Integrál szemlélet és Spiráldinamika

Vasárnapra egy igen érdekes előadást sikerült megszerveznünk, bevezetést kaptunk az Integrál szemléletbe és egy gyors betekintést a Spiráldinamikába. Sajnos a nap első felével megcsúsztunk és ezért a Spiráldinamikába nem tudtunk eléggé belemélyedni (pedig, mint utólag kiderült, maradhatunk volna még a teremben 🙁 ).

Számomra a legtöbbet adó rész a „workshop” volt, amikor négy fős csoportokban egy témát elemeztünk az Integrál szemlélet négy aspektusa szerint (mindenki egy-egy aspektust, egy-egy nézőpontot képviselt). Nekem mindig nehéz az információ átültetése a gyakorlatba, de szerencsére ez itt könnyedén ment és képet kaptunk arról, hogy hogyan is lehet az Integrál szemléletet a gyakorlatban is használni.

Mind a négy aspektusban fejlődünk, mindegyikben érzékenyebbé tudunk válni külön-külön is. A Spiráldinamika pedig pont az egyik ilyen fejlődési rendszert írja le. Segítségével elemezhető egy egyén, egy csoport, egy ország, vagy akár a teljes emberiség fejlődése. Amikor tudjuk, hogy melyik szinten tartunk, tudni fogjuk, hogy mit kell tennünk, hogy tovább tudjunk lépni. Mivel jelenleg is egy egyesület felépítésén és működtetésén dolgozunk, nagyon hasznos ez a tudás számunkra (nem beszélve az egyéni fejlődésünkben való felhasználásáról).

Danit (ő tartotta az előadást) nem irigyeltem, mivel én is tartottam már előadást/bemutatót „zárt” közösségnek. Nagyon nehéz megszólítani egy olyan csoportot, akik évek óta ismerik egymást, szinte már ránézésre meg tudják mondani, hogy a másik mit gondol. Az ilyen csoportoknak megvan a saját nyelvezetük, szóhasználatuk, egyértelmű számukra, hogy melyik szón mit értenek. Emiatt kicsit nehézkes az előadó részéről a szavakat újra értelmezni, értelmeztetni. Sajnos ebből adódott is félreértés, ami bezárkózással és nem nyitottsággal lett megoldva :(. Persze, ha más az előadó személye, mondjuk Hang Truong Mester adja elő ugyanezt, ugyanezekkel a szavakkal, akkor a kérdések fel sem merülnek. Ez nem az előadón múlik, hanem a részvevőkön, hogy mennyire tudnak nyitottan és elfogadóan állni az előadóhoz. Részemről úgy tartom, hogy mindenkitől lehet tanulni (még egy hajléktalan is adhat nekünk tanítást), nyitottan kell végig hallgatni mindenkit és majd utólag eldönteni, hogy a hallottakból tudunk-e alkalmazni valamit a saját utunkon, vagy sem. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha kérdés van, akkor ne tegyük fel, hanem azt, hogy ne ragaszkodjunk a saját látásmódunkhoz, próbáljuk inkább megérteni a másikét, jelen esetben az előadóét, de ez ugyanígy működik egy egyszerű beszélgetésnél is.

Az autó átírás gyönyörei

Tavaly vettünk egy szép, új autót, ezzel együtt eladtuk a régit ugyanannak a kereskedésnek. Az eladást be is jelentettük az okmányirodában, ezzel részünkről teljesítettük a törvényben előírtakat.

Idén március-áprilistól elkezdtünk leveleket kapni különböző helyekről, parkolási társaság, rendőrség, autópálya felügyelet, hogy a régi autónkkal különféle szabálysértések lettek elkövetve és ugyan már fizessünk. A kereskedés tovább értékesítette és a kedves vásárló nem íratta át, az, hogy mi bejelentettük, úgy tűnik, semmit nem ért. Minden levélre szépen reagálva elküldtük, vagy személyesen bevittük az adásvételi másolatát, ez pénz és idő. El is fogadták, kivéve az autópálya felügyeletet, nekik csak az okmányiroda által lepecsételt megfelelő. Addig azt sem tudtuk, hogy az okmányiroda lepecsételi a nálunk maradt példányt, a soproni ügyintéző nem tette, mint kiderült rosszul is rögzítette az általuk leadott adásvételit. Azt már meg se említsük, hogy hogyan is kapok pecsételt példányt, ha postán, vagy elektronikusan küldöm be az adásvételit.

Persze az egészben nem csak ez volt a hiba. Hibázott az autókereskedés, mert, bár nekik kedvezményes az átírás, nem íratták át az autót. Aki tőlük megvette szintén nem íratta át és mivel a soproni okmányirodában az ügyintéző nemcsak pecsétet nem adott a nálunk maradt példányra, hanem rosszul is rögzítette az adásvételit, a rendszerben továbbra is a mi nevünkön van.

Szeptemberben már voltam a központi okmányirodában, ahol a kedves hölgy közölte, hogy ők nem pecsételnek, ez hülyeség (amikor a rendőrségre bevittük a másolatot a rendőrnő is hasonlóan fejezte ki magát). Novemberben már ügyvédi felszólítást kaptunk az autópálya felügyelet jóvoltából (ők ugye nem fogadják el azt az adásvételit, ami jó a biztosítónak, rendőrségnek, parkolási társaságnak, nekik a pecsétes változat kell (még a biztosítás megszűnéséről az igazolás sem elég nekik)). Személyesen látogattunk el az ügyvédi irodába, ahol közölték, hogy de, az okmányiroda pecsétel. Pénteken ismét elzarándokoltam a központi okmányirodába, 11-re értem oda, amikor is közölték, hogy már nincs sorszám, mert csak 13-ig vannak. Hivatalosan pénteken 18-ig tart az ügyintézés, nocomment. Szombaton ismét próbálkoztam, szerencsére vannak hétvégén is, de a gépjármű ügyintézéshez egy ablak van. Egy órát ültem ott, ez alatt ugyanaz az egy ember volt az ablaknál, semmit nem haladt a sor, ezért eljöttem. Ma, vasárnap ismét ellátogattam az okmányirodába, egyszerűen imádok odajárni, ismét vártam egy órát, mert úgysincs jobb dolgom. Végre beszélhettem az ügyintézővel, aki közölte, hogy a központi okmányiroda nem azért van, hogy a helyiek helyett tevékenykedjen, ha pecsétet akarok az adásvételire irány Sopron. Szép város, csak messze van, meg ugye hétköznap kell menni, amikor ügyintézés is van. Nem számít, hogy az ő kollégájuk hibázott, szívjon csak az ügyfél.

Szóval fél éve szívunk, mert, bár mi mindent megtettünk, amit előír a törvény, de az okmányiroda munkatársa rosszul rögzítette a gépbe az adásvételit és nem adott pecsétet a nálunk maradt példányra. Mert az autókereskedés nem íratta át a saját nevére. Mert a vásárló szintén nem íratta át a saját nevére.

A tanulság, ha nem akarsz szívni, jobban kell tudnod mi a feladata a hatóságoknak, ügyintézőknek, mint nekik maguknak. Még a központi okmányiroda munkatársa, akinél szeptemberben voltam, sem tudta, hogy az adásvételi átvételekor az ügyfélnél maradó példányt le kell pecsételni és úgy visszaadni. Imádom a bürokráciát.