A twittertaplóságról

Igazából twitteren már kialakult nem is egy beszélgetés többek között ennek és ma ennek (erről még nem született vita) a bejegyzésnek kapcsán is, hogy akkor tényleg vissza kell-e mindenkit követni aki minket követ. Előzetesen mondom az én véleményemet: nem.
A twitterben számomra pont az a szép, hogy ha valaki kíváncsi az én csiripjeimre, akkor nekem nem kötelező olvasni az övéit, csak akkor, ha azok valóban érdekelnek. A kötelező visszakövetés éppen olyan, mintha én olvasnám valakinek a blogját és kötelezném arra, hogy olvassa az enyémet, mikor én csupa olyasmiről írok, ami Őt egyáltalán nem érdekli.
Felmerült az is, hogy mindenkit kövessünk vissza, de aki érdekel azt tegyük egy listába (nem túl régóta elérhető funkciója ez a twitternek) és csak azt a listát olvassuk. Ez így viszont megjátszás. Pont ugyanaz, mintha azért nem jelölnék vissza valakit/senkit ill. azért törölném a követetteket, mert mások szemében számít, hogy kiket is követek.
A facebook, bár funkcionalitásában többet tud, mint a twitter, azért nem vonzó számomra, mert minden ismerősöm minden aktivitását egyből az arcomba tolja, holott, lehet, hogy erre abszolút nem vagyok kíváncsi (szerencsére most már lehet felhasználót tiltani, ezt használom is, bár jobban örülnék, ha azt tudnám letiltani, hogy lássam ki kit jelölt be ismerősnek).
Én továbbra is azt vallom, hogy azt kell követni aki számunkra érdekes dolgokat csipog, ha ez megváltozik akár miatta, akár miattunk, akkor törölni kell.
Persze, ha valaki nem így használja azzal sincs semmi gond, hiszen ez egy platform, sokféle felhasználási lehetőséggel és szerencsére mindenki (remélem) elég kreatív ahhoz, hogy saját maga számára megfelelően használja.

Szombat esti teázás

Szombat este megtartottuk az évzáró teázást Szigethalmon. Sajnos a csoportokból igen kevesen voltak jelen, összesen ketten jöttek el (abból az egyik a házigazda volt), pedig elég sokan szigethalmiak.

Ez különösen azért érintett rosszul, mert 2 órát autóztam, mire sikerült odaérnem. Pont szombaton eset le az a nagy mennyiségű hó, ami a karácsonyi bevásárlási lázzal együtt gyakorlatilag megbénította a várost. Vagy nem tudnak vezetni az emberek (valószínű), vagy a többségnek még nyári gumija volt (ez is nagyon valószínű), de 10-20 km/h sebességgel lehettet haladni. Ha nem volt senki előttünk simán tudtam 50-60 km/h-val menni, visszafelé 45 perc volt így az út. Persze megértem, hogy sokan még nyári gumit használnak, én is elgondolkoztam, hogy ezt a telet megúszom téli gumi vásárlása nélkül, de nagybátyám rábeszélt és pénteken el is jutottam kereket cseréltetni.

Maga a teázás jó volt, végre nem én tartottam, csak instrukciókat adtam hozzá. Sajnos a puer teám elöregedett a nem megfelelő tárolás miatt, így az igazi élvezet elmaradt, de a tejes oolong igazán finom volt.

Tervezem, hogy egyszer elviszem a csoportokat Évához teázni, ne csak engem lássanak teaszertartást végezni és Évának igazán finom különleges teái vannak, melyekhez a megfelelő készleteket is tudja biztosítani.