Android, a hangoztatott szabadság látszata

android_open_freeMostanában, hogy teljesen áttértem iOS-ről Androidra kijelenthetem, hogy nem tartom szabadnak az Androidot, hiába mondják ezt róla pl. az iOS-el szemben. Több éves Linux tapasztalatom alapján a szabadság nem ilyen.

Megveszem a készüléket és trükköznöm kell, hogy rendszergazdai jogokat szerezzek, ezzel kockáztatom és sok esetben el is veszítem a garanciát. Sőt vannak készülékek, amiket nem is lehet rootolni, de még bootloadert sem lehet rajtuk nyitni.

A Sony Xperia M2 készülékemen futó Androiddal sok gondom volt, például ennek a három számomra alapvető funkciónak a hiánya. Mivel szolgáltató függő a készülék, még a bootloadert sem lehetett nyitni, így a root is felejthető volt. A Huawei készülékén egy email kérésre szerencsére a Huawei egyből küldte a bootloader nyitásához a kódot, bár valószínűleg ez garancia vesztést fog okozni, igaz erről hivatalos álláspontot még nem találtam. Ez azért is visszás, mert a garancia a legtöbb esetben nem terjed ki a szoftverre, viszont, ha a szoftvert babrálom a hardver garanciáját is bukom.

A legtöbb Androidos készülék előre telepítve rengeteg appot tartalmaz. Ezek főleg a Google saját alkalmazásai, amit még meg is érthetek, hiszen a készülék gyártóknak azért adja ingyen az Androidot, hogy ezeket minél több ember használja és minél több embert kössön magához. Sajnos ezeket root jog nélkül eltávolítani sem lehet a készülékekről, maximum tiltani, már amelyiket. Ezek foglalják a tárhelyet (ami főleg a 4.4-es Androidnál rossz, mert a Google az SD kártya kezelést ebben a verzióban kicsit lekorlátozta) és a memóriából is lecsípnek maguknak némi részt, a hálózati forgalmukról már nem is beszélve. Számomra a szabadság nem azt jelenti, hogy lecserélhetem az ikonokat és a launchert. Azt jelenti, hogy kontrollálhatom a készülékem. Melyik app mikor forgalmazhat adatot, ha egyáltalán megengedem, hogy adatot forgalmazzon. Sőt, én akarom meghatározni, hogy melyik app lehet a telefonomon. Én  akarom meghatározni, hogy milyen engedélyei legyen egy appnak, ha úgy érzem, hogy pl. a telefon könyv nem kell neki, akkor ne tudja megnézni, de tudjam anélkül használni (iOS-en ez működik).

Pedig egyszerű lenne megoldani, hogy egy teljesen nyílt készülék legyen, főleg, hogy pl. a Sony laptopomon ezt már sikerült is megoldani. A merevlemezen van egy partíció, mely tartalmaz egy telepítőt, amiről bármikor visszaállítható a gép eredeti operációs rendszere. Azt telepítek rá amit csak akarok, ha elontom innen bármikor vissza tudom tenni a gyári rendszert. Az appok szabályozását is biztos be lehet állítani, hiszen ez más mobil rendszeren is megvan. Ez lenne az igazi szabadság. A recovery rendszerből bármikor visszaállítható alaptelepítés és nyitott rendszer, amit lehetne módosítani és az appok szabályozása. A felhasználók 99% biztos hozzá sem nyúlna, de aki aki módosítani akarja, az megtehetné mindenféle negatív következmény nélkül. Ez lenne a szabadság és nem az amit az Android nyújt szabadság címen. Ezért sajnálom, hogy a Moblin/Meego elbukott. Ezért várom az Ubuntu rendszerét. Meglepő módon, ha igazak a hírek, a Microsoft fog a legközelebb jutni ehhez, azzal, hogy speciális romot készít az Androidos telefonokhoz, hogy dual boot rendszerrel Windows 10 is elinduljon rajtuk. Igaz ezzel csak két zárt rendszert kapunk, de legalább az illúzió megvan, hogy eldönthetem, hogy a megvett telefonom milyen rendszer legyen.

Sony ment Huawei maradt

Hosszas vajúdás után végül a Huawei g620s maradt nálam és a Sony Xperia M2-t adtam tovább. Ebben több szempont is közrejátszott, de a legfontosabb, hogy a Huaweit véletlenül leejtettem és megsérült egy picit a sarka, így már nem akartam tovább adni. Persze nem hiszem, hogy rossz választás volt. Az M2-re úgy néz ki, hogy nem jön a Lollipop és mivel szolgáltató függő, a bootloader sem igen nyitható. Így custom ROM, vagy root sem várható rá. A Huawei is szolgáltató függő, de a bootloader nyitható, már meg is van a kód és várható a frissítés is. A testvér verziója (Honor 4 play) már megkapta az EMUI 3.0-t és ez alapján már készült custom ROM is a g620s-hez. Az EMUI pedig nagyon tetszik lehet, hogy azért, mert hasonlít az iOS-re. Rengeteg értelmes beállítást tartalmaz alapból, nem kell külső programokkal bűvészkedni.

Sony vs. Huawei

DSC00188[1]

Pontosabban a Sony Xperia M2 és a Huawei Ascend g620s összehasonlítása.

Pár hónapja már használom az Xperia M2-t. Kezdetben voltak vele gondjaim (pl. random nem ébresztett, de ez egy utólag feltelepített ébresztő app hibája volt). Azóta megszoktam.

Most a kezembe került egy Huawei. Hosszabban még nem használtam (pl. még egyáltalán nem fotóztam vel), egyelőre ismerkedés szintjén vagyunk.

A két készülék mérete és hardvere között nem sok különbség van. Mind a kettő 8GB belső tárhellyel rendelkezik, melyet SD kártyával bővíthetünk (igaz az SD kártya kezelésében már akad különbség) és mind a kettő 1 GB RAM-ot kapott. A processzor már különböző, a Huawei az újabb 64bites Snapdragon 410-et kapta (Adreno 306-al), míg a Sony a régebbi Snapdragon 400-at (Adreno 305-el). Nekem a Sony forma világa jobban bejön (bár tokkal használom), igaz a Huawei  hátulja is tetszik, stabil fogást biztosít a készüléknek.

A felbontás kisebb a Sonyban (540×960 vs. 720×1280), igaz a képernyő is kisebb, de itt a különbség minimális (4,8″ vs. 5,0″). Sajnálatos viszont, hogy a Sonynál a képernyő méretéből még elvesznek a virtuális kezelőgombok, míg a Huawei külön kezelőgombokat kapott (igaz, háttérvilágítást nem kaptak), így utóbbi hasznos képernyőmérete már lényegesen nagyobb.

A Sony kapott dedikált kamera gombot a szokásos bekapcsológomb és hangerő pároson kívül. A kamera elhelyezkedése is jobb számomra, sajnos a Huawei pont oda tette az optikát, ahol az ujjammal támasztani szoktam a készüléket. Mindkét készülék LED-del megtámogatott 8 megapixeles optikát kapott. A tesztek alapján egyik készülék sem kiemelkedő fotózás terén, ennek összehasonlítása később várható.

Most már mind a két készülék az Android 4.4.4 verziójával van felszerelve, sok különbség nincs, de a gyártói beavatkozásnak hála azért akad. Mind a két gyártó a saját kezelő felületét telepíti a készülékeire (és persze a szolgáltató is fel tett pár „nagyon hasznos” alkalmazást). Sajnálatosan a Sonyból hiányzik pár funkció amit megszoktam az iPhoneon és a Huaweien is megtalálható. Nincs „Ne zavarjanak” mód, ami nagyon hasznos és third party app-okkal nem kiváltható. Nem lehet megmondani, hogy melyik alkalmazás csatlakozhasson az internetre mobilnet segítségével és melyik csak wifin (vagy úgy se). A zseblámpa funkciót sem lehet elérni a status barról. Ezek a Huaweiben épp úgy megtalálhatóak, mint az iPhonenon.

Nagyon tetszik viszont a Sony billentyűzete, elég jól el is találja a szavakat, így sokkal gyorsabban tudok rajta írni. A Huawei által használt teljes qwertz billentyűzet viszont nem jön be. Annyira megszoktam, hogy az egyes magánhangzók hosszú nyomására az ékezetes verziót kínálja fel, hogy teljesen idegenül hat a külön ékezetes billentyűk jelenléte, ráadásul nem is mindegyik, csak az á és é betűk vannak külön. Elég káoszos ez nekem. Angol kiosztásnál ebből a szempontból jobb a helyzet, de akkor a szótár nem Magyar nyelvű és az y-z is fel van cserélve.

Egyelőre fogalmam sincs melyiket használjam. A kinézet, a dedikált kamera gomb, a billentyűzet (és hogy a laptopom és a fényképezőnk is Sony) a Sonyt helyezi előrébb, míg a nagyobb felbontás és képernyő, a kezelőgombok és a beállítási lehetőségek, a frissebb processzor (és ezáltal a Lolipop várható érkezése) a Huaweit.

#WPP

DSC00191[1]

Megjelent az iPad

A mai nap természetesen a tegnap bemutatott iPad-ről fog szólni. Nem csalatkoztam abbéli várakozásomban, hogy az iPhone új generációja nem lesz bemutatva (bár azért reménykedtem). A tabletet egyébként is egyre kívánatosabbnak tartok otthonra, vagy magammal hurcolni, jobb netezési élményt biztosít, mint egy PDA és kényelmesebbnek tűnik, mint egy netbook. Sokan fogják leírni, hogy miért jó, én inkább kiemelném, miért nem fogok venni iPad-et.

  • 3G-hez spciális SIM kártya szükséges (bár gondolom PDA/telefonról megosztott nettel működni fog).
  • Nincs kamera, videó chatre alkalmatlan.
  • Nincs multitasking (bár a cloud korában egy böngésző gyakran elég).

Én inkább a Macbook Air-ből indultam volna ki, nem az iPhone-ból. Egy 10”-13”-os vékony gép, melyre visszaforgatható a monitorja, a képernyő szélén minimális kerettel. Számomra ez lenne az ideális tablet.

(Bár alapvetően az ideális készülék telefon méretűre összehajtható, de akár A4 méretben is használható, hosszú működési idővel, normális kamerával. Az LG most mutatott be 19”-os hajlítható ebook readert, a Samsung is demózott már hajlítható kijelzőt.)

„Telefon” cserére várva

Lassan elérkezett az ideje jól megszokott Omniám lecserélésének, szeptemberben volt 1 éves. Az Omnia igazán szívemhez nőtt az elmúlt évben, bár vannak hiányosságai, főleg a winmo-ból adódóan. Nem bántam meg, hogy anno ezt a készüléket választottam és nem mondjuk az iPhone-t. Bár most az új készülék választásánál igazán jól indul az iPhone is.

Ami szinte biztos, a következő készülék nem winmo-s lesz. Már az Omnián is 6.5-ös verziót használok és nem vagyok tőle elájulva. Ami használhatóvá teszi azok a külső fejlesztők által írt programok, viszont a neten járva lépten-nyomon iPhone-ra írt kliensbe botlok, winmo-ra mintha már nem igazán fejlesztenének.

Az iPhone az elmúlt évben akkora fejlődésen ment keresztül, hogy ismételten érdemes megfontolnom a beszerzését. Nagy előnye, hogy rengeteg alkalmazás érhető el rá kényelmesen és az általam használt webes szolgáltatások is rendelkeznek iPhone-ra írt klienssel. Ami hátránya van az nagyrészt az Apple politikájának köszönhető, persze jó részük megkerülhető töréssel. Számomra még fontos a kamera, ami az első szériákban nem volt túl jó és hiányzik mellőle a segédfény. Meglátjuk este lehull-e a lepel egy új típusról, vagy csak a Tablet fog eldurranni.

Egy Androiddal szerelt készülék eddig a legesélyesebb. Online élethez nagyon jó, bár talán túlságosan kötődik a google szolgáltatásaihoz (igaz én is szinte csak azokat használom (gmail, gdocs, greader), bár a képek megosztására inkább flickr-t szeretem, mert a picassa nem tud korlátlan tárhelyet (még)). Nem elképzelhetetlen, hogy billentyűzettel ellátott gép lesz a következő választás, bár ugye a Motorola Milestone még nem rendelkezik 1GHz-s processzorral, mint a Nexus One (vagy winmo vonalon a HD2).

Elképzelhető egy winmo-s HTC készülék is, mivel elég sok készülékükön van Android, ezért az eredetileg winmo-s készülékeikre is rátehető az Android, igaz nem hivatalosan.

  • És akkor a preferenciáim, amik alapján majd az új készüléket kiválasztom, amik fontosak számomra:
  • használható fényképező, segédfénnyel(nem baj, ha videót is tud), a telefon mindig nálam van, a fényképező szinte soha
  • kényelmesen használható böngésző (persze a kapcsolódást tudja 3G-vel és wifi-vel is, de azt hiszem nagyon kéne keresni olyat amelyik ezeket nem tudja), amivel lehet használni a webes szolgáltatásokat
  • GPS offline navigáláshoz (bár ritkán teszem, de szeretek dobozokat is keresni és az erdőben nem mindig van térerő, meg Ausztriában nem fizetnék a mobilnetért)
  • offline office program, .doc és .xls formátumra (sajnos L )
  • bluetooth fileküldés, fogadás bármely készülékkel (amiben szintén van bluetooth)
  • mobilnet megosztása számítógéppel
  • szeretem az omniában, hogy pendrive-ként is használható bármilyen géphez

Látszik nincsenek nagy igényeim, ennél jóval többet tudnak a mai készülékek, bár ezt a keveset egybe sajnos nem igazán tudja egyik sem igazán jól. Majd el kezdek keresgélni rendesen, mert mostanában csak felületesen foglalkoztam az újdonságokkal.