Inaktivitás

Rég jártam erre, rég írtam ide, pedig sok mindent történt az elmúlt időben. Mondjuk lehet, hogy ez is az egyik oka. Most nem kezdem el felsorolni az összes kimaradt dolgot, majd szép fokozatosan kiírom magamból, de legyen itt az első.

Aktivitás, inaktivitás

Egy ideje nézegettem már aktivitás mérőket, hátha több mozgásra buzdítanak. Az elmúlt évet (foghatom a műtétre is) lustaságban töltöttem. Bár van egy Garmin Forerunner 220-am, de nem igazán alkalmas napi lépésszámlálónak. Nézegettem a Xiaomi Mi band 2-t, győzködtem magam a vásárlásról (bár akkor már a fejlettebb órájukat választottam volna). Nos a vágyam kikerült a térbe, így kaptam ajándékba egy használt Polar A360-t. (megjegyzem, soha nem gondoltam ilyen aktivitás mérőre, az ára még kifutó termékként is majd négyszerese a Mi band 2-nek és nem érzem, hogy többet tudna).

Kiváló, bár az alap beállításokkal sem igazán sikerül a 100% mozgás elérése minden nap, de egy picit legalább motivál a több mozgásra. Főleg, hogy asszony is kapott és neki általában megvan a 100% (többet is mozog, meg kevesebb lépés is kell hozzá).

Nagyjából egy hónapja használom és elég sok korlátba beleütköztem már. Sokra nem is gondoltam volna. Például edzéshez nem lehet pulzus jelzéseket, idő jelzéseket beállítani. Mondjuk szobabiciklivel próbáltam, nem futással.

Ebből következik egy másik, több mozgás formánál nem azonosak a lehetőségek. Például  túrázás módban nem mér távolságot, de gyaloglás módban igen.

Mondjuk a távolság mérése, mivel lépésből számolja, eléggé elnagyolt. Nálam ha 10km-t mutat, akkor kb. 7-et mentem.

Viszont a pulzusmérője pozitív csalódás volt. 1-2 ütem különbséggel ugyanazt mutatta, mint a Garmin pulzus mellkaspántos pulzusmérője. Volt, hogy 1-2 másodperccel le volt maradva, de volt, hogy a Garmin reagált később. Ezzel a részével teljesen elégedett vagyok (bár volt már rá példa, hogy egy sima erdei séta közben 130-at mutatott, amikor a manuális mérés szerint kb. 60 volt, viszont ugyanezt a következő verziója, az A370 is megtette).

Az akkumulátora is igen jól bírja, én elvagyok heti egy töltéssel (ritkán van edzőmódban és az értesítések ki vannak kapcsolva).

A készülék tud értesítéseket fogadni a telefonról (én kikapcsoltam, a telefonon is csak pár alkalmazás van engedélyezve). Továbbá ébreszteni is tud. Sajnos csak a telefonon, a Polar applikációjában lehet beállítani, nem szinkronizál a telefon ébresztőjével. A másik hátrány, hogy csak fix időpont lehet, nem használja az alvásfigyelést a könnyebb ébresztéshez. Mondjuk a rezgőmotor erősségéből kiindulva, nem biztos, hogy fel is ébrednék rá.

Ami még számomra fájó pont, hogy két nagy cég terméke van a birtokomban némi átfedéssel a funkciókban, de persze nem összehangolhatóan egy felületen. Ezt ki tudtam volna kerülni, ha anno nem Garmin, hanem Polar órát veszek futáshoz. Most egy olyan szoftvert keresek, ami mind a kettőt teljes értékűen kezeli (biztos nem lesz).

Ajánlom?

Mértékkel. Ha meglévő Polar órát szeretnénk kiegészíteni, jó választás ez, vagy a következő generáció. Egyébként tudásához képest szerintem drága.

Első rendszer a Raspberry Pi 2-n

Amíg sikerül összeállítanom egy gentoo .img filet az rpi-re (a virtuális arm rendszer felépítése még nem sikerült maradéktalanul), addig kerestem egy egyszerűbben használható rendszert. Debian alapút választottam, egyrészt valamelyest ismerem, másrészt kiválóan támogatott a raspberry-n.

Néztem az alap Raspbian-t. Nem rossz, minden van benne, túl sok minden is. Komplett desktop rendszert tartalmaz, amire nekem nincs szükségem.

A következő kiszemeltem a minibian lett. Egy lecsupaszított raspbian. Némi küzdelem árán még a wifi modulomat is sikerült működésre bírnom (raspbian bebootolva, a minibian.img felcsatolva, chroot segítségével :), persze, ha vezetékkel csatlakoznék a hálózathoz, vagy lenne hdmi-vga átalakítóm (úton van) gyorsabban haladnék 🙂 ).

Végül találtam egy szimpatikus terjesztést a DietPi-t (fórum). Szintén raspbian alapú, binárisan teljesen kompatibilis vele, de nagyon szimpatikus, hogy alapból teljesen le van csupaszítva, viszont van benne wifi támogatás :). Az alapbeállításokhoz egy darab .txt file-t szerkeszteni, amit akár windows alól is el lehet végezni még az első boot előtt (pl.: wifi engedélyezése, az SSID és a jelszó megadása). Rendelkezik egy felhasználóbarát, karaktergrafikus beállító felülettel (igaz, hogy nálam a csomagok telepítése hibára futott vele).

Amíg a gentoo image elkészül, addig marad a DietPi alapú webserver az egyik kártyán. Lehet, hogy utána is megtartom vészmegoldásnak a piCore mellé.

SD kártya csatlakoztatása VirtualBox-ba

A friss Raspberry Pi 2-m miatt szükségét éreztem, hogy a VirtualBox-ban futó linux(ok) lássák az SD kártyámat. A host rendszer Windows 8.1, a guest nem befolyásoló tényező, mert a VirtualBox-ban sima virtuális merevlemezként fog látszódni az SD kártya.

Terminálban kiderítettem az SD kárya nevét:

$ wmic diskdrive list brief

Ebből megtudtam, hogy a \\.\PHYSICALDRIVE1 néven érem el.

Majd rendszergazdaként a következő parancsok segítségével létrehoztam egy linket az SD kártyára:

# cd C:\Program Files\Oracle\VirtualBox

# VBoxManage internalcommands createrawvmdk -filename "%HOMEPATH%/Desktop/sdcard.vmdk" -rawdisk \\.\PHYSICALDRIVE1

Az így létrehozott virtuális merevlemezt a VirtualBox-ban hozzáadtam a virtuális géphez, mint SATA meghajtót. Sajnos csak akkor látja, ha a VirtualBox rendszergazdaként van indítva :(.

Szerverek telepítése

Ismét nekiálltam picit mélyebben foglalkozni a szerverek lelkivilágával. Az utóbbi időben leragadtam az Ubuntu telepítéseknél, de kicsit szélesítenem kell a látókörömet. Mondjuk egy telepítés és alapbeállítás egyik rendszernél sem kihívás, a lényeges dolgokat pedig programokon belül kell beállítani, ami mindenhol ugyanaz.

Az új delikvensek az első körben a Debian, Arch és a Gentoo. Mindegyiknek van arm portja is, ami azért fontos most, mert pár héten belül veszek egy Raspberry Pi 2-t (vagy egy ONDROID-ot 😀 ). Addig marad a VirtualBox-ban való játszadozás.

A Debian installere elég kezes, nem igényel nagy szaktudást, de egy jó tutorial alapján egy arch, vagy gentoo felrakása sem kihívás. Elmúltak azok az idők, amikor értened kellet, hogy mit miért csinálsz, most vagy végig kattintgatod az installert, vagy szorgalmasan másolod a parancsokat egy tutorialból.

Xiaomi Redmi Note 2

Újabb androidos telefont vásároltam, egy Xiaomi Redmi Note 2-t. Vonzott a nagyobb méret (bár a méret nem számít 🙂 )és, hogy két kártyás, így legalább nem felejtem itthon a céges telefont.

Az első benyomásaim jók a készülékről. Az összeszerelés jó, nem recseg, nem nyikorog. A MIUI rendszer nem riaszt el, sokáig használtam iPhonet és a Huawei EMUI rendszerrel rendelkezett, ami nagyon hasonló. Viszont a beállítások elhelyezkedése számomra elég logikátlan. pl. azt, hogy a számom kijelezze nem a SIM beállításoknál, hanem a tárcsázó beállításaiban lehet megadni (a feltételes átirányításokat pedig még nem találtam meg 🙁 ).

Papíron nagyon jó a specifikációja, igazából a befutottabb gyártók ezt a felszereltséget 100e körüli áron kínálják, míg céges számlával, hazai garanciával (sajnos csak 1 év) ez 50e volt.

Ami nem tetszik, hogy az első tesztjeim alapján gyengébb képeket készít, mint amit vártam. Valószínű, hogy szoftveresen lehet még javítani a képek minőségét. Nagyon vágytam a lassított felvételre, de ebben elég gyenge (igaz, hogy azt sem tudom, hol és mikor használnám 🙂 ). Ami lényegesebb, hogy az akkumulátor nálam nem teljesít túl fényesen. Remélem, hogy idővel és a frissítéssekkel ez javulni fog, mert most elég gyér. Tegnap 3,5 óra kijelző idő jött össze, ebben volt 45 perc Asphalt 8, de meglepő ódon az Android OS többet fogyasztott, éjszaka pedig, alvó módban merült 20%-ot :(.