Ubuntu frissítés

Oktalan gondolattól vezérelve a hétvégén nekiálltam a VirtualBox-ban lévő Ubuntu 12.04-es szerveremet frissíteni 14.04-re. Hát nem a legegyszerűbb feladat. Maga a frissítés nem okozott problémát, először a 12.04-et kellett a legfrissebb állapotra hozni, majd egy paranccsal megoldható volt a 14.04-re való frissítés. Ami a gond, hogy ezt itthoni webszervernek használom, kényelmesen DropBox szinkronizációval a fileokra is. A 14.04-ben megváltozott az Apache konfigurációja és majdnem egy teljes napba telt, mire újra működésre bírtam. Sajnos elmúltak azok a régi szép idők, amikor simán lehetett verziót ugrani egy linuxon :(.

Webserver beállítása VirtualBox-ban

Mivel már nem először kell beállítanom a webservert VirtualBoxban, úgy, hogy a host rendszer is elérje, leírom a lépéseket, hogy a későbbiekben egyben meglegyen.

Alapvetően Windows 8 operációst használok (adták a géppel), viszont nem tetszenek a Windows-ra elérhető webserver alkalmazások. Egyébként is tervbe van véve egy itthoni szerver, mely valószínűleg Ubuntu alapú lesz. Sokáig használtam Ubuntu-t desktop rendszerként is, ezt valamelyest ismerem, ezért választottam ezt. Nem biztos, hogy a legjobb megoldás VirtualBoxban futtatni webservert, de nekem bevált.

Igazából csak az első lépés specifikus a VirtualBox miatt, a többi simán az Ubuntu webfejlesztő környezet beállítása.

A cél egy Ubuntu server telepítése, megosztott mappával, fix IP címmel, több, párhuzamosan futó projekthez kapcsolódó oldallal.

1. Megosztott mappák beállítása

Én a hoszt rendszeren szerkesztem a fileokat, ezért szükségem van megosztott mappákra, így telepítés után fel kell tenni a Guest Additions-t. Ehhez szükség lehet a gcc, a dkms telepítésére (máshol még megemlítik a build-essential, a linux-headers-generic és a linux-headers-$(uname -r) csomagokat is, utóbbi változóinak nem néztem utána még).

$ sudo apt-get install -y gcc dkms
$ sudo apt-get install -y build-essential linux-headers-generic
$ sudo apt-get install -y linux-headers-$(uname -r)

Ha minden csomag fent van a Guest Additions iso-ját mountoljuk fel, majd futassuk rootként a VBoxLinuxAdditions.run filet. Nekem az autorun.sh még soha nem működött.

$ cd /media/cdrom
$ sudo ./VBoxLinuxAdditions.run

Most már elérhető a megosztott mappa az Ubuntu serverről is.

$ sudo mount -t vboxsf mappaneve eleresiut

Például:

$ sudo mount -t vboxsf munka /media/munka

Praktikus a csatolást az Ubuntu server indulásakor megtenni, ezért a /etc/fstab fileba vegyük fel a következő sort (persze a /media/munka könyvtár előtte létrehozva és a felhasználómnak mindenre van joga benne, igaz, ezt nem használom).

munka /media/munka vboxsf rw,gid=100,uid=1000,auto 0 0

A fenti sor nem szükséges, ha a VirtualBox-ban a megosztott mappáknál beállítjuk az Automata csatolást, ebben az esetben a /media/sf_munka könyvtárba találjuk meg a fileokat.

Tipp: A munka mappa nekem dropbox-ra szinkronizál, így mindig van egy plusz mentésem is. Ha még nincs dropbox accountod ezen a linken regisztrálhatsz, ez plusz tárhelyet jelent nekem ;).

Innentől az Ubuntu server beállításai megegyeznek azokkal, amiket egy desktop Ubuntun is célszerű megtenni, ha fejlesztek.

2. Szükséges csomagok telepítése

Értelemszerűen kell az apache2, a php5 és a mysql. Én felszoktam tenni a phpmyadmint is.

Valamiért gondot okozott a phpmyadmin csomag, nem látta a böngésző a felületet. A /etc/apache2/apache2.conf fileba kellett beilleszteni a következő sort:

Include /etc/phpmyadmin/apache.conf

majd újra indítani az apache webservert.

3. Fix, statikus IP cím beállítása

Ahhoz, hogy a gazda operációs rendszeren a böngészőbe címeket tudjunk használni az Ubuntu server mindig aktuális IP címe helyet be kell állítani, hogy fix IP címet kapjon a server. Ez praktikus akkor is, ha nem VirtualBoxba telepítettük az Ubuntut, hanem ez az elsődleges rendszerünk, de több projekten dolgozunk párhuzamosan.

Szerkeszteni kell a /etc/network/interfaces filet:

iface eth0 inet static
address 192.168.0.100
netmask 255.255.255.0
network 192.168.0.0
broadcast 192.168.0.255
gateway 192.168.0.1
dns-nameservers 8.8.8.8 8.8.4.4

Majd újraindítjuk a hálózatot:

$ sudo /etc/init.d/networking restart

Most már a 192.168.0.100 IP címen érjük el az Ubuntu servert. Ahhoz, hogy a gazda OS (jelen esetben a Windows) lássa a vendég OS-t (jelen esetben az Ubuntu server) VirtualBoxban a hálózati kártyát tegyük Bridge-elt módba.

4. Végső beállítások

Ahhoz, hogy ki is tudjuk használni az operációs rendszerünkön szerkeszteni kell a hosts filet. Ez linuxon a /etc/hosts, Windows 8-on a C:\Windows\System32\Drivers\etc\hosts útvonalon található. A hosts fileba vegyük fel az IP címünket és azt a domain nevet, amit használni szeretnénk. Én a .local végződést használom az itthoni gépen lévő oldalakhoz.

Példa:

192.168.0.100 garrotter.local

Majd az Ubuntu serveren állítsuk be a könyvtárakat. Minden projekthez létre hozunk egy külön filet, mely tartalmazza a weboldal elérési útvonalát. Ezt a filet elmentjük a /etc/apache2/sites-available könyvtárba a projekt nevével.

Például a file neve: garrotter.

Tartalma:

<VirtualHost *:80>
	ServerName garrotter.local
	DocumentRoot /media/munka/garrotter
	ErrorLog /media/munka/garrotter/log/error.log
	CustomLog /media/munka/garrotter/log/access.log combined

	<Directory /media/munka/garrotter>
		Options Indexes FollowSymLinks MultiViews
		AllowOverride All
		Order allow,deny
		allow from all
	</Directory>
</VirtualHost>

Megjegyzés: a log könyvtárat létre kell hozni!

Majd engedélyezni a domaint:

$ sudo a2ensite garrotter

És az apache webservert újra tölteni:

$ sudo /etc/init.d/apache2 reload

A .htaccess fileok engedélyezése

$ sudo a2enmod rewrite

Majd újra kell indítani a webservert:

$ sudo /etc/init.d/apache2 restart

Ha nem akarunk feltenni phpmyadmint, akkor az adatbázisokat kezelhetjük parancssorból is:

$ mysql -u root -p
create database garrotter;

Úton a Zen-be

Sajnálatos módon tönkre ment az egerem, ebből a szériából már talán a harmadik, így kénytelen voltam újat venni (először azt hittem, csak elkoszolódott, de sajnos a tisztítás nem segített). Picit meguntam már a vezetékeket az asztalom körül és a folyamatos pakolgatás is macerás, ezért vetek nélküli egér mellett döntöttem és ha már, akkor legyen mellé billentyűzet is.

A választásom egy Logitech MK520-ra esett. Ez már az új vevő egységet tartalmazza. Érdekes, hogy a nyomtatók mellé nem képesek kábelt adni, adni, de most kaptam egy USB hosszabbítót.

Az egeret jó használni, nagyon kényelmes a fogása, csendes, a görgőjét viszont picit akadozónak érzem (mindenesetre jobb, mint ha görgetéskor összevissza ugrálna az oldal, mint a régivel tett).

A billentyűzet furcsa. Több, mint két éve a netbookomat használom alapgépként és elszoktam a teljes méretű billentyűzet használatától (a rég géphez még PS2-es billentyűzetem volt és soha nem volt igényem másikat venni), mindenesetre érdekes élmény rajta a gépelés és hiányzik az aljától a touchpad. Alapból más a nyomáspontja, mint a netbook billentyűzetének, nagyobb is annál (mivel nem tudok 10 ujjal gépelni, ez kényelmetlenebb), és hangosabb is. Még nem találtam ki, hogy hol is lenne a legkényelmesebb használni (ha fogom egyáltalán hosszútávon), a jelenlegi asztalom oka fogyottá vált, jelenleg sem a billentyűzet tartó, sem a monitor elhelyezkedése nem kényelmes (kivéve az esti filmezéseket), viszont a régi asztalon nem volt semmilyen pakolási lehetőségem, ami itt nem kicsit van kihasználva.

Ubuntu 11.04

Tegnap megjelent az általam használt Ubuntu legújabb kiadása. A bétát már nézegettem és a frissítés (igazából újra telepítés) mellett döntöttem (az előző verziót kihagytam, mert nagyon lassú volt). Még optimalizálni kell a telepítést (eltávolítani a számomra felesleges programokat), de alapból meggyőző az új rendszer. Néhány helyen gyorsabbnak is tűnik, mint a régi volt, persze van, ahol lassabb. Sajnos van ami nem változik, a firefox még mindig iszonyat lassan indul, igazából lassabban, mint a LibreOffice, ami szerintem elég cikki (még semmilyen plugint, extensiont nem telepítettem firefox-ra, ez a szűz alap).

A 11.04 legfőbb újdonsága a Unity kezelő felület, amit elsőre szokni kell (különösen a program indítót, engem zavar, hogy a nem telepített programok is megjelennek), de elég kényelmes tud lenni rövid idő után. AZ előző verzióban ez iszonyat lassú és nehézkesen használható volt, sokat dolgoztak rajta az elmúlt fél évben. Kíváncsi vagyok, hogy hosszabb használat alatt mennyire válik be az új felület, én nagyon szerettem a netbook edition felületét, desktopon is azt használtam, nekem ez nagy váltás most.

Történt pár program csere, ami igazán nem feltűnő, én már eddig is azokat használtam többségében amikre váltottak, vagy egy teljesen mást, pl. nem szeretem, ha egy mp3 file meghallgatásakor elindul egy komplett zene kezelő, betölti az összes zenémet, ellenőrzi az albumok borítóit a netről stb., én csak egy számot akarok meghallgatni és nem várni az összes kiegészítő betöltésére, ezért erre is a vlc-t használom, mint a videónézésre.

Stílusok használata

Egy-egy szöveges dokumentum formázásnál szükségünk van különböző kiemelésekre, hogy felhívjuk az olvasó figyelmét az általunk lényegesnek tartott részekre. Sajnos az a tapasztalatom (és megkérdezve több ismerősömet, nekik is), hogy itthon alapvetően nem ismertek azok a lehetőségek, melyeket a szövegszerkesztő programok képesek nekünk nyújtani, ezzel is megkönnyítve a szöveges dokumentumok elkészítését, későbbi módosítását. A többség alapvetően a karakterformázásokat használja, még olyankor is, amikor a bekezdés formázást kellene használnia. Ez különösen hosszabb dokumentumok utólagos módosítását teszi nehézkessé (pl.: ha az idézeteket szeretnénk egységesen megjeleníteni, majd ezt a későbbiekben megváltoztatni, akkor az egész dokumentumot át kell néznünk és egyenként átállítani mindet ugyanúgy).

Alapvetően kétféle formázási lehetőség van, vagy az egyes karaktereket formázzuk (félkövér, dőlt, aláhúzott stb.), vagy előre beállítunk stílusokat (alapból is vannak beállítva) és a bekezdést formázzuk (címsor 1, címsor 2, szövegtörzs, idézett stb.). Értelemszerűen az előbbi az egyes bekezdéseken belüli kiemelést, megkülönböztetést szolgálja, míg az utóbbi a dokumentum felépítését teszi átláthatóvá, módosíthatóvá.

Az elkövetkező pár bejegyzésben szeretnék néhány alapbeállítási lehetőséget bemutatni, hogy pl.: egy levél végén ne a tab nyomkodásával érjük el, hogy aláírásunk a jobb oldalra kerül, vagy a levél címe középre, hanem az előre beállított aláírás és címsor használatával. Mivel alapvetően LibreOffice-t használok (és ajánlok másnak is 🙂 ), a példákat is ebből veszem, a régebbi Microsoft Office is így működött,  nem hiszem, hogy az újabbakban kardinális változás történt ez ügyben.