenc leborulást végeznem. Ez számomra igen nagy változás volt, lévén akkoriban éppen kezdő alkoholista voltam, elég sok sört, vodkát, és egyéb finomságot fogyasztottam. A fogadalmat eredetileg gyermekünk születéséig terveztük tartani, de változik  a világ és változunk mi is. Még mindig szeretnénk gyermeket, de már nem elsődleges fontosságú életünkben, legalábbis nekem már nem.

Ezért a mai napon visszaadtuk a Fogadalmat.

Nem valószínű, hogy szokásainkon változtatni fogunk, de most már nem azért tartjuk ezeket, mert megfogadtuk, hanem saját magunk miatt, azért, hogy fejlődni tudjunk felszabadultan.

Első ITC óra a főiskolán

Heng Chang Mester megtartotta az első hivatalos Integral Tai Chi órát a Buddhista Főiskolán. Számomra rengeteg újdonság volt, bár azoknak akik voltak kint nála Amerikában nem sok újat mondott (akik pedig most ismerkednek az ITC-vel minden újdonság volt). Lelkesen jegyzeteltem is, aztán mondták, hogy ez megvan DVD-n, ne törjem magam. Mondjuk a DVD-t eddig se láttam, meg úgy is angol nyelvű a jegyzet meg biztos meg van nekem, így inkább maradtam a jegyzetelésnél (amúhyis majdnem vége volt már az órának).

Rengeteg információ volt a mozdulatok szimbolikájával kapcsolatban, akár a bemelegítésről, akár a 10 formáról (igaz még csak az elsőt vettük át). Utná persze rövid beszélgetés, amit én már ott hagytam, mert dolgozni is kell (igaz nem kellett volna annyira sietnem, mert már egy órája késik, akire várok).

Heng Chang Mester Magyarországon

Ismételten idelátogatott Heng Chang Mester, természetesen meglepetésszerűen. Kicsit rosszul is eset, hogy volt, aki már két hete tudta, hogy jönni fog, de nem szólt a többieknek, így nem tudtunk intézni szabadságot (meg lemondattuk volna a hétfői osztrák kirándulást is). Ma végre a temetés után sikerült elmennünk egy nyílt beszélgetésre (a többiek már meg is szóltak minket, hogy miért nem megyünk egyik programra sem, most sem hajókázunk velük, mert nagyon fáradtak vagyunk).

Állítólag most marad még péntekig (pénteken indulunk pihizni Bogácsra). Kicsi esélyét látom, hogy el tudjunk menni hozzá (holnap este edzés, napközben munka). Úgy látszik ez a látogatás nem arról szól, hogy velünk találkozzon :), majd legközelebb, ha tudjuk időben, hogy jön és úgy szervezzük az életünket, hogy számítunk rá.

A kintiek mondták, hogy többször kifejtette neki, a csoportmunka fontosságát, de ha az emberekhez nem jutnak el az információk akkor nem igazán lesz működőképes bármilyen csoportmunka. Azt hiszem, hogy, bár a tanítások jók és tiszták, mégsem fogok ezzel a vonallal foglalkozni, mert a csatornák nem teljesen tiszták, nekem meg nincs kedvem küzdeni folyamatosan. Még megvárom míg Saffi és Palkó visszajön, kíváncsi vagyok ők hogyan fognak dolgozni itthon a hozott anyaggal.