Hogyan változnak az internetes szokások?

Napok óta ezen elmélkedem, főleg azért, mert míg régebben egy-egy poszthoz írogattam kommentet, az utóbbi hetekben csak a greaderben teszek a megosztáshoz megjegyzést, nehogy már ismét bepötyögjem az adataim valahová (lusta lettem).

Kezdetben vala …  (na arra nem emlékeszem, mert akkor még nem neteztem)

Első emlékeim az internetes közösségi életről a fórumok, ahol a topic indítója felveti a témát, majd folyamatosan érkeznek a hozzászólások. Állítólag kihaló félben van, szerintem még elég sokan használják. Nagy előnye, hogy bárki indíthat topicot.

Aztán később a rendszeres topic indítók elkezdtek blogolni, agy az általuk indított topicok egy helyen összpontosultak, a hozzászólások ide érkeztek, a nagy fórumokat felváltotta a sok kis blog. Persze erről tudatni is kellett a világot, hiszen csak az tud hozzászólni, aki tud a létezéséről. Láttál valahol valami érdekeset, írtál róla egy posztot egy linkkel és várhattad, hogy a többiek nálad is értékelik az eredeti írást és a tiedet is.

Az élet gyorsult és már lassúnak számított egy-egy poszt, hosszabb lélegzetvételű bejegyzés megírása, megjelent a microblog 140 karakter azt kész. Egyszerűbb lett egy-egy érdekesebb hírről így tudatni az ismeretlen ismerősöket, mint e-mailben. Pár mondta egy link és kész.  (A másik felhasználása, amikor éppen ki akarod üvölteni a világba, hogy mit is csinálsz, de senki nincs aki meghallja.)

Az élet tovább gyorsult, már az oldalakat sem keressük fel egy-egy (milyen sűrűn használ szófordulat ma) új bejegyzésért, RSS-el olvasunk mindent és ha valami érdekes ezen keresztül fűzzük hozzá saját gondolatainkat is. Aki pedig látni akarja kövessen minket a rohanásba a fórumtól a az RSS olvasóig és még azon is túl. Megkönnyíthetem ezt az utat, ha a tevékenységeimet összegyűjtöm egy helyen, pl.: friendfeed, ahol minden amit a neten magam után hagyok látszik (kivéve egy fórum hozzászólást, vagy hagyományos kommentet egy íráshoz).

Nem tudom, hogy jó e ez a gyorsulás ill. változás. Igazából azért gondolkoztat el, mert most zajlik az MWC és sok mobilos hírt olvasok olyan oldalakról (mobilarena és volt PDAmania) ahol a bejegyzéshez nem hagyományos módon lehet hozzászólni, hanem automatikus nyílik mellé egy fórum topic is (közvetlenül a bejegyzés alatt nem is látszanak a hozzászólások, így komolyabbnak tűnik az oldal, de felhasználói szempontból nehézkesebb számomra). Szóval már ezeken a helyeken sem lépek be és éles meglátásaimat nem ott tárom a köz elé, hanem egyszerűen megosztom a bejegyzést a greaderben és mellé írok pár gondolatot. Így azt a közöséget gyakorlatilag ki is zártam a kommunikációból, hiszen én csak azoknak a reakcióit olvasom akiket követek a greader keresztül is, ha valaki esetleg reagál valamit az én meglátásomra azt nem is érzékelem, hiszen nálam semmilyen formában nem jelenik ez meg és ugyanígy az én gondolatom is csak pár embernél látható. Kényelmesebb ez a módszer, viszont hátránya, hogy nem alakulnak ki új kapcsolatok, csak a régi ismerőseimet követem, mert a többiek létezéséről nem is tudok. (Vannak szellemi irányzatok, akik szerint valóban nem is létezik más rajtam kívűl, minden csak az én tudatom teremtménye, ezért ezt is csak magamnak írom.) Ezzel a kényelemmel feláldozzuk a leendő kapcsolatainkat és bár lehet, hogy most még jól működik, de lassan újra nyitni kell a közösségek felé, mert az ismerőseink így csak fogynak és lassan nem lesz akinek a megjegyzéseit látnánk.

GTD forever

Az elmúlt két hétben rengeteget olvastam a GTD-ről (kimaradtam a tavalyi nagy hypeból). Decemberben már olvastam egy könyvet a személyes hatékonyságról, de még mindig igen nagy problémám, hogy folyamatos csúszásban vagyok az elvégzendő feladataimmal.

Tetszik a GTD alapfilozófiája,teljes triviális például, mégsem olvastam még sehol, hogy rendezzük a feladatokat cselekmény szerint (minden autóval elvégezhető, minden telefonos feladat stb.), bár alapból próbálgattam ezt megvalósítani, mégsem lett tökéletes. Az is tetszik, hogy a projekteket bontsuk elemi cselekvésekre és azokat írjuk a todo listára, eddig csak a projektek kerültek fel, vagy néhány rendszeres feladat.

A megvalósítási ötletek viszont kicsit nehézkesnek tűnnek. Nálam például nem működik, hogy a gmail alapjaira építsem fel a rendszert, mert többségében nem e-mailben kapom a feladatokat (inkább magamnak gyártom). Sokszor nem is vagyok gép előtt (bár van, hogy napokat ott töltök). A telefonom mindig nálam van, alapból ide vezetem a teendőimet, bár gyakran nem írok fel mindent. Viszont a beépített task manager nem tud projekteket kezelni, és a mai feladatok mellet szépen listázza a régebbi el nem végzett feladatokat, ami sokszor hasznos, de sokszor inkább zavaró, mert a maiak lecsúsznak a képernyőről, tudom, végezzem el a régieket, vagy töröljem ki. Jó lenne a gépen is látni a feladataim, mert amikor itt ülök sokkal kényelmesebb, mint a telefont nyomkodni. Sajnos a szinkronizáció kicsit nehézkes (winmo és linux), így ez inkább dupla feladat lenne, ami nem megkönnyíti a minden napjaimat, hanem inkább megnehezíti. A papíralapú sem megoldás számomra, mert a füzet nagy, nem fér bele az övtáskámba, ezért gyakran maradni itthon.

Keresem még a számomra tökéletes megoldást, de legalább az igényem már megvan arra, hogy jobban rendszerezzem a feladataim.

Egy ember – egy emberért

Ma találtam ezt a szórólapot a postaládában, felhívás egy összejövetelre szolidaritásból Hunvald Györgyért.

Igaz, hogy nagyon sok mindent tett a kerületért (bicikliparkolók, wifi a köztereken), persze ellenzéke is van (minek bicikliparkoló, ha nem lehet bringával odajutni. Mondjuk azért megkérdezném, hogy az egysávos egyirányú utcákban, ahol a járdán is alig lehet elférni, hogyan szeretnének bicikliutat? Kitiltanák az autókat, hogy ne parkoljanak? Az itt lakóknak így is igen nehéz parkolót találni, főleg amikor valami hülye rendezvény miatt lezárják a Felvonulási teret.)

De azért, ha valaki bűncselekményt követ el, akkor ne vállaljunk már szolidaritást vele. Vagy menjünk szolidaritási tüntetésre azért is aki elütötte a kislányt és a nagymamáját a zebrán (sajnos, csak 4 évet kapott érte), vagy bármelyik rablóért, gyilkosért lehetne ilyen szolidaritási tüntetést szervezni. Aki bűnt követett el feleljen érte.

Rugalmasság és megbízhatatlanság

Ezt a kérdést tettük fel mikor Vietnamból Thich Min Pu mester itt volt egy hónapig. Mármint, hogy hol a határ az elvárható rugalmasság és a megbízhatatlanság között. Természetesen válasz nem született , mert a tolmácsunk besértődött, magára vette a kérdést (amit nem csodálok, mert voltaképpen róla is szólt).

Aztán kaptunk még egy leckét, mikor Reni és István hazatértek Amerikából, el mondták, hogy ezt a kérdést hogyan kezelte Heng Chang mester, mikor több, mint egy órát késtek.

Nem is ez a lényege a bejegyzésnek, hanem, hogy mindkét esetben voltak olyan kívül álló felek, akik nagyon szépen felmentették az aktuálisan megbízhatatlannak tűnő embert és mintegy piedesztálra emelték, természetes ezért őket is ajnározta az egyén. Így a probléma megoldása nélkül szépen felmentették egymást minden eddigi és jövőbeni botlásuk következménye alól.

Telt múlt az idő, majd eljött a rendszeres borulási szertartásunk időpontja, ahol is a vietnami barátaink kicsit csúszásban voltak, a hold új év utolsó napján hosszabb volt az ő szertartásuk és így nem tudtunk időben kezdeni. Persze a fentebb említett felmentő emberek fel voltak háborodva, hogy nekik miért kell várni (ahelyett, hogy beálltak volna a szertartásba, nem mindegy, hogy vietnamiul vagy kínaiul nem értem mit is énekelek?).

Nagyon könnyű úgy kimondani, hogy rugalmasabbnak kellene lenned, hogy nem vagyunk érintve az ügyben. Nem minket várakoztatnak, vagy ejtenek arcra (persze ennek megemlítésekor is szépen sértődnek be a magas szellemi dolgokat megvalósító egyedek :D).

Persze legyünk rugalmasak, hiszen tényleg nem sikerülhet mindig minden tökéletesen, de mindig meg kell jegyezni, hogy a jövőben jobban figyeljen oda az illető. Ha pedig rendszeres, akkor pláne meg kell jegyezni, ebből általában sértődés lesz. Több embertől kell hallania ugyanazt a dolgot és még akkor sem biztos, hogy elhiszi, azt meg pláne semmi nem garantálja, hogy tenni is fog valamit ellene, de a lehetőség legalább adott, mertt, ha nem hívjuk fel a figyelmét a hibáira, még tudni sem fog róluk.

Végre vettem egy monitort

Egyrészt ez tényleg nagy élmény (maga a vásárlás is az volt, mega a használata is az), másrészt ma rám szóltak, hogy igen régen írtam már ide, ezért legyek szíves aktivizálni magam.

Az egész kezdődött, hogy az auchan újságban megláttam egy monitort, egész jó specifikációval ajánlottak jó áron, ráadásul 0%-os hitelre (kezelési költség nélkül, stb.). Mary persze nem hitte, hogy ilyen hitel létezik, de mondtam, hogy nagybátyám is így vette legutóbb a TV-jét, a multi megengedheti, mert a haszonba bele van kalkulálva. (most eltekintek attól, hogy mennyire megbízható az auchan műszaki cikkek terén, ha za ember utána olvas a neten, hogy milyen típust szeretne venni, akkor, már csak az ár a döntő, előző gépem is onnan volt, igaz 4 év után alaplap hibás lett)

Kiegészítő információ: az akciós újság 6-tól érvényes.

Ma, 7-én, elmentünk a soroksári auchanba. Olyan típus nem volt, sőt a kiállított darabokból igen sok nem volt raktáron (mások is venni akartak és talán a negyedik választásukra mondta az eladó, hogy van). A hitel nem ingyen van, van kezelési költség, és nem 0% a THM. Ennyit az újság megbízhatóságáról.

Mivel már felcsigáztam magam és kinéztem még pár monitort, ami jónak tűnt, átmentünk a mamutba az Edigitalba. A kiállított darabokból megtetszett egy Samsung, kiderült, hogy az az egy darab van ami ki van állíva, egyik üzletükbe sincs raktáron.

Így vettem egy LG 22″-os Wilde screen monitort. Hatalmas. A kép szép, pixel hibát nem találtam eddig, remélem nem is fogok. Érdekes vásárlás volt ez.