Moblin 2.1

Kicsiny netbookomra elkezdtem keresni egy új rendszert a jelenleg használt Ubuntu Netbook Remix helyet (meg a desktopra is, de az most nem égető, mert sikerült a network manager hibát orvosolni, de csak külső tárolóból történő frissítéssel 🙁 ). Gondoltam kipróbálom ismételten a Moblin-t, melyet már nézegettem, de eddig még nem találtam eléggé kiforrottnak.

Ezt a rendszert még az Intel kezdte el fejleszteni, aztán átadta a közösségnek. Jelenleg a Fedora alapú változatot töltöttem le, az Ubuntu-ra építettből az októberi a legfrissebb elérhető.

Maga a moblin inkább egy GTK alapú kezelő felület, melybe az alap programok felületét nagyon szépen belecsiszolták. A mostani a 2.1-es változat, érezhető rajta a fejlődés, bár sok munka lesz még vele (pl. tehetnének bele elérhető logout/shutdown/reboot menüt, hogy ne a kikapcsoló gombbal kelljen kimenekülni), igaz a Dell gépein már előre telepítve megtalálható. A felület nagyon intuitív (ezt azokra szokták mondani, ami teljes más, mint a megszokott és a felhasználók egy része soha nem képes megszokni 🙂 ). Az alapból megtalálható programok kézre esnek, érezhető, hogy az online munka volt a fő csapásvonal.

Ami kicsit elkeserítő, hogy, bár rendelkezik egy jó naptárral és feladatkezelővel (külön alkalmazásokként) az online szinkronizáció még nem teljesen megoldott, a google szolgáltatásaiból pl. csak a kontakt listát tudja szinkronizálni (nem exchange protokolt használ 🙁 ).

Az alapból telepített programok között megtalálható az előbb említett naptár, feladatkezelő, e-mail kliens (evolution egy számomra szép és nagyon egyszerű felülettel, ezért sem értem miért kell külön naptár és feladat kezelő), böngésző (gecko motort használ, amit a firefox is), média lejátszó, fájlkezelő, pár játék, twitter és last.fm kliens.

A kezdőlap, a My zone áttekinthetően tárja elénk barátaink csiripjeit, a naptár bejegyzéseket és a napi feladatokat és pont ezért sajnálatos a szinkronizáció hiánya is.

Irodai programokkal alapból nem vagyunk ellátva, de telepíthető az Abiword (sajnos a táblázatkezelő hiányzik a repertoárból). Persze aki kicsit is járatos a linux felhasználásábban az könnyedén fel tudja telepíteni magának az OpenOffice.org programcsomagot. Számomra szintén sajnálatos, hogy a Google Crome vagy a nyílt Chromium szintén nem érhető el könnyedén, sokkal jobban tetszene, ha az alap böngésző a Chromium lenne.

Összességében a felület, az elképzelés továbbra is tetszik, pár programot ugyan kicserélnék vagy másképpen oldanék meg (pl. böngésző), de sokkal inkább ezt tartom jó iránynak, mint a Crome OS-t. Azért még ezen is van mit csiszolni (ami furcsa, mert elég régóta fejlesztik és alig érzékelhető javulás történt csak az utóbbi fél évben). Remélem hamarosan egy tényleg könnyen használható, az online életet megkönnyítő, de ugyanakkor az offlinetól nem 100%-ig elzárkózó rendszert sikerül összerakni, melyet kényelmesen lehet majd használni a netbookokon is.

A twittertaplóságról

Igazából twitteren már kialakult nem is egy beszélgetés annak kapcsán, hogy tényleg vissza kell-e mindenkit követni aki minket követ. Előzetesen mondom az én véleményemet: nem.

A twitterben számomra pont az a szép, hogy ha valaki kíváncsi az én csiripjeimre, akkor nekem nem kötelező olvasni az övéit, csak akkor, ha azok valóban érdekelnek. A kötelező visszakövetés éppen olyan, mintha én olvasnám valakinek a blogját és kötelezném arra, hogy olvassa az enyémet, mikor én csupa olyasmiről írok, ami Őt egyáltalán nem érdekli.

Felmerült az is, hogy mindenkit kövessünk vissza, de aki érdekel azt tegyük egy listába (nem túl régóta elérhető funkciója ez a twitternek) és csak azt a listát olvassuk. Ez így viszont megjátszás. Pont ugyanaz, mintha azért nem jelölnék vissza valakit/senkit ill. azért törölném a követetteket, mert mások szemében számít, hogy kiket is követek, mennyi követettem és mennyi követőm van.

A facebook, bár funkcionalitásában többet tud, mint a twitter, azért nem vonzó számomra, mert minden ismerősöm minden aktivitását egyből az arcomba tolja, holott, lehet, hogy erre abszolút nem vagyok kíváncsi (szerencsére most már lehet felhasználót tiltani, ezt használom is, bár jobban örülnék, ha azt tudnám letiltani, hogy lássam ki kit jelölt be ismerősnek).

Én továbbra is azt vallom, hogy azt kell követni aki számunkra érdekes dolgokat csipog, ha ez megváltozik akár miatta, akár miattunk, akkor törölni kell.
Persze, ha valaki nem így használja azzal sincs semmi gond, hiszen ez egy platform, sokféle felhasználási lehetőséggel és szerencsére mindenki (remélem) elég kreatív ahhoz, hogy saját maga számára megfelelően használja.

Szombat esti teázás

Szombat este megtartottuk az évzáró teázást Szigethalmon. Sajnos a csoportokból igen kevesen voltak jelen, összesen ketten jöttek el (abból az egyik a házigazda volt), pedig elég sokan szigethalmiak. Ez különösen azért érintett rosszul, mert 2 órát autóztam, mire sikerült odaérnem.

Pont szombaton eset le az a nagy mennyiségű hó, ami a karácsonyi bevásárlási lázzal együtt gyakorlatilag megbénította a várost. Vagy nem tudnak vezetni az emberek (valószínű), vagy a többségnek még nyári gumija volt (ez is nagyon valószínű), de 10-20 km/h sebességgel lehetett haladni. Ha nem volt senki előttünk simán tudtam 50-60 km/h-val menni, visszafelé 45 perc volt így az út.

Persze megértem, hogy sokan még nyári gumit használnak, én is elgondolkoztam, hogy ezt a telet megúszom téli gumi vásárlása nélkül, de nagybátyám rábeszélt és pénteken el is jutottam kereket cseréltetni.

Maga a teázás jó volt, végre nem én tartottam, csak instrukciókat adtam hozzá. Sajnos a puer teám elöregedett a nem megfelelő tárolás miatt, így az igazi élvezet elmaradt, de a tejes oolong igazán finom volt.

Tervezem, hogy egyszer elviszem a csoportokat Évához teázni, ne csak engem lássanak teaszertartást végezni és Évának igazán finom különleges teái vannak, melyekhez a megfelelő készleteket is tudja biztosítani.

Chrome OS a legújabb hype

A csütörtöki bejelentés után igazából ma volt időm foglalkozni mélyebben a témával, de így legalább nem nekem kellet a megosztott kódból futtatható állományt készítenem, simán le tudtam tölteni egy egyszerű VMware állományként, melyet VirtualBox-ban megnyitva ki is próbálhattam mit fejlesztettek a google-nél.

Mivel alapvetően a gépet 90-95%-ban online feladatokra használom, azt hiszem pont én vagyok a célpiaca a Chrome OS-nek.

Az alap elgondolás a számítástechnika hőskorát idézi, amikor voltak a szerverek és az azokon tárolt adatok és a kliensek, melyekkel használták ezeket. Mivel jelenleg a világ ismét ehhez koncepcióhoz közelít (csak nem a vállalati szerveren, hanem interneten tartva az adatokat) van értelme egy ilyen rendszernek, viszont képességei igen korlátozottak. Igaz, a google nem is elsődleges gépek operációs rendszerének szánja a Chrome OS-t, hanem második, harmadik gépekre.

Még virtuális gépben indítva is egész gyorsan feláll a rendszer és megkapunk egy bejelentkező ablakot, ahol google accountunkkal gyorsan be is tudunk lépni (hibának tartom, hogy regisztrációs lehetőség viszont nincs). Nálam az indulás a virtuális gépben kb. 20 másodperc volt. A billentyűzet alapból angol nyelvű kiosztásban van, bejelentkezéskor érdemes rá figyelni. A bejelentkezés után egyből kapunk egy teljes képernyős Chrome böngészőt néhány előre beállított könyvjelzővel és minden tevékenységünket ebben végezhetjük vagy egy új fülön, vagy egy kis javascript ablakban megnyitva az adott szolgáltatást. Nagyjából ennyi amit nyújtani tud jelenleg a Chrome Os, bár az elhangzottakból ítélve sokkal többet nem is fog tudni. Egyszerű használatra, átlátható felületre törekednek, amit annyira sikerült megvalósítaniuk, hogy még a kikapcsolást is csak a gép lelövésével tudtam megoldani (utána olvasva nem voltam egyedül ezzel).

Mivel a Chrome OS a gépekben az SSD-t csak gyorsítótárként használja, az eddig film és zene gyűjteményünk használatának egyelőre búcsút mondhatunk. Persze online forrásokból lesz lehetőségünk zenét hallgatni, vagy filmet nézni, ehhez természetesen folyamatos internet kapcsolatra lesz szükség, ahogy minden tevékenységünkhöz.

Amit jelenleg nyújt, az számomra értelmetlen és nem igazán értem mit fognak rajta csiszolni még egy évig. Ezt a pillanatnyilag meglévő szoftverekből egy lelkes programozó pár nap alatt összerakja, ha én beállítom, hogy automatikusan elinduljon bejelentkezés után a böngésző nagyjából ugyanezt kapom, csak mellette még azt a pár programot is tudom használni, ami még fent van a böngészőn kívül.

Aki szeretné kipróbálni le is töltheti, de egyszerűbb ha felteszi a Chrome böngészőt (amit nagyon is érdemes használni, mert lényeges gyorsabb, mint a firefox) és kikapcsolja a tálcát, nagyjából ugyanott lesz. Sokkal jobban tetszett volna, ha nem egy egyszerű böngészővel oldják meg a dolgot, hanem külön alkalmazásokat készítenek a szolgáltatásaiknak (amelyeket azért lehetne még fejleszteni integráció terén).

Frissítések vonzásában

Csütörtökön megjelent az Ubuntu soron lévő 9.10-es kiadása, természetesen tegnap már frissítettem is, igaz reggel előtte olvasgattam róla és ezért még csak a netbookon ejtettem meg a frissítést. A frissítés gond nélkül lefutott, újra indítás után viszont nem tudtam az ADSL-re csatlakozni, kis próbálkozás után a régi, jól bevált konzolos csatlakozással azért sikerült.

Persze utána olvasva kiderült, hogy a Network Managernek már a bétában is gondja volt és ez azóta sem került javításra, ami sajnálatos 🙁 . Van néhány kinézetbeli változás, ami szintén vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, elég szép lett az új netbook remix, viszont az értesítő ablakok elhelyezése nagyon rossz (azért kerültek lejjebb, mert néhányan/sokan kattintottak rájuk, de ügyesen ezzel bezárták az alatta futó programot is).

Ennyi hiba üzenettel és program összeomlással nem találkoztam a legelső Ubuntu kiadás óta. Sajnos úgy érzem jobb lett volna, ha a kiadást ismét csúsztatják, mint azt már megtették egyszer, hogy valóban stabil rendszert adjanak ki.

Persze lehet mondani, hogy ingyenes és nem lehet számon kérni semmit, de ezzel a hozzáállással a saját felhasználó bázisukat csökkentik nagymértékben.

Összegezve: már eddig is elgondolkoztam párszor az Ubuntu lecserélésén, de azt hiszem most jött a pillanat amikor lépéseket is tenni fogok ez irányba. Sajnálom, mert tényleg csak annyit szeretnék, hogy feltelepítem és használom, persze megtartva a linuxokra jellemző karcsúságot, sebességet és szabadságot, de sajnos ez a mostani rendszernél elveszni látszik.

Megtörtént a csere

Ma lecserélésre került szeretett kis Opel Corsám egy Suzuki SX4-re. Sajnos sok gond volt már vele és úgy döntöttem, hogy inkább a törlesztőrészleteket fizetem, mint a szervizt. Remélem sok kellemes élménnyel gazdagodunk együtt.

WordPress, tumblr, posterous

Mostanában egyre többet hallani, hogy váltanak wordpress-ről tumblr-re, vagy posterous-ra. Én is kipróbáltam mindegyiket, nekem leginkább a wordpress jött be (ha a CMS-ket tekintem, akkor is a wordpress a kedvencem). A másik kettő nagyon támogatja a gyors tartalom gyártást, megosztást. Igazából nem teljesen érzem a különbséget. Egy poszt megírása nem a felülettől függ, ugyanannyi idő bepötyögni mindenhol.

A posterous hangoztatott előnye, hogy akár e-mail-ben is el lehet küldeni a bejegyzéseket, amik egyből megjelennek, mióta wordpress-t használok ez a funkció adott benne.

A tumblr hangoztatott előnye, hogy minden tartalom típust egyszerűen lehet felvinni benne (ez mondjuk eléggé tetszik) és a megjelenítés is külön szabályok szerint történik, viszont nálam iszonyat lassú az admin felülete.

A fő felhasználási területükre, nevezetesen a tartalmak gyors és egyszerű megosztására, újra generálására pedig én még nem használnám. Ha egy tartalmat meg akarok osztani azt vagy a twitter-en, vagy a greader-ben teszem (eddig talán egyszer a facebook-on), vagy elküldöm a linket mailben, ha pedig olyan, akkor szentelek neki egy külön bejegyzést itt a blogomban.

A blogszolgáltatókkal is az volt a fő bajom, hogy csak posztokat lehet létre hozni, oldalakat nem és bár itt pont nem használom, más blogon szoktam használni az oldalakat is. Itt csak pár kategóriát tettem külön oldalakra (amikből egyben van is tartalom), és nem akartam, hogy a főoldal bejegyzései között azok a bejegyzések megjelenjenek.

Sok különbséget egyébként nem sikerült felfedeznem a hagyományos blogszolgáltatók (pl.: blogger.com, blog.hu stb.) és a tumblr, posterous között (a gyors egyszerű újra publikáláson kívül, bár a bloggernél ez is megoldottnak tűnik és a shareoholis firefox kiegészítővel elég sok felületen lehet egyből megosztani. Mindegyiket lehet pár szavas posztokra ugyanúgy használni, mint hosszabb bejegyzésekre.

Igaz a wordpress-el foglalkozni kell, néha illik frissíteni, de, ha az ember rendszeresen publikál, a frissítés meg van két kattintásból, a modulokat is lehet admin felületről frissíteni, szerencsére már nem kell ftp-n feltölteni ezeket. Nekem kényelmes, szeretem és hiába próbálgatom az új felületeket még mindig a wordpress felülete a legjobb nekem.

Ismét nagy változás

Szinte napra pontosan három éve, 2006. szeptember 17-én tettünk egy nagy fogadalmat, mely jelentősen megváltoztatta életünket, főleg az enyémet. A fogadalom szerint nem ihattunk alkoholt, nem ehettünk húst, tojást és hagymát és naponta kellet kilenc leborulást végeznünk. Ez számomra igen nagy változás volt, lévén akkoriban éppen kezdő alkoholista voltam, elég sok sört, vodkát, és egyéb finomságot fogyasztottam.

A fogadalmat eredetileg gyermekünk születéséig terveztük tartani, de változik a világ és változunk mi is. Még mindig szeretnénk gyermeket, de már nem elsődleges fontosságú életünkben.

Ezért a mai napon visszaadtuk a Fogadalmat.

Nem valószínű, hogy szokásainkon változtatni fogunk, de most már nem azért tartjuk ezeket, mert megfogadtuk, hanem saját magunk miatt, azért, hogy fejlődni tudjunk felszabadultan.

Jótékonysági webáruház konferencia

Ma ismételten kedvenc hobbimnak hódoltam, marketing konferencián vettem részt. Elég rendhagyó konferencia volt, egyrészről nem volt sales, az előadók nem akartak semmit eladni nekünk, másrészről a konferencia teljes bevétele a Gyermekétkeztetési alapítványt támogatta. Utóbbi igen komoly érv volt, hogy inkább a konferenciát válasszam és ne a Mester előadását. Inkább élem és teszem az alapelveket, mint hogy ismét előadást hallgassak róluk.

Maga az átadott tudásanyag értékes volt, számomra legalábbis adott új dolgokat és megerősített néhány elképzelést, amit meg kell valósítanom. Volt némi ellentmondás néha az előadók között, picit másként kell kezelni a webáruházakat, mint a sima sales oldalakat, ahol egy terméket akarunk értékesíteni egyszer. A termék leírások tartalmazzák azokat az elemeket, amik a sales oldalak sajátjai.

A konferencia után ugyan elmentem a Mester előadására, de annyira tele voltam tett vággyal, hogy nem bírtam beülni (és sokan is voltak a kisteremben), inkább egyik barátommal beszélgettem és győzködtem, hogy ne várjon az indulással, amíg minden tökéletesen összeáll, inkább kezdje el kicsiben, de induljon el most, mert különben soha nem fog saját üzletbe kezdeni, pedig nagyon jó üzleti ötlete van. Úgy néz ki sikerült meggyőzni, remélem holnap már a tettek mezejére lép.

A konferencián természetesen szóba került a válság is és, hogy hogyan viszonyuljunk hozzá. Igazából meg kell találni azt a motivációt aminek a segítségével átlendülhetünk a “válság” okozta érzelmi hullámvölgyön, erre a következő videó egy másik változatát mutatta be Szilágyi Róbert. Kiemelném, hogy az apa szívbeteg, ennek ellenére 7-szer vettek így részt a hawaii Iron Man versenyen és több egyéb ilyen versenyen is. Neki megvan a motivációja, amivel a szívbetegség problémáját sikerült leküzdenie.

Első ITC óra a főiskolán

Heng Chang Mester megtartotta az első hivatalos Integral Tai Chi órát a Buddhista Főiskolán. Számomra rengeteg újdonság volt, bár azoknak akik voltak kint nála Amerikában nem sok újat mondott (akik pedig most ismerkednek az ITC-vel minden újdonság volt 🙂 ). Lelkesen jegyzeteltem is, aztán mondták, hogy ez megvan DVD-n, ne törjem magam.

Mondjuk a DVD-t eddig se láttam, meg úgy is angol nyelvű, a jegyzet meg biztos meg van nekem, így inkább maradtam a jegyzetelésnél (amúgy is majdnem vége volt már az órának). Rengeteg információ volt a mozdulatok szimbolikájával kapcsolatban, akár a bemelegítésről, akár a 10 formáról (igaz még csak az elsőt vettük át). Utána persze rövid beszélgetés, amit én már ott hagytam, mert dolgozni is kell (igaz nem kellett volna annyira sietnem, mert már egy órája késik, akire várok 🙁 ).