Vályogház tapasztás

Tegnap kimentünk Schaffihoz és Palkóhoz, segíteni házuk felújításában. Egy kissé elhanyagolt vályogházat vettek még tavaly és hát elég lassan haladnak a rendberakásával így munka mellett. Hatalmas élmény volt ismét vályoggal dolgozni, még gyerekoromban dédinél tapasztottunk vályoggal, igaz nem ilyen nagy volumenben, csak kisebb javításokat véeztünk.

Lefelé menet még beugrottunk Reniért és Istvánért Monorra. Reméltem, hogy idejében elkészülnek, mert hajlamosak a késésre és az időhúzásra. Kommunikáltam is feléjük, hogy időben szeretnék megérkezni Diósjenőre, hiszen segíteni megyünk, és nem délben kéne kezdenünk. Persze mi késtünk, mert bő 20 perccel később indultunk, mint terveztem (és Monor messzebb van, mint gondoltam).

A tapasztás végül is jól sikerült, elégedettek voltak munkánkkal (legalábbis nem húzták le, bár lehet, hogy majd leverik az egészet és megcsináljál maguk 😀 ). Majdnem egy teljes szobát sikerült befejezni, de este tíz után inkább abbahagytuk. Nagyon bele lehet feledkezni a munkába és jól tudjuk egymást  spannolni (stenkelni, de sok szép magyar szót tudok).

Ugyanezt kellene belevinnünk az alakuló CSS szervezetbe és valóban megfogni és végezni a munkát nem csak beszélni róla, mint már 3 éve tesszük. Azóta nem igazán történt semmi előre lépés szervezeti, közösségi szinten. Persze egyénileg van fejlődés és megértés, de a közösségi rész még nem igazán működik. Folyton beszélünk arról, hogyan tudnánk segíteni embereknek, de még a „közösségen” belül is vannak akiknek segíteni kellene és még sem történik ez meg. Nem kell mindig messzire nézni és nagy dolgokat keresni, tervezni, hogy segítsünk, sokszor inkább magunk körül a közvetlen környezetünkben kellene körül nézni. Ez sokszor nehezebb, mert ezeket az embereket ismerjük, van velük kapcsolatunk, néhányszor ár megsértődtünk rájuk, ismerjük hibáikat és hülyeségeiket, ezért egy ismeretlen idegennel szemben sokkal inkább tudunk segítőként megnyilvánulni.

Ma ismét megbeszélés, hogy mi is fog történni szervezet ügyben, majd kiderül van-e egyáltalán értelme foglalkozni ezzel, vagy már tényleg hagyni kéne a fenébe. Mindig az indián közmondás jut eszembe:

Ha észreveszed, hogy döglött a lovad, szállj le róla!

Én még próbálom elhitetni magammal, hogy nem döglött.

Heng Chang Mester Magyarországon

Ismételten idelátogatott Heng Chang Mester, természetesen meglepetésszerűen. Kicsit rosszul is eset, hogy volt, aki már két hete tudta, hogy jönni fog, de nem szólt a többieknek, így nem tudtunk intézni szabadságot (meg lemondattuk volna a hétfői osztrák kirándulást is). Ma végre a temetés után sikerült elmennünk egy nyílt beszélgetésre (a többiek már meg is szóltak minket, hogy miért nem megyünk egyik programra sem, most sem hajókázunk velük, mert nagyon fáradtak vagyunk).

Állítólag most marad még péntekig (pénteken indulunk pihizni Bogácsra). Kicsi esélyét látom, hogy el tudjunk menni hozzá (holnap este edzés, napközben munka). Úgy látszik ez a látogatás nem arról szól, hogy velünk találkozzon :), majd legközelebb, ha tudjuk időben, hogy jön és úgy szervezzük az életünket, hogy számítunk rá.

A kintiek mondták, hogy többször kifejtette neki, a csoportmunka fontosságát, de ha az emberekhez nem jutnak el az információk akkor nem igazán lesz működőképes bármilyen csoportmunka. Azt hiszem, hogy, bár a tanítások jók és tiszták, mégsem fogok ezzel a vonallal foglalkozni, mert a csatornák nem teljesen tiszták, nekem meg nincs kedvem küzdeni folyamatosan. Még megvárom míg Saffi és Palkó visszajön, kíváncsi vagyok ők hogyan fognak dolgozni itthon a hozott anyaggal.

Mai gyakorlás érdekesen

Természetesen ma is volt gyakorlás, attól függetlenül, hogy a tegnapi napot végig edzettük. Igazából az érdekes a vége volt. Relaxáció alatt kénytelenek voltunk kiszólni az embereknek, hogy ne az ajtó előtt veszekedjenek, mert elég zavaró (főleg, hogy a Buddhista főiskola szeleméhez nem igazán illik). Ezek után mikor elmentek elegánsan ránk zárták az ajtót, feltételezve, hogy már nem vagyunk ott. Még szerencse, hogy sikerült elérni Katát, szegény már lefeküdt aludni, mert holnap hajnali 4-re megy be dolgozni.

Itt is köszönöm neki, hogy eljött kiszabadítani minket.

Tegnapi gyakorlás

Tegnap egy egész napos gyakorlást nyomtunk, reggel 10-kor kezdtünk és a teljes napot ma hajnali 1-kor fejeztük be. Elismerésem mindenkinek aki végig csinálta és ma reggel képes volt dolgozni menni, pedig még BKV sztrájk is van.

A gyakorlástól kicsit fáj mindenem, most először csináltunk 20-as sorozatot a megszokott 10-es helyett. Megterhelő, de nagyon élvezetes is egyben. A nap végén pedig egy jó kis borulási szertetartás igazán üdítően hatott.

Különösen jó volt, hogy volt aki most jött először és végig csinálta velünk a 20-as sorozatot is, meg a teljes gyakorlást (kivéve az esti borulást).

Persze a kép lemaradt:

ITC mindennap

Kissé fáradtan, de nagy örömmel telve elérkeztünk a hét végéhez is. Hétközben végig gyakoroltunk (csütörtök délelőtt nem, mert Dennis főzött nekünk, ill. én kihagytam a szerda délelőttöt is, mert dolgoznom kellett). Naponta nyolc órát gyakoroltunk (még a mai nap fele, meg a holnapi hátra van), utána vacsora vagy teázás, ezért igen keveset aludtunk. Viszont teljesen fel vagyok töltődve.

A képek folyamatosan kerülnek ki a netre, de elég keveset fényképeztem, majd a többiek képeit is összehozzuk és az egész kint lesz a központi oldalunkon (ami egyelőre drupal, de szívesebben átraknám wp alapra).